Keress rá:

Páginas

Könyv: Lakatos Levente: Barbibébi

Nagyon régen, még augusztusban volt utoljára könyves poszt, és sokáig gondolkoztam, írjak-e erről a regényről Nektek. De miért is ne?


A folytatásért kattintsatok tovább:

Sleek Pout Polish és True Colour ajakrúzs teszt

Ezeket a termékeket is Niki nyereményjátékán nyertem még, régóta adós vagyok a tesztekkel és igyekszem is pótolni az elmaradásaimat.


A folytatásért kattintsatok tovább:

DIY ékszertartó

Nagyon szeretem a bizsu kis bedugós fülbevalókat és egyre inkább zavart, hogy nem tudom őket szépen és áttekinthetően tárolni, erre szerettem volna megoldást találni. Már régebben láttam Giginél egy hasonló jellegű posztot, nagyon tetszett a végeredmény, és mivel én is szeretek ügyködni, bár túl nagy tehetségem nincs hozzá, mikor megláttam a Penny Marketben egy teatartó dobozt, tudtam, hogy eljött az ideje egy kis kreatívkodásnak. A teatartó ha jól emlékszem, 699 Ft-ba került, eredeti állapotában én balga nem fényképeztem le, de nagyjából így nézett ki, azt leszámítva, hogy a tetején a Tea kacskaringós felirat díszelgett:


A folytatásért kattints tovább:

A 10 legszebb nő és férfi, ahogy én látom

Sokáig gondolkoztam azon, posztoljam-e ezt a bejegyzést, hiszen nem kapcsolódik szorosan a blogom témájához, de szerintem sokat elárulhat valakiről, milyen típusú embereket tart vonzónak, szóval akár személyes jellegű bejegyzésként is felfogható. Azt mindenképpen el kell mondanom, hogy a szépség szerintem nagyon tág és sokrétű fogalom, ami nálam mind-mind pluszt jelent nőknél: vörös haj, szeplő, kerekded formák, telt ajkak, különleges arcberendezés, egzotikum, szexuális kisugárzás és egy kis plusz, amit nem tudok elmagyarázni. :D

Kezdjük a hölgyekkel, mindenféle sorrend nélkül:

Candace Kucsulain

Folytatásért kattints tovább:

Kreatív Kedd - szerdán

Először is, nagyon szépen köszönöm Bunnynak a meghívást, jól esett, hogy gondoltak rám. :) Másodszor pedig elnézést kell kérnem, szégyellem magam, hogy mint meghívott bloggerina, nem készültem el határidőre.

A téma egy ikonikus előadó videóklipje által inspirált smink. Sokat gondolkoztam, kit válasszak, először Marilyn Manson mellett tettem le a voksom és el is készítettem a sminket, de botrányosan rossz lett. Egyetlen képet sikerült találnom, amit nem szégyellek (annyira) feltenni a blogra.

A klip:
Pár kivágott kép a sminkről:

A folytatásért kattintsatok tovább:

Collection 2000 Dazzle me! pigment teszt és swatch

Ezeket a pigmenteket Edittől rendeltem, ahogy a legelső Urban Decay sminktermékemet is. A tranzakció lebonyolításáról most is csak annyit tudok mondani, hogy nagyon korrekt volt, Edit gyorsan és barátságosan válaszolt az emailjeimre, hamar megkaptam a csomagomat (4 nap alatt ideért Angliából), és nagyon gondosan be volt csomagolva, szóval minden sérülési eshetőség kizárva. :)



A folytatásért kattintsatok tovább:

Film: Nézz az égre!


Az egyik legkedvesebb színésznőm Penélope Cruz és Charlize Theron-t is kedvelem, szóval mikor a Mit is nézzek? keresgélés közben rátaláltam erre a filmre, nem volt kérdéses, hogy ideális választás.

Ha érdekel a folytatás, kattints tovább:

Könyv: Annemarie Selinko: Désirée

Mivel mostanában nem olvasok semmi olyat, amiről érdemes lenne írnom a blogon, arra gondoltam, most egy gyerekkori kedvenc könyvemet mutatom be Nektek. Nem tudom, miért, de általános iskolás koromban nagyon szerettem Napóleont és a francia korabeli történelmet, és a romantikára is fogható voltam, ezért is volt rám akkora hatással ez a könyv. Évente egyszer-kétszer biztosan újraolvastam, és ez nincs másképpen még most sem.


A folytatásért kattintsatok tovább:

Film: A másik Boleyn lány


Kezdeném azzal, hogy nagyon szeretem a kosztümös filmeket, és az angol uralkodókról szóló művek mindig is különösen kedvesek voltak nekem. Natalie Portman gyönyörű és tehetséges színésznő, így úgy kezdtem bele a filmbe, mint valami habosbabos tortába, de sajnos ez nálam a piskóta szintet ütötte meg csak.

Ha érdekel a folytatás, kattints tovább:

Urban Decay Preen Shadow box swatch

Nagyon régóta szerettem volna már kipróbálni ezt a márkát, ódákat zengenek a minőségéről, gyönyörű és igényes a csomagolás és ami szintén nagy pirospont, hogy nem végeznek kísérleteket állatokon, illetve vegán termékeik is vannak (azt nem tudom, az összes vegán e). Edittől sikerült megrendelnem ezt a palettát, nem tudok róla, hogy nálunk bárhol is beszerezhető lenne. És akkor egy kis reklám is, Edit nagyon készséges és barátságos volt, a kapcsolattartás gördülékenyen ment, a csomag hamar megérkezett, a csomagolás atombiztos, vastagon be volt bugyolálva bubiszacsiba a drágaságom. Nem tudom, mit írhatnék még, nézzétek meg a kínálatát és bizalommal forduljatok hozzá. :)


Ha érdekel a folytatás, kattints tovább:

Könyv: Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!


Sok idő kellett, mire végigértem ezen a könyvön. Na persze nem azért, mert rossz, sőt. Belekezdtem, első körben az 58. oldalig jutottam és mikor elolvastam ezeket a sorokat:

"De mint egy elátkozott kályhához, úgy tértem vissza újból és újból az apámhoz, kuncsorogva elismeréséért. Ám benne annyi melegség sem volt irántam, mint egy hamvadó cigarettavégben, Karády Katalinnal szólva."

elöntött a felismerés, hogy te jóisten, mintha én vetettem volna papírra. Biztos vagyok benne, hogy az emberek 95%-a olyan gyermekkori sebeket hordoz magában, amik hatással vannak az egész életükre. Ebből sajnos én sem maradhattam ki. Kellett majdnem egy hónap, mire összeszedtem a bátorságomat és újra nekiveselkedtem a könyvnek, ezt a szakaszt elég jól bírtam és eljutottam a 202.-ig oldalig:

"A gyerekkor különben sem azért van, hogy felhőtlen legyen. Arra való, hogy legyen mit feldolgozni ráérő felnőtt időnkben. Már ha megérjük."

