Vlog - hosszú hétvége - videó

A hosszú hétvége remek lehetőséget biztosított arra, hogy ismét megpróbálkozzak egy vloggal. Az utóbbi hónapokban már kétszer is nekikezdtem, viszont mindig közbejött valami, amiért végül nem tudtam értékelhető anyagot összeszedni. Most viszont végre sikerült. Ha van kedvetek belesni a mindennapjaimba és nem sajnáltok ezzel fél órát eltölteni, akkor a képre kattintva tudjátok megnézni a videót.

Ti kérdeztétek 2. - videó

Egy ideje gyűjtöttem azokat a kérdéseket Tőletek, amikre választ szerettetek volna kapni, egy videóban 

Beszélgessünk! #3: A kövérségről 1.

Több mint két éve volt az utolsó ilyen típusú bejegyzés a blogon, pedig nagy lelkesedéssel vágtam bele a sorozatba. Szeretnék bele újra életet lehelni, vannak olyan témák, amikről szívesen írnék Nektek. Persze nem gondolom, hogy jó lennék ebben, illetve eszembe se jutott a posztokat cikként aposztrofálni, de remélem lesz köztetek olyan, aki szívesen olvassa ezeket is, és abban is bízom, hogy egyfajta interaktív kommentelés is elkezdődik. :)

Miért akarok írni a kövérségről? Azért, mert a blog kezdete óta tudjátok / tudhatjátok, hogy kövér vagyok. Nem, nem bújok telt, gömbölyded, molett vagy duci címkék mögé, én kövér vagyok és nem akarok emiatt szégyenemben a négy fal között vegetálni.

Most akkor a kövérséget fogom fetisizálni? Nem. Szerintem a legfontosabb, hogy mindenki úgy találja meg magában a szerethető lényt, ahogy van, kövéren, vékonyan, fiatalon, idősen, mozgáskorlátozottan... Mert mindenki szép és szerethető és pont.

Jön a Fogadd el magad! maszlag? Nem teljesen. Biztos sokan tudjátok, teszek azért, hogy leadjak a súlyomból. Direkt nem a lefogyjak kifejezést használtam, mert én egyszerűen nem látom magam átlagos testalkattal. Tudom, ez sokaknál kiveri a biztosítékot, de nincs olyan elképzelésem, hogy addig edzek, amíg vékony nem leszek. Egészségesebb? Igen! Fittebb? Igen! Feszesebb? Igen! Mozgékonyabb? Igen! De mindezt megvalósíthatom olyan alakkal is, ami a fejemben álomalakként jelenik meg. A Body Positive mozgalmat teljes mértékben támogatom, az mindegy, hogy ezt kövérebben vagy kevésbé kövéren teszem.

Nem tudom még, hány rész születik meg ebben a témában, most elsősorban a saját kövérségemről szeretnék írni. Megosztok Veletek elég személyes dolgokat is, bízom benne, hogy értékelitek az őszinteségemet. :)

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Életem apró pillanatai # 18.

Biztos sok kép ismerős lesz azoknak, akik követnek Instagramon, de gondoltam összegyűjtöm a javát itt is egy csokorban. Ha szeretnétek, akkor citromhabblog néven találtok meg.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Életem apró pillanatai # 17.