Újabb szünet, ezúttal 3 hét kellett a regenerálódásra. Olyan volt az olvasási folyamat, mint valami terápia, csak itt senki nem paskolta meg a vállamat azzal, hogy jól haladunk, a nehezén már túl vagyunk, vagy nyomott zsebkendőt a kezembe. Nem tudom, bőgtem-e ennyit egy könyvön eddig. Pedig alapvetően nagyon szórakoztató az írónő stílusa, nekem legalábbis bejön, vicces, kicsit fanyar, kicsit (vagy inkább nagyon is) lelkizős, csajos (de nem túlságosan), tetszenek a gondolatai, a szócsavarjai, a hozzáállása. Viszont sosem szembesültem még ennyire azzal, hogy bizonyos problémák mennyire érinthetnek másokat is. Nem csak az apa-lánya viszonyban kaptam tükröt magam elé, hanem a kapcsolatokhoz való hozzáállásomban is. Félek, sőt olykor rettegek a kapcsolattól, a kötődéstől, az elkötelezettségtől. Úgy érzem, nem hazudok, ha azt mondom, szeretek szingli lenni, mert számtalan előnye van, viszont azt is be kell vallanom, hogy néha engem is megvisel a magány. Viszont még ezekben a gyenge percekben sem megyek bele kapcsolatba, pedig lehetőségem lett volna már rá. De kezd túl személyes lenni a bejegyzés, sajnálom, de egyszerűen nem tudok objektív lenni.

Az Állítsátok meg Terézanyut!-hoz eddig csak tv képernyőn volt szerencsém, de szeretném elolvasni azt is, nekem nagyon bejön Rácz Zsuzsa stílusa. A sztoriból nem szívesen árulok el semmit, ha egy kis könnyednek szánt, mégis itt-ott lélektani mélységű gondolatokkal tarkított olvasmányt kerestek, bátran ajánlom ezt a könyvet. Persze megvádolhatnak azzal, hogy nem vagyok pártatlan, ez a könyv nagy részben az én gondolataimról és érzéseimről is szól, így nem csoda, hogy ennyire a szívemhez nőtt. Én ennek a hatására kezdtem el kiírni magamból bizonyos emlékeket, feldolgozni érzéseket, becsukni és kinyitni kapukat és talán a remény aprócska magját is elültettem valahol odabent mélyen, hátha kinő egyszer. :)

10/10

Miket használok és mire figyelek oda nyáron? - Bőrvédelem és hajápolás

Bőrvédelem:

Nyáron fokozottan figyelnünk kell arra, hogy védjük bőrünket a nap káros sugaraitól, és mivel a bőr a legnagyobb szervünk és egyben a legfontosabb is, hiszen megvédi a szervezetünket a külső hatásoktól, nem kis feladat áll előttünk. Azt mindenképpen leszögezném, hogy nincs semmilyen képzett tudásom ezen a területen, csak azt tudom elmondani és leírni, amit józan ésszel remélhetőleg mindenki más is tud. Ezzel a témával nagyon sok bloggerina foglalkozott már, hiszen a szépségápolás, a sminkelés kéz a kézben jár a bőrápolással. Ha leégünk a napon, most csak annyit veszünk észre, hogy rákvörösek leszünk, majd hámlani kezdünk, de pár év múlva a ráncosodás, máj- és pigmentfoltok is megjelennek. Szóval a naptejek használata most kis mértékben, de a távolabbi jövőben nagy részben meghálálja az odafigyelést. Arról nem is beszélve, hogy rákkeltés szempontjából az 1-es csoportba sorolható az UV sugárzás, tehát az egészségünket is nagy mértékben veszélyezteti, nemcsak a szépségünket.

Ha érdekel a  folytatás, kattints tovább:

Film: Amerikai szépség


Ha azt mondom, ez egy kultfilm, biztos nem sokaknak új ez az információ. Rengeteg kritikát lehet olvasni róla, ezért én inkább azt írnám le, milyen hatással volt rám ez a film. Elgondolkodtató, magával ragadó, napokig fejben motoszkáló, életet újragondoló. Legalábbis nekem. De miért is?

Ha érdekel a folytatás, kattints tovább:

Miket használok és mire figyelek oda nyáron? - Szőrtelenítés

Elég kényes téma, főleg nyáron fokozottan figyeli az ember lánya, hogy a szoknya vagy rövidnadrág alól ne egy borostás láb kandikáljon ki, vagy integetni is nyugodt szívvel merjen. Ismét nem észt osztani akarok, csak szeretném megosztani Veletek, én hogyan is oldom meg ezt a problémát.

Epilátor:

Az én epilátorom egy ősöreg noname készülék, de a célnak még mindig tökéletesen megfelel. Mivel rám a "mediterrán típus" jelző érvényes, azaz sötét haj és fekete szőrzet, ezért azokkal a szerencsés szőke szőrűekkel ellentétben, akiknek eszébe se jut szőrteleníteni a karjukat, én kénytelen vagyok megbirkózni ezzel is. Erre használom az epilátort. Magát a folyamatot nem ragoznám túl, hiszen tudjátok, miről is van szó. Egyetlen praktikám van, mielőtt elkezdem az epilálást, végigpaskolom a karomat, így kevésbé fájdalmas a procedúra. A kis piros pöttyök szinte mindig meglátogatnak a folyamat után, ezért többnyire este szoktam elvégezni, lefekvés előtt bekenem testápolóval és reggelre már nyoma sincs a pöttyöknek. Manapság már az epilátorok közt is bőven lehet válogatni, nem mondom, hogy nem akarom lecserélni az enyémet valami korszerűbbre, de még elvagyok vele, és mivel csak a karjaimra használom, ezért nem is olyan sürgetős a váltás.