Az utolsó ilyen személyes bejegyzés januárban volt... Január, hol van az már? Eltelt fél év. Fura, de ahogy egyre több olyan esemény van az életemben, amiről érdemes lenne fényképet készíteni, úgy szorul háttérbe maga a fotózás, mert azokban a pillanatokban, ha netalán eszembe is jut, hogy jó lenne képet kattintani, valahogy nem érzem odavalónak, hogy elkezdjek kotorászni a telefonom / fényképezőm után, egyszerűen elrontja a pillanat varázsát. Mivel régóta nem írtam arról, mi is van velem, gondoltam hónapokra lebontva pár szóban megosztom Veletek, mi is történt az utóbbi fél évben. A február volt az utolsó hónap a hostcsaládomnál, a költözésnél sírva jöttem el, a szívemhez nőttek a gyerekek. Félelmetes és idegőrlő volt ott hagyni a biztos állást és tetőt a fejem felől úgy, hogy még akkor se új munkám, se albérletem nem volt, de eldöntöttem, hogy valami mást akarok csinálni, és ehhez lépnem kellett. Szerencsére a barátnőm befogadott a szobájába egy hónapra, így a márciust nála vészeltem át, a 9 m2-es szobában biztos sokszor az útjában voltam, de sose fogom tudni eléggé megköszönni, hogy segített és lelkileg is támogatott. Érdekes, mert nem hittem volna, hogy felnőtt fejjel találok még egy olyan barátnőt, akivel ennyire megvan köztünk az összhang, azt pedig pláne nem gondoltam, hogy Kölnben találkozunk, holott otthon relatív közel laktunk egymáshoz, hálás vagyok, amiért egymásba botlottunk. :) Márciusban folyamatosan jártam állásinterjúkra, próbanapokra és albérletet nézni, és itt ismét egy személynek köszönhetek nagyon sokat, a "német anyukámnak", akit a barátnőm révén ismertem meg, rengeteget segített az önéletrajzok terjesztésével és találkozók egyeztetésével. Végül minden összejött, találtam munkát és albérletet is. Egyik sem tökéletes, de ez egy magasabb lépcsőfok az au-pairkedés után és nem állok meg itt. Áprilisban elkezdtem dolgozni, és belakni a szobámat, a lakótársaim közül az egyikkel elég komoly problémák adódtak, ami nagyban beárnyékolta az új, önálló életem fölötti örömömet, de július elején kiköltözött, így azóta ha nem is minden tökéletes, sokkal szebb az élet a WG-ben. Májusban és júniusban elértem egy mélypont legmélyére, mindenki életében vannak nehéz időszakok, valószínű a felgyülemlett és addig elfojtott feszültség elől én se menekülhettem tovább, de a lényeg, hogy talpra álltam és jól vagyok. :)

És akkor a képek:

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Életem apró pillanatai # 16.

Tudom, nem jó kifogás, de a fényképezési kedvem visszaesett, a szürkeség nem a barátom, arról nem is beszélve, hogy reggel későn világosodik, este korán sötétedik. Szeretem a fényképezőgépemet, de szeretnék idén egy komolyabb darabba befektetni, persze a mostanival sincs még semmi baj, és ne is legyen, bár a külsején sajnos meglátszik, hogy nem épp kíméletesen bánok vele, mindenféle tok nélkül bedobom a táskámba, de szerencsére a lencsevédő teszi a dolgát. Lényeg a lényeg, egy pár képet azért kattintottam az utóbbi hónapokban is, nagyon hiányzik az instagram, ha lesz majd telefonom, akkor mindenképp olyat szeretnék, amivel újra beindul az instagramozás is.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Azok a kilencvenes évek TAG

Roninál láttam ezt a TAG-et, és tudom, hogy megint több mint egy hete volt értékelhető bejegyzés, de most csak erre van időm.

Kedvenc Disney mese?

Gyerekkoromban minden vasárnap délután áhítattal vártam a Disney délutánokat, innen talán a Balu kapitány volt a kedvencem. Ha pedig rendes Disney mese, akkor a Pocahontast említeném meg, úgy rémlik, moziban néztük meg az általános iskolás osztályommal és nagy hatással volt rám.

Mi volt a kedvenc együttesed?

Nálunk otthon szinte folyton szólt a rádió, így onnan voltak kedvenceim: Republic, Vénusz. A Hupikék Törpikék kazettákat pedig gyűjtöttem, és hangosan bömböltettem, miközben teli torokból énekeltem is. :D

Mi volt a kedvenc édességes?

Franciadrazsé, Eperjó és Kapucíner szelet.

Kedvenc társas játék vagy egyéb játék?

Szeretek társasjátékozni, de sosincs hozzá társaságom. Anno hagyomány volt nálunk, hogy újév első napján mindig társasoztunk, és a jó kis retro Gazdálkodj okosan! volt a befutó nálunk, ami nem csoda, hisz ezen kívül egy másik játékunk volt csak.
Egyéb játékból a Kinder figuráimat szerettem nagyon és a Barbie-jaimet.

Mi volt a kedvenc Happy Meel figurád a Mc'Donalds-ból?

Szegények voltunk gyerekkoromban, úgyhogy ha lett is volna a közelben Meki, akkor se jártunk volna oda. Nem érzem úgy, hogy emiatt valamiről is lemaradtam volna.

Kedvenc könyv / mesekönyv?

Mesekönyvből a mamám mindig megvette nekem A Pesti Szalon Mesélő Füzeteit, nagy szívfájdalmam, hogy ezek valahol elvesztek, mert a gyerekkorom kedvenc emlékei voltak. Könyvből pedig Stanislav Rudolf: Dagi-ját olvastam rongyosra.