Ha érdekel a folytatás, kattints tovább:

Film: A kísérlet

Erről a filmről már régebben is hallottam, vagyis valószínű, hogy az eredeti, német verziójáról, de legutóbb egy kedves olvasóm, samelike ajánlotta a figyelmembe és végre volt időm megnézni.  És milyen jól tettem. :)

 A folytatáshoz kattintsatok tovább:

Könyv: Takami Kósun: Battle Royal


Biztos vannak köztetek, akiknek ismerős ez a könyv, 1999-ben jelent meg és elég hamar bestseller lett. Elég gyakran hasonlítják William Golding: A legyek ura című művéhez, amit én szintén nagyon szeretek, de ez a történet még durvább, legalábbis számomra.
A sztori lényege, hogy egy diktatórikus ázsiai országban időnként kisorsolnak egy osztályt, akik abban a "megtiszteltetésben" részesülnek, hogy egy szigetre szállítják őket, fegyvereket sorsolnak ki köztük és élet-halál játékba kezdenek egymással, a végén pedig csak egyikőjük szabadulhat meg élve a szigetről. Jól hangzik, ugye? 738 oldalon keresztül izgulhatunk, szörnyülködhetünk és ámulhatunk, hogyan válnak egyesek kegyetlen gyilkossá, és milyen sokat számít ilyen helyzetben akár egy rossz szó, vagy mozdulat is. Persze a gyerekek többsége nem szeretne megölni senkit, van aki inkább az öngyilkosságot választja, és vannak, akik szövetkeznek a menekülés reményében. Nagyon bele tudom élni magam az olvasmányaimba, és elgondolkoztam, hogy vajon én mit tennék. A szökés lehetetlen, katonák őrzik a menekülési útvonalakat, és az időhúzást megelőzve minden diák nyakára robbanószerkezettel ellátott nyakörv kerül, ami aktiválódik, ha valaki rossz zónában tartózkodik (folyamatosan szűkítik a játék helyszínének területét), vagy ha nem csak egy túlélő marad a játék végéig. A fegyverek kiosztása is érdekes, van aki lőfegyvert, más pedig fazékfedőt kap. A szövetségek felbomlását sorra követhetjük nyomon, barátok ölik meg egymást, saját életüket féltve. Végül már csak hárman maradnak, Noriko (lány), Súja (fiú) és Kavada (fiú), aki már részt vett egy ilyen megpróbáltatáson és meg is nyerte azt. Összefognak és cselhez folyamodnak, de nem árulom el a történet kimenetelét, olvassátok el és megtudhatjátok, mennyit ér egy ilyen szövetség akkor, ha a szabály szerint csak egy győztes lehet, és a szabályok alól nincs kibúvó.
Maga a cím (Battle Royal) ismerős lehet a pankrációban jártasaknak, ugyanis ez a kifejezés azt jelenti, amikor a ringben több pankrátor van egyszerre és mindannyian egymás ellenségei. Persze szövetkezhetnek egy 3. ellen, de végül úgyis csak egy nyertes lehet.
Társadalomkritikaként szokták emlegetni ezt a művet, amivel egyet is értek, hiszen a való életben is küzdünk és harcolunk egymás ellen akár egy jobb állásért, akár egy közelebbi parkolóhelyért. Valamint a gyerekek életébe is bepillantást nyerhetünk, mindenkinek megvan a személyes története, és így már kicsit érthetőbbé is válik, ahogy egyesek reagálnak a programra.
Ha szeretitek az elgondolkodtató könyveket, és jól tűritek az erőszakot, ajánlom Nektek ezt a művet, egy olvasást mindenképp megér, és ha végeztetek vele, a film adaptációt is nézzétek meg.

10/9

Olvastátok már ezt a könyvet? Ha igen, hogy tetszett Nektek?

Film: Jane Austen magánélete

Szánom-bánom, nagyon le vagyok maradva a filmes és könyves bejegyzésekkel, bár tudom, hogy vannak, akik nem szeretik ezeket, ez ugyanúgy hozzám tartozik, mint a smink vagy a termékteszt, szóval be fogom pótolni az elmaradásomat. Ezt a filmet már régóta meg akartam nézni, nagyon szeretem Anne Hathaway-t és Jane Austen-t is, szóval dupla dinamitként kötelező darab számomra.

A főszereplő Jane Austen, mily meglepő, szerintem Anne Hathaway-hez nagyon illett ez a szerep. A csinos, szép és okos lányt anyja szeretné olyan férfihez adni, aki "jó parti" lenne, azaz a frigy segítene az Austen család szűkös anyagi helyzetén. Jane viszont eldöntötte, hogy érzelmek nélkül nem megy férjhez. A szerelem pedig bátyja egy barátjának, Tom Lefroy-nak a képében toppan be az életébe, akit eleinte nem szível, olyanok ők, mint a tűz és a víz. Jane, az érzelmekre és romantikára fogékony, intelligens, természetben gyönyört meglátó lány szöges ellentéte a városi élet izgalmaihoz szokott, nőcsábász hírében álló Tomnak. De mi a szerelem, ha nem ellentétek vonzása? Egymásba szeretnek, ám anyagi helyzetük nem engedi meg, hogy elkapkodják a döntést, Jane hozománya a semmivel egyenlő, Tom pedig gazdag nagybátyjának van kiszolgáltatva. Mikor az öregúr rájön, hogy kire vágyik unokaöccse, minden reményük odavész, a bácsi ugyanis nem hajlandó áldását adni rájuk. Elbúcsúznak egymástól a szerelmesek, de nem tudnak szabadulni az érzéseiktől. Eközben a környék leggazdagabb hölgyének unokaöccse házassági ajánlatot tesz Jane-nek, amit a lány először visszautasít, majd elfogad, bár nem tartja túl sokra a fiatalembert. De minden összekuszálódik, amikor egyszer csak megjelenik Jane-ék háza táján Tom, és szökésre csábítja a lányt, aki családot, barátot, jóhírt eldobva el is indul kedvesével, ám út közben rájön, hogy Tom ezzel nemcsak a saját jogi karrierjét törné ketté, hanem a családját sem tudná tovább támogatni a nagybácsi segítsége nélkül. Fájó szívvel ugyan, de diadalmaskodik az értelem az érzelem fölött és hazatér családjához. A film nemcsak Jane-ről szól, nővére, Cassandra elveszíti vőlegényét, bátyja, Henry pedig megházasodik a történet alatt. Nem tudom, mennyi valóságalapja van a filmnek, az biztos, hogy az írónő sohasem ment férjhez, és ennyi szenvedés és lemondás miatt érzett fájdalom kellő tapasztalatot adhatott bizonyos karakterek megformálásához. Tetszett ez a film, még úgy is, hogy nem éppen happy end a vége, pont ettől lett életszagú és hiteles. A képi világ, a kosztümök, a színészi alakítások, mind-mind pont annyira voltak jók, hogy élvezhetővé tegyék azt a nagyjából 1,5 órát, amíg a képernyő előtt ülünk, de kiemelkedő műnek azért nem nevezném. Azért 10/8 és ajánlom mindenkinek, de elsősorban lányoknak. ;)

Anne Hathaway gyönyörű ebben a szerepben
James McAvoy Tom szerepében
Nekem ezen a képen jobban tetszik, mint a filmben :)
Ti szeretitek a kosztümös filmeket?