Kedvenc ruhaboltod akkoriban?

Ahogy már írtam, az agyagi körülményeink nem voltak fényesek, így szinte mindenem turkálóból volt.

Kedvenc Cartoon Network meséd?

Boci és Pipi, imádtuk öcsémmel, a szüleink meg ki voltak akadva rajta, hogy lehet ilyen mesét adni gyerekeknek. :D

Mit néztél a tévében, ha hazaértél a suliból?

Semmit. Persze tévéztünk így is sokat, a Herkules és a Xéna etalon volt nálunk, de szerencsére úgy emlékszem vissza a gyerekkoromra, hogy abban még egyáltalán nem játszott komoly szerepet a média, leckeírás után vagy az öcsémmel játszottunk, vagy a többi gyerekkel az utcából, igazi utcagyerekek voltunk, gödrökben kommandóztunk, játszótér nem, de kutyafuttató volt a közelben, ott játszottunk, bújócskáztunk stb. Visszagondolva örülök ennek, mert szerintem rémisztő, mennyire hamar kezdik el manapság a gyerekek az internetezést is, arról nem is beszélve, hogy tévé nélkül már meg se lennének.

Nagyon örülnék, ha esetleg kommentben Ti is megválaszolnátok a kérdéseket, vagy ha van blogotok, akkor ott, és linkeljétek be nyugodtan a róla készült bejegyzést. :)

Életem apró pillanatai # 15.

Pont nemrég gondolkoztam el azon, mennyire adjak teret a blogon a személyes életemnek, eddig nem igazán "rejtegettem" semmit, de lehet bölcsebb lenne, ha kisebb szeletet adnék magamból és a szeretteimből. Viszont úgy gondolom, ez a sorozat még belefér a jövőben is, én is szeretem az ehhez hasonló bejegyzéseket a számomra szimpatikus bloggereknél, és közületek is írták már többen, hogy várjátok a képes beszámolókat. Ez az összefoglaló ismét több hetet ölel fel.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

50 random információ rólam - videó

Ehhez a poszthoz nem sokat tudok hozzáfűzni, akit érdekelnek a személyes bejegyzések, úgyis megnézi a videót. Talán annyit jegyeznék meg, hogy a videóban is beszélek a macskámról, aki a napokban eltűnt, remélem a legjobbakat és bízom benne, hogy előkerül, de innen nem sokat tehetek, és ez az őrületbe kerget. A blog facebook oldalán is kitettem a képét, ha esetleg ezt megosztanátok, azt megköszönöm, hátha van köztetek gyomai, vagy van gyomai ismerősötök.

Életem apró pillanatai # 14.

Az utolsó ilyen bejegyzés még nyár elején volt, azóta volt nálam az öcsém, én is voltam otthon, nyaraltunk pár napot a barátnőimmel, fényképezni pedig mindeközben sem felejtettem el, úgyhogy van mit megmutatnom.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Best Friend TAG videó

Augusztus végén eltöltöttünk 2,5 napot a barátnőimmel egy szanazugi nyaralóban, és sikerült egy videót is felvennünk, amiben az általatok feltett kérdésekre válaszolunk, bár nem mindre jutott sajnos idő. Nem is igazán fűzöm tovább a szót, akit érdekel egy ilyen személyesebb bejegyzés, úgyis rááldozza az életéből azt a huszonkét percet.

Szerintetek mi tart össze egy barátságot?

A Szivárvány színei és Mi lennék, ha...lennék? TAG

Ezt a TAG-et Carmenesque-nél láttam először itthon, és mivel úgyis régen volt TAG a blogon és potenciált is láttam a kitöltésében, nekikezdtem.

Piros - rúzsban és körömlakkban minden mennyiségben jöhet. Egyik színnél se tudtam egy termékre korlátozni magam, így itt sem, és kapásból három szájra való produktum is sorakozik a piros kedvenceimnél.

ANNY körömlakk - 105 5th Avenue, Rimmal Kate Moss rúzs - 08, Catrice Revoltaire trendkiadás rúzs - Bloody Red, YSL rúzs - 140

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Életem apró pillanatai # 12.