Film: Elátkozott szerelem

Nagyjából 15 éves lehettem, amikor először láttam ezt a filmet, és emlékszem, óriási hatással volt rám. Azóta már elég sok helyen kerestem, de sosem találtam, de jelentem, megvan. :)
A helyszín egy bentlakásos iskola lányoknak (ami azért kicsit jobb, mint az én középiskolai kollégiumom), ahol az egyik szobába új lakó érkezik Mary személyében. A másik két lány, Tori és Paulie kedvesen fogadják. Tori életét az anyja keseríti meg, aki saját magát akarja látni a lányában, míg Paulie nem is ismeri a szülőanyját, csak kutakodik utána. Elég ellentétes személyiségek, Tori egy életvidám tini, míg Paulie igazi lázadó, az ágya fölött Che Guevara poszterrel, folyton cigizik és összetűzésekbe keveredik a tanárokkal. Ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy szerelmesek legyenek egymásba. Mary a történet elmesélője, éjszakánként néha hallja a szobatársait, miközben azok szeretkeznek, de ahogy mondja, ezt hamarosan már természetesnek érzi. Minden a megszokott medrében halad, mígnem egy reggel Tori húga és annak barátnői be nem rohannak Paulie-ék szobájába és meglátják, hogy a két lány közös ágyban éjszakázott, méghozzá meztelenül. Tori szülei régimódi felfogásúak, és vallásosak is, így Tori kitagadástól való félelmében Paulie-ra fogja az egészet. Paulie összeomlik, egyetlen vigasza marad, egy sebesült ragadozómadarat ápol az erdőben és tanítgatja újra repülni. Mary is mellette áll, de Paulie az egész világot Tori szemeiben látja, próbálja visszaszerezni szerelmét. Viszont eközben Victoria randizni kezd egy fiúval, hogy ezzel is bizonyítsa, ő nem leszbikus. Paulie a testét okolja, ha férfinak született volna, nem kellene szenvednie. Nagyon érdekes, hogy Paulie nem tartja magát leszbikusnak, egyszerűen csak szerelmes Toriba. Egy iskolai rendezvényen, ahová a szülőket is meghívták, férfi ruhába bújik, a haját is hátrafésüli, és táncra kéri Torit. Természetesen Tori továbbra is tagadja, hogy lett volna köztük bármi is, de belül ő is szenved, hiszen viszonozza Paulie érzelmeit, de a rá nehezedő nyomás miatt nem vállalhatja fel azokat. Paulie párbajra hívja ki Tori fiúját és le is győzi, de ezzel semmi nem változik. Elkeseredettségében felmászik az iskola tetőjére és öngyilkos lesz. A film azzal ér véget, hogy Paulie karjáról ugrás előtt elszáll a madár, akiben végig a szabadságot látta.

Tudom, túl utópisztikusan hangzik, de szeretnék egyszer olyan világban élni, ahol nem kellenek ilyen filmek ahhoz, hogy elgondolkoztassanak bárkit is, vajon van-e joga két nő vagy két férfi szerelmét betegségnek tartani és megbélyegezni őket emiatt. Azért tetszett annyira a film, mert sajnos a valóságban is mindennapi jelenség, amikor egy meleg férfi / nő nem meri bevallani érzéseit, mert a környezete, a barátai, sőt még a saját családja is kitaszítaná. Emiatt inkább elfojtja magában a gondolatait, és eleget tesz az elvárásoknak, de milyen érzés lehet minden nap szinte keresztre feszíteni önmagunkat mások miatt és lemondani a saját boldogságunkról?

A színészi alakításokról annyit, hogy nekem Piper Perabo nagyon tetszett Paulie szerepében, abszolút hitelesen hozta a karaktert, a Torit alakító Jessica Paré megjelenése elbűvölő, és abszolút pozitív csalódást jelentett Misha Barton Maryt alakítva.
Jessica Paré, Piper Perabo, Mischa Barton
Pár kocka a filmből
Nálam 10/10 ez a film, és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki elég nyitott vagy úgy gondolja, nem ártana nyitottabbnak lennie.

Könyv: Charles Bukowski: Tótumfaktum



Egyhuzamban végeztem ezzel a könyvvel, és ez nem csak annak tudható be, hogy viszonylag rövid, vagy hogy tetszett. Inkább azt mondanám, ehhez a könyvhöz megfelelő hangulat kell, ami akkor éppen eluralkodott rajtam, és annyira nyomasztott a történet, hogy mihamarabb túl akartam lenni rajta, hogy legyen időm "regenerálódni". Na de mielőtt kitérek a rám gyakorolt hatására, nézzük a tartalmát:

A főszereplő Henry Chinaski, aki úgy váltogatja a munkahelyeit, mint más az alsóneműjét, csak hogy meglegyen a pénze a szokásos alkohol adagjára. Közben nők is felbukkannak körülötte, hosszabb-rövidebb, de inkább rövidebb időkre, a legtovább egy Jan nevű alkoholistával tart a kapcsolatuk. A könyvben szinte csak elzüllött, lecsúszott alakok bukkannak fel, Chinaski nem találja a helyét, egyik városból utazik a másikba, New York, Los Angeles, szinte egyre megy, mindenféle munkát elvállal, közben pedig folyóiratoknak küldözgeti a novelláit. Igazából ennyi is a sztori, se jellemfejlődés, se túlzott cselekmény nincs a könyvben, mégis pont elég ez ahhoz, hogy nyomasztó legyen a hangulata és eltűnödjön az olvasó rajta. Nyomasztó, mert annyira őszintén szembesülhetünk azzal a fajta alkoholista életmóddal, amit Chinaski is folytat, hogy szinte pofon vág a valóság, és a kilátástalanság, a  jövőkép-nélküliség, ez az egész reménytelen légkör szinte fojtogat, legalábbis engem. Tetszett a könyv, mert hatással volt rám, de nem mostanában fogom újraolvasni, ha egyáltalán újra el fogom olvasni.

Pár idézetet is kiemelnék még:

„Jó párszor csengettem. Végre aztán kinyílt az ajtó. A szüleim ott álltak pizsamában meg hálóköntösben.
– Te részeg vagy! – üvöltötte az apám.
– Ez így igaz.
– És honnan veszed a pénzt az italra? Neked nincs is pénzed!
– Majd szerzek munkát.
– Te részeg vagy! Tökrészeg! A fiam egy iszákos! A fiam egy rohadt semmirekellő alkoholista!
Az apám fején a haj vicces csomókban állt felfelé. A szemöldökét mérgesen összehúzta, az arca piros volt a dühtől, és püffedt az alvástól.
– Úgy viselkedsz, mintha megöltem volna valakit.
– Ez éppolyan rossz!
– …jaj, a picsába már…
Váratlanul elhánytam magam, rá az élet fáját mintázó perzsaszőnyegre. Az anyám felsikoltott. Az apám elindult felém.
– Tudod, mit csinálunk, amikor a kutya rászarik a szőnyegre?
– Igen.
Elkapott a tarkómnál, elkezdte lefelé nyomni a fejem, és próbált négykézlábra kényszeríteni.
– Megmutatom neked, mit szoktunk vele csinálni!
– Ne…
Az arcom már majdnem benne volt.
– De, megmutatom, mit csinálunk ilyenkor a kutyával.
Ütöttem, és lendületből ugrottam föl a padlóról. Tökéletes jobb horog volt. Megtántorodott, háttal végigtámolygott a szobán, majd leült a kanapéra.”
"Egészen őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie a embernek csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyan ott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi a torkát."
Hogy kinek ajánlom? Csak azoknak, akiknek nem könnyű lelombozni az életkedvüket. :) Nálam 10/8.

Film: Antikrisztus


Ezt a filmet még a múlt hétvégén láttam, de kellett egy kis idő, amíg képes vagyok szavakba önteni a gondolataimat. Nagyon sok rossz kritikát olvastam róla, de mivel a rendező, Lars von Trier nevéhez kötődik az egyik kedvenc filmem, a Dogville is, ezért úgy voltam vele, egy próbát megér. Először röviden elmondom a tartalmat, de lejjebb részletezem is: van egy házaspár, akik épp szeretkeznek amikor a kisfiuk felébred, kimászik az ablakon, lezuhan és meghal. Szerintem ettől minden ember megreccsenne, így nem is csodálkoztam, amikor a nő a temetői menetben rosszul lesz és kórházba kerül. Az állapota nem akar javulni, nem tudja feldolgozni a gyászt, a férje, aki nem mellesleg terapeuta, úgy dönt, ő fogja kezelni a nejét. A férfi a nő legbelső lényét akarja feltárni, ezért arra kéri, tegye félre a gyászát, és gondoljon arra, amitől a legjobban fél. Ez pedig nem más, mint az erdő. El is indulnak az erdő közepén lévő faházba, hogy szembenézzenek a félelemmel, és kiutat keressenek. Aztán ami a faházban történik, minden képzeletet felülmúl.
Mielőtt belemennék az én személyes fejtegetéseimbe, térjünk ki kicsit a két színészre. Amikor megláttam a színésznőt, tudtam, hogy valahonnan nagyon ismerős, és épp a kezdő szexjelenetnél ugrott be, hogy az a buja testi örömökben épp nyakig elmerülő nő nem más, mint Charlotte Gainsbourg, aki Jane Eyre-t is alakította. Nagyon meghökkentem, hogy az a színésznő, aki számomra annyira hitelesen játszotta a szilárd erkölcsű Jane Eyre-t, mennyire hiteles színészi teljesítményt ad ebben a műben is.
A Jane Eyre-ben
És az Antikrisztusban
A férfi főszereplő számomra a Pókember gonoszaként volt ismerős, és hogy őszinte legyek, nem kedveltem eddig túlságosan, de ezzel az alakításával annyira meggyőzött, hogy keresni fogok még filmeket, amikben szerepelt.
Willem Dafoe
És akkor még két fontos információ, nem tudom, az én műveltségem nem terjed túl messzire, vagy ezt a filmet igazából tényleg csak a rendező értheti, de még ma is vannak bennem kérdések, és körvonalazatlan részek, jelenetek, mozzanatok. Mindemellett zseniálisnak tartom ezt a filmet, bár kell egy kis idő, hogy újra meg akarjam nézni, mert iszonyú nyomasztó volt a hangulata. A másik fontos dolog pedig, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket nem hogy tartalmaz, de szinte csak azokból áll, szóval aki nem bírja az ilyesmit, jobban jár, ha nem nézi meg, illetve nem olvas tovább.