Az utóbbi hetekben a legkevésbé se voltam "lelkes blogger", ami a bejegyzések számán erősen meglátszott. Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor nincs se kedve, se ideje olyasmire, ami amúgy az egyik kedvenc időtöltése. A blogolás az életem részévé vált, bár mostanában egyre többször elgondolkozom rajta, jó irányba haladok-e vele, tudok-e még olyanról írni, ami nem csak engem szórakoztat. Az időbeosztást még meg kell tanulnom, mert bár vannak jó periódusaim, amikor előre megírok posztokat, felveszek videókat, a passzív hetekben ezeket fel is használom és utána megint szervezés és elhatározás kell az újabbak elkészítésére. Szeretném a youtube csatornámat aktívabbá tenni, úgyhogy ha van ötletek, milyen videót látnátok szívesen, vagy miről olvasnátok szívesen a blogon, nyugodtan írjátok meg, hátha ihletet is kapok tőletek. :)

Ezek a képek az utóbbi 2 hónapomat mutatják meg.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Ti kérdeztétek 1.

Sok emailt kapok azzal kapcsolatban, hogy érzem magam Németországban, hogyan kell elindulni, mit kell elintézni, ha valaki au-pair szeretne lenni, ezért arra gondoltam, videóban válaszolok Nektek. Még februárban írtam egy posztot, ahol a kommentekben kérdezhettetek akármit, ezekre válaszoltam most, illetve a legfontosabbakat összefoglaltam a videó elején pár mondatban. Ha esetleg kíváncsiak vagytok még valamire, akkor nyugodtan kérdezhettek az ask.fm-en is, ha pedig összegyűlik annyi kérdés, akkor készítek még egy videót. Kivételesen nem írok szöveget, akit érdekel a téma, úgyis végignézi ezt a 20percet.

Életem apró pillanatai # 11.

Igyekeztem most nem kihagyni több hónapot is, és az előző időszakhoz képest meglepően gyakran jutott eszembe lefényképezni ezt-azt, bár még mindig nem a legérdekesebb pillanatokat ragadom meg, de úgy néz ki, a következő hetekben lesz pár olyan programom is, amin tudok kattintgatni végre értékelhető eseményekről is. Addig itt egy kis egyveleg erről-arról.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

24 - Isten éltessen, Réka!

Ez a bejegyzés egy meglehetősen személyes jellegű poszt lesz. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, az én életemből kimaradt az a fajta barátság, amikor gyerekkorodtól kezdve ismered a másikat. Persze voltak legjobb barátnőim, de úgy alakult az élet, hogy ezek pár évnél nem tartottak tovább. A főiskola első heteiben sokat gondolkoztam azon, vajon találok-e a csoporttársak között új barátot, 19-en voltunk összesen, úgyhogy nem volt túl nagy a "felhozatal". Rékára emlékszem már a beiratkozás napjáról, amikor ott állt mellettem, és épp azt ecsetelte, hogy kiborult a salátája öntettel együtt a táskájába. Én ekkor még bakancsos rocker voltam, úgyhogy nem nagyon mozgatott meg a dolog, az én málhámon akadt ennél különb is, most bezzeg minimum kétféle nedves törlőkendőt kotornék elő rögtön. :) A barátságunkat onnantól számolom, mikor az egyik előadásunk után megvárt. Annyira jelentéktelen pillanat volt, mégis már akkor átfutott az agyamon, hogy hoppá, ebből akár barátság is lehet. Igazam lett. Volt előtte anyapótlék legjobb barátnőm, olyan legjobb barátnőm, akire felnéztem, de olyan, akivel teljesen egyenrangúnak éreztem volna magam, nem. Rengeteget változtunk mindketten az eltelt 6,5 év alatt, a kapcsolatunk mégis ugyanaz maradt, persze volt amikor kevesebbet beszéltünk és találkoztunk, de mindig tudtam, hogy ott van és felhívhatom, ha szükségét érzem. Az előző legjobb barátságaimnak az aktuális iskola befejezése után vége is lett, ez a kivétel. Már nem vagyunk iskolások, fiatal felnőtt nők vagyunk, én Németországban élek, Réka pedig pár napja költözött Angliába. De a lelkemben nem érzek távolságot, sőt. Hiszek abban, hogy egy embernek több lelki társa is lehet, és szerencsés vagyok, mert Rékában az egyiket már meg is találtam. Tulajdonképpen azt is Rékának köszönhetem, hogy belevágtam a blogolásba, anno mikor párszor kisminkeltem magam, mindig megdicsért, és mikor előadtam neki a hülye teóriámat, miszerint azért nem sminkelek gyakrabban, mert az csak a szép lányok kiváltsága, kaptam egy kis fejmosást. :) A mi barátságunk azért különleges, mert képesek vagyunk fél órán keresztül úgy röhögni a buszon, hogy nem is szóltunk előtte egymáshoz, de ő volt az első, akit felhívtam az első munkahetemen sírva, hogy egy kis lelket öntsön belém.