Ugorjunk is a filmre. És akkor itt részletezném kicsit a tartalmat, megragadva az én szemszögemből legfontosabb jeleneteket, szóval SPOILER következik. Megdöbbentem, mikor már a prológusnál konkrét szexjelenettel szembesültem, ahol amerikai plánban egy pénisz mozgott ki-be a hüvelyben, méghozzá lassított felvételben. Abszolút nem tartom magam prűdnek, ez mégis kicsit meglepett így rögtön az első pár percben. Külön tetszett, hogy fekete-fehérben látjuk ezt a jelenetet. Itt esett, vagyis jobban mondva mászott ki az ablakon a kisfiú. Az első fejezet a gyászról szólt, a kép már színes, itt lesz rosszul az anya a gyászmenet közepén. A kórházban tér magához, ahol kiderül, hogy önmagát okolja a balesetért. Nagyon hitelesen alakítja a fájdalom átélését a színésznő. Aztán jönnek a pánikrohamok, ez is annyira valósnak sikerült, hogy az én emlékeimet is felelevenítette. A férj ekkor dönt úgy, hogy neki kellene kezelnie a feleségét. Szerintem ez azért sem jó ötlet, mert a közös gyermeküket veszítették el, azaz a férjnek és időt kellene hagynia a saját gyászának feldolgozására is, illetve nem hiszem, hogy túl egészséges dolog egy hozzánk ennyire közel álló embert kezelni. Na de nem is fontos annyira az én véleményem, haladjunk tovább. Eldöntik, hogy elmennek az Éden-erdőbe, abba a faházba, ahol a nő egy évvel ezelőtt a szakdolgozatát akarta megírni, és ahol akkor a kisfiúval volt együtt. Megvannak azok a bizonyos pontok, ahol a nő a leginkább fél, ilyen például a házhoz vezető úton a patak fölött ívelő fahíd. A férfi próbálja megnyugtatni a feleségét, de nem sikerül és az átfut a hídon, ahelyett, hogy apró lépésenként lenne úrrá félelmén. A férfi különféle gyakorlatokat talál ki, amikről úgy gondolja segíthet a nőn, és látszólag javul is a helyzet, a nő elárulja, miért is fél ettől a helytől. Amikor a szakdolgozatát írta itt, gyereksírást hallott, elindult ennek a nyomán, mert azt hitte a kisfia sír, de kiderült, hogy a gyerek vígan játszott a "fészerben". Ezt a hangot nem tudta megmagyarázni, és amire nem találunk magyarázatot, gyakran félelemmel tölt el minket. Folyamatosan változik a nő hangulata, van amikor nyugodt, van amikor bestiaként veti rá magát a férfire egy kis szexért és dühkitörései is vannak. A számomra legérdekesebb gondolatsort is ebben a fejezetben fogalmazza meg: "És mostmár hallom, amit akkor nem hallottam, hogy zokog minden dolog, amiért el kell pusztulnia." Közben a ház tetején folyamatosan kopognak a makkok, az egész film légköre annyira feszült, hogy legszívesebben kipattanna az ember a fotelből, de közben a kíváncsiság és a döbbenet nem engedi. Ahogy a feleség jobban érzi magát, a férj válik feszültebbé. A ház felé vezető úton egy őzet látott, ami éppen világra akarja hozni a csemetéjét, de nem sikerült neki, és ahogy észreveszi a férfit, a kis gida feje már kilóg belőle, de az őz elfut. Aztán amikor a nő már mer gyalogolni az erdőben, a férfi egy rókát vesz észre, ami szól hozzá: "A káosz uralkodik." Ez akár az egész filmre elmondható. A harmadik fejezetben derül ki, hogy a nő szakdolgozata a nőirtásról szól, a férfi felmegy a padlásra, ahol rengeteg olyan képet talál, amiken nők kínzását ábrázolják. A nő egy beszélgetés közben elárulja, hogy szerinte minden nő gonosz, és szex közben arra kéri a férjét, hogy üsse meg. A férj erre nem hajlandó, ezért a nő elfut, és egy fa tövében kezd el maszturbálni, a férfi utána megy, és nem bír ellenállni, kielégíti a nő kívánságát. A nő megtalálja a boncolási jegyzőkönyvet, amit a férje direkt eltett eddig előle és amiben csak egyetlen furcsaság van, hogy a kisfiú lábujja minimálisan ugyan, de el van deformálódva. Aztán a gyerekről készült képeken észreveszi, hogy ez azért lehetett, mert a nő kacsalábra adta rá a cipőt. Ez is egy nagyon érdekes mozzanat, de nem tudom, van-e jelentősége azon kívül, hogy a nő újabb dühkitörésben tör ki, amiből szex lesz, csak hogy elértük a tetőfokot, a nő leszállva férje péniszéről egy tuskóval üt rá annak férfiasságára. A férfi elájul, és amíg eszméletlen, a nő belefúr a lábába, és keresztülszúrja azt egy vasrúddal, aminek az egyik végén egy köszörű (?), másik végén egy ráhúzott csavar van, feltehetőleg ezzel akarja magához láncolni fizikailag is a férfit. A férfi próbál elmenekülni, mikor magához tér, de csak a közeli rókalyukig tudja elvonszolni magát, ez is egy olyan hely, amitől ezelőtt tartott a nő. Itt azonban talál egy elásott élő varjút, ami addig vijjog, míg a nő oda nem talál. Úgy néz ki, a nő magához tér, kiszedi a férjét a föld alól, és visszaviszi a házhoz. Kiderül, hogy a nő szex közben látta, ahogy a gyermekük megindul az ablak felé, mégsem tett semmit. Maszturbálni kezd a férje mellett, majd levágja egy ollóval a saját csiklóját. Gondolom ezzel akarja büntetni magát. A férj meglátja a nő összegörnyedt teste mellett a három koldust, az őzet, a rókát és a varjút (a három koldus jelzi az Antikrisztus megszületését, ahogy a három király üdvözölte Isten fiát, Jézus Krisztust).
A férfi nagy nehezen, de le tudja csavarni a lábára szerelt "szerkezet" csavarját és kiszabadul. A nő rá akar támadni, de a férjnél a fizikai előny és megfojtja a feleségét. Itt is külön kiemelném a kameraállást és a hitelességet, szinte hallani lehet, ahogy elroppan a gége és látni a nő szemén a bevérzést, ami fojtogatásnál elkerülhetetlen. Ezután elégeti felesége testét, ahogy régen a boszorkányokat is elégették. Az epilógus ismét fekete-fehér a férfi elindul a háztól, a zárójelenet pedig az, ahogy áll az erdőben és arc nélküli nők sokasága veszi körbe.

Lehet kicsit zavarosan írtam le a történetet, ezért elnézést, de nekem ezek voltak azok a mozzanatok, amik a legérdekesebbek voltak. Nem mondom, hogy mindet értem, de lassan egy hét telt el a megtekintés óta és azóta is nap mint nap azokat a részleteket boncolgatom, amik nem tiszták, márpedig szerintem az a jó film, ami ilyen hatással van az emberre. Olvastam, hogy valaki szerint ez a film nőgyűlölő, én ezzel nem értek egyet, szerintem a főszereplő nőben akkor kattant el valami, amikor a szakdolgozatát írta, és egyre az őrület felé sodródott, a férj pedig terapeutaként sem vette ezt észre.

És hogy miért is tetszett ez a film, mikor még most sem vagyok teljesen biztos a mondanivalójában? Szeretem a beteg filmeket, szeretem ezt a hátat végigbizsergető, kellemetlen feszültséget, szeretem az ennyire hiteles és zseniális színészi játékot, szeretem, ha gondolkoznom kell valamin, szeretem, ha ennyire belém mászik egy-egy kérdés, szeretem az ilyen jó kameraállásokat és képi világot és szeretem a meghökkentő, olykor perverz, olykor kegyetlen történéseket. Lehet velem is van egy kis baj. :)

Azoknak ajánlom ezt a filmet, akik a fent említett okok miatt szeretnek meg egy filmet. Nálam 10/10 az értékelés, ha teljesen megértenék mindent, akkor valószínű a 10*-ot is megadnám.

Ti láttátok ezt a filmet? Mi a véleményetek róla?

Könyv(ek): Jane Austen


Ha valaki szereti a romantikus irodalmat, akkor biztos ismerős számára Jane Austen neve (és remélem azért másoknak is). Én minden regényét imádtam. Ezért nem is tudok csak egyet kiválasztani és ajánlani Nektek, szerintem mind megéri az olvasására szánt időt, de mivel azért nekem is megvan a két abszolút kedvencem tőle, ezekről írok pár sort. Magáról az írónőről nem igazán beszélnék, hiszen akár ITT is megtaláljátok róla a legfontosabb információkat.

Büszkeség és balítélet:
Nem a tartalmát szeretném leírni, hanem hogy én miért szeretem annyira. Adott egy értelmes, intelligens, szókimondó, büszke és szép lány, Elizabeth, aki népes és nem igazán jólneveltségéről ismert családjával él együtt. Már eleve egy-egy családi étkezés alkalmával olyan jót tudtam nevetni rajtuk, és bosszankodni az édesanyán, hogy csak ezért is megérte volna elolvasni. :) De nem lenne romantikus regény, ha nem jelenne meg egy férfi is, aki kicsit magának való és gőgös, Mr. Darcy. Érdekes, milyen ellenérzéseket táplálnak egymás iránt eleinte, a férfi lenézi Elizabethet származása és családja miatt, aki pedig büszkeségétől hajtva érez ellenszenvet a férfi iránt. Tetszett, ahogy megváltoznak az érzelmeik, és nem árulok el nagy titkot, egymásba szeretnek. A könyv mellett külön megemlíteném a filmet is, amiből én a Joe Wright változatot szeretem (a másikat nem is láttam), és muszáj beillesztenem két képet is, mert bár nem szívelem Keira Knightley-t, ez a szerep illett hozzá.
A Bennet lányok: Lydia - Jena Malone , Kitty - Carey Mulligan, Elizabeth - Keira Knightley, Jane - Rosamund Pike, Mary - Talulah Riley 
Mr. Darcy -  Matthew MacFadyen
Értelem és érzelem:
Két személyiségében teljesen más nővér, Elinor és Marianne története. Marianne túlfűtött érzelmei néha már idegesítettek, ahogy Elinor nyugodtsága is, de pont ezért szerettem meg őket, mert indulatokat váltottak ki belőlem, és mindkettejükkel olyan szívesen elbeszélgetnék. Természetesen egy-két viszontagság után ők is boldogok lesznek, de ezt sem ecsetelném. Itt is megemlítem, hogy létezik film adaptáció, bár ezt még szégyenszemre nem láttam. A kedvencem pedig Brandon ezredes karaktere, nálam ő az igazi férfi. :)

Ti szeretitek Jane Austent? Melyik a kedvenc regényetek tőle?

Film: Gyűlölt másság

Nemrég láttam ezt a filmet és engem annyira szíven ütött, hogy biztos voltam benne, írok róla Nektek. A film igaz történeten alapul. Született egyszer egy kisfiú, Eddie, aki mindig is furán érezte magát a testében, inkább a szép ruhák és a smink vonzotta, mint a baseball. Eddie nőnek érezte magát. A családja (édesanyja és két testvére), hol jobban, hol kevésbé tudták ezt elfogadni és feldolgozni, de minden nehézség ellenére támogatták, így lett Eddieből Gwen, aki nőként jelent meg mindenhol. Nem tudtam eldönteni, milyen etnikumú a család, és ez nem is igazán fontos, viszont sokkal lényegesebb az, hogy vallásosak. A nagymama békül ki a legnehezebben a helyzettel, de igazán megindító volt, hogy még egy vallásos, idős néniben is van annyi szeretet, hogy addig keresett a Bibliájában bármi magyarázatot, amíg nem talált. Eddie / Gwen olyan, mint az angyalok, Isten nem fiúnak, vagy lánynak teremtette őket, mert ők így is különlegesek. Gwent nagyon sok bántás és gúnyolódás éri, iskolát is kell váltania emiatt, de mikor már teljesen nőként éli mindennapjait, barátai lesznek, szórakozni jár és szerelembe esik. Az egyetlen dolog, amivel nem értettem egyet, hogy miért nem mondja el Gwen a barátjának, hogy ő valójában férfi testbe született. Aztán ahogy gondolkoztam ezen a kérdésen, eszembe jutott, hogy én sem mondom el, hogy eredetileg fekete a hajam. Ilyen érzés lehet ez neki is, mikor kezd picit is lenőni a hajfesték, lehet látni az eredeti hajszínt, és a nem elrejthető férfi nemi jegyeket is észre lehet venni, feltéve ha meg akarjuk látni őket. De ha én úgy érzem, hogy bizony már vörös a hajam, akkor miért lennék köteles bevallani, vagy egyáltalán foglalkozni azzal, hogy Isten nem így teremtett? Elég nevetséges hasonlat, de remélem értitek a gondolatmenetemet. Gwen sem akart semmi rosszat a "titkolózással", egyszerűen csak annak mutatkozott, aminek érezte magát. Voltak, akik ezt mégsem tudták elfogadni. A lányt három fiú halálra verte. Szomorú történet, de sajnos igaz. A film egyszerre több síkon játszódik, a múlt eseményei is több szálon futnak, miközben a tárgyalásra is betekintést kapunk, ahol Gwen gyilkosait vonják felelősségre. A legnagyobb igazságot Gwen öccse mondja ki, és ez szerintem egy nagyon fontos jelenete a filmnek. Szerinte azért bántják annyian testvérét, mert ha valaki vele mutatkozik, az nem egyértelmű, viszont ha bántják, az az. Tulajdonképpen a homofóbokat sem értettem sosem, miért fáj az nekik, ha valaki a saját neme iránt érdeklődik, de minden idegentől és szokatlantól inkább tartanak az emberek, mint hogy megpróbálják megérteni és elfogadni azt. Mindenesetre ez a film sok kérdést fogalmazott meg bennem, és attól igazán jó egy film, ha utána gondolkozik rajta az ember. A téma és a sztori mellett a színészek játéka, az esemény vezetése is nagyon tetszett. Ezt az alkotást gimnáziumban kötelezővé tenném.

10/10

Film: Változó szerelem

Egy különleges filmről szeretnék most ízelítőt adni Nektek. Azért különleges, mert bár romantikus film, mégis mentes az ebben a témában megszokott sablonoktól. A főszereplő két gyerek, Bryce (Callan McAuliffe) és Juli (Madeline Carrol). A kislány akkor lesz szerelmes a fiúba, amikor az a családjával együtt a szemközti szomszédba költözik és meglátja azokat a gyönyörű baba kék szemeket. Bryce-nak ez inkább kínos, mintsem örülne neki, de melyik az a kisfiú, aki eleinte ne ódzkodna a lányoktól? :) Nagyon szimpatikus volt a kislány karaktere, igazi egyéniség, aki képes lecövekelni egy hatalmas platánfa tetején, csak hogy megmentse azt a kivágástól. A kisfiú furcsának tartja Julit és a szokásait, a csirketartást és a fán való üldögélést, ezért is tartózkodik tőle. Ahogy cseperednek, Bryce azon kapja magát, hogy egyre többször felejti a tekintetét rajongóján, és nem bírja kiverni a fejéből. Viszont a sok visszautasítás és közömbösség hatására Juli kezdi kétségbe vonni abbéli meggyőződését, hogy tényleg Bryce a legkülönlegesebb fiú az egész világon.Vajon túl késő van már az érzelmek viszonzásához? Nézzétek meg a filmet, tényleg megéri. Nagyon aranyos történet, és a romantikus szál mellett érdemes megfigyelni a két családot is, tanulságos lehet. Nem is írok róla többet, mert nincs túlbonyolítva a történet, és én sem akarok elárulni semmit. :)

10/10

Könyv: Charlotte Roche: Nedves tájak


Ezt a könyvet már régebben olvastam, és azóta is tervezem, hogy megveszem, mert egyértelműen a gyűjteményemben a helye, és többször olvasandó műről van szó. Elég nagy port kavart a regény, én is szinte csak azt olvastam róla, hogy inkább pornográfia, mint irodalom és mennyire provokatív. Mivel szeretem a nem szokványos könyveket, ezért vágtam bele az olvasásába, és nagyot csalódtam, természetesen pozitívan. Persze a híreknek megfelelően van benne jócskán szexuális utalás és leírás, meghökkentő gondolatsor, a sztori lényege mégis egy fiatal lány magánya és lelki problémái. Az ezekre vonatkozó információkat csak úgy másodlagosnak feltüntetve tárja elénk az írónő, de ahogy mindennek megvan az oka, a lány viselkedését is ez váltja ki. Nem tudom, hogy tudnám feldolgozni, ha arra érnék haza, hogy az anyám meg akarja ölni magát és a testvéremet, és vajon mi fájna jobban: a tudat, hogy meg akarta ölni magukat, vagy a belül visszhangzó kérdés, hogy engem miért akart itt hagyni? A főszereplő Helen, akivel egy kórházban ismerkedünk meg, aranyerét kellett megműteni. Az ágyhoz kötöttségből adódó unalmában kezd el mesélni érdekes eszmefuttatásairól, miszerint szereti elcsócsálni a körme alól kiszedett száradt spermát, vagy hüvelyváladékát használja parfümnek, nyíltan és szabad szájúan beszél olyasmikről, ami sokakat megbotránkoztat, pedig ha máshol nem is, önnön gondolatainkban mi sem pongyolázzuk be a dolgokat. Helen próbálja összehozni elvált szüleit, sikertelenül. Egyetlen szenvedélye van a szexen kívül, avokádó magokat nevelget, hüvelyébe is feldugva őket, mintha tényleg ő lenne az édesanyjuk, innen jön a borító képe is. Ez az anyai viselkedésminta azért is fura, mert Helen 18. születésnapja után rögtön sterilizáltatta magát. A kórházban a lány megismerkedik egy ápolóval, Robinnal, és miután kiengedik, a fiúhoz költözik. Innen már csak remélhetjük, hogy minden jól alakul és hősnőnket végre szereti majd valaki.
Egy kis ízelítő:
"Ha jól meggondolom, még üzletelhetnék is a váladékommal. Tégelybe gyűjteném és eladnám olyan száraz nőknek, akiknek alig-alig képződik ilyesmi. Eredményesebbek lennének, ha eredeti női nedvet használnának, mintha valami mesterséges, sikamlóssá tevő szert vásárolnának."
Döntse el mindenki, hogy a saját értékrendjébe mennyire fér bele egy ilyen alkotás, a szókimondás mellett mennyire képes meglátni egy magányos lány vívódását. Ha prűdnek tartjátok magatokat, akkor nem ez a legjobb választás számotokra, én mégis ajánlom a könyvet mindenkinek, aki képes túllátni a köntörfalakon.

10/9

Film: The Runaways - A rocker csajok


A film a The Runaways együttes rövid életéről szól, de nem kap minden bandatag ugyanannyi figyelmet, Joan Jett (Kristen Stewart) és Cherie Currie (Dakota Fanning) áll a film középpontjában. Magáról a zenekarról talán annyit megemlítenék, hogy csak lányokból állt, rock and rollt játszottak, és nagyon fiatalon futottak be. Jelentős sikereket értek el, de ahogy az lenni szokott, nem bírták együtt túl sokáig és mindössze 4 év után fel is oszlottak. A híres Kim Fowley (Michael Shannon) menedzselte őket, ő látta meg a nagy lehetőséget az első női rockbandában. Ha őszinte akarok lenni, bevallom, hogy nagyon érdekelt, Kristen Stewart mit tud kihozni ebből a szerepből, ugyanis Bella karaktere eléggé illik hozzá, de ezenkívül csak két másik filmben láttam (Kalandpark, Kegyetlen faj), és egyikben sem győzött meg. Itt is nagyjából ugyanazokat az arckifejezéseket használja, mégis érezhetően törekedett Joan Jett hiteles megformálására, és nekem tetszett is ebben a szerepben. Szóval az én szememben abszolút túlteljesítette önmagát. Dakota Fanninget nem lehet egy lapon említeni Kristennel, sokkal tehetségesebb színésznő, és ebben a filmben új oldalát csillogtatta meg. Nyomon követhetjük a banda megalakulását, próbákat, turnékat, a növekvő siker miatti nyomást, a zenekaron belüli ellentéteket és azt is, hogy egy ilyen felpörgetett világban milyen könnyű az alkohol és a drogok kábulatába menekülni. A két főszereplő között szexuális kapcsolat is kialakul, és bár nem ez a sztori lényege, izgalmat hozott a történetbe. Nem is tudom, mit írhatnék még erről a filmről, akit érdekel a 70'es évekbeli rock and roll világa, illetve az, hogyan próbáltak boldogulni nőkként ebben a szférában, az mindenképpen nézze meg. Tanulságos lehet, hogy a zene vagy Cherie provokatív nőiessége kap-e nagyobb hangsúlyt, vagy mennyire könnyű rossz utat választani, ha gyerekfejjel ekkora szabadságot kapunk, minden erkölcsi és lelki támasz nélkül. A zenekar története is hitelesen visszajön, ha megnéztek egy-két eredeti koncertfelvételt, szembetűnhet hogy a koreográfia és a fellépő ruhák is megegyeznek. A színészi alakítások is jók, és főleg Dakota brillíroz. Muszáj még beillesztenem ide az egyik leghíresebb slágerüket, illetve Joan Jett későbbi sikerszámát is.
 Íme az eredeti The Runaways:
És a színészek:
Ha visszagondolok az 5 évvel ezelőtti önmagamra, biztos szerettem volna az ő korukban élni és a helyükben lenni.

10/7

A képek forrása a google volt.

Könyv: Astrid Lindgren: A rabló lánya

Az egyik legkedvesebb gyerekkori olvasmányomnak szentelem ezt a posztot, amit még manapság is előveszek olykor. Nem történt ez másként most sem, és a történet ismét elfeledtette velem az összes gondomat. Mire jó egy könyv, ha nem erre?
A rabló lányát Ronjának hívják, aki egy viharvert éjszaka jött a világra a Mattis várban, apja rablóbandájának székhelyén. A kislány elég különös világban cseperedik fel, marcona rablók olvadnak el bájától, az erdőt járja nap min nap, mint a természet lánya, ismeri és szereti az összes élőlényt, kivéve a szürketörpéket és a vérlidérceket. Igen, mesebeli környezet, ami neki maga a paradicsom mindaddig, amíg bele nem rondít az idillbe Birk, a