 A képek megtekintése csak saját felelősségre ajánlott!

Olvass tovább:

Életem apró pillanatai # 10.

Fura, de ahogy beindulnak az események a való életben, egyre kevesebbet fényképezek, pedig éppen lenne mit. Többnyire nem túl izgalmas dolgokat kaptam lencsevégre mostanában, viszont remélem, hogy a tavasz visszahozza a kedvemet a fotózáshoz, mert még mindig nap mint nap rácsodálkozom, mennyi érdekességgel és szépséggel sétálok szembe az utcákon. Ebben az adagban még olyan kép is van, ami a karácsonyi otthonlétemkor készült.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Életem apró pillanatai # 9.

A blogra nincs sok időm, de fényképeket folyamatosan készítek, már pusztán élvezetből is, nem vagyok oda a karácsonyért különösebben, de Köln gyönyörűen fel van díszítve, karácsonyi vásárból forralt borral a kezünkben tudunk átsétálni a következő karácsonyi vásárig, bár a rengeteg ember engem néha frusztrál még mindig, de egyre jobban kezelem a helyzetet. :)

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Életem apró pillanatai # 8.

Egy kis beszámolóval kezdem ezt a bejegyzést, biztos észrevettétek, hogy az utóbbi egy hónapban megcsappant a bejegyzések száma. Akik több fórumon is követnek, vagy olvassák a kommenteket, azok már tudják ennek az okát: Németországba, pontosabban Frechenbe (Köln mellé) költöztem és au-pairként dolgozom október első hetétől. Elég nagy változás volt ez nekem, de ideje volt elindulnom egy olyan úton, amire mindig is vágytam rálépni, régóta foglalkoztat a külföldön való munkavállalás és letelepedés gondolata. Mivel májusban államvizsgáztam, így aktuálissá vált a munkakeresés, és bár otthoni álláshirdetéseket is bújtam és csak úgy ontottam magamból az önéletrajzokat, nem volt eredménye, aztán szembe találtam magam ezzel a lehetőséggel és össze is jött. A szerencsének nagy része van ebben az egészben, mert nagyon jó helyre kerültem, magyar családnál vagyok, ami szintén nem hátrány, már csak a nyelv miatt is, bár januártól erősen koncentrálni fogok a német minél magasabb szintű elsajátítására is, mert hosszú távra tervezek mindenképpen. Többen kérdezték tőlem, van-e honvágyam, azt kell mondanom, hogy nincs. Persze hiányzik az öcsém és a macskám, a legjobb barátnőm és még pár személy (hát persze, hogy javarészt a lányok :) ), illetve tárgy (na meg a piaci lángos :D), de még úgy is szeretek itt lenni, hogy egyelőre nincs társaságom és csak a felét értem annak, amit mondanak nekem. Talán ennyi felvezető elég is, ezek a képek már itt készültek, muszáj megemlítenem, hogy nem szeretem az egyházi intézményeket, de a Dóm levett a lábamról, nappal és éjszaka, kivilágítva is gyönyörű látványt nyújt.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Életem apró pillanatai # 7.

Ebben a hónapban még nem is volt ilyen bejegyzés, még jó, hogy az előzőnél megállapítottam, jó lenne valami rendszerességet vinni a személyes képek posztolásába. :D

Így össze is gyűlt jó pár kép:

Az első két képen láthatjátok, hogyan lesz az őskáoszból pár óra leforgása alatt tökéletes rend. :) Ryukkal szeretünk úgy sorozatot nézni, hogy ő rajtam fekszik, míg meg nem unja. Fényképeztem munka után, éjszaka és vásárlás előtt, ez a Marie Claire még az előző havi, úgyhogy elég régen készültek ezek a képek. :D A fülkígyóm ahhoz képest, mennyire tetszik, nincs használva. A fonással pedig göndörítés szándéka miatt kísérleteztem, nem mellesleg pedig éjszaka többnyire így oldom meg, hogy ne feküdjek folyton a hajamra.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább: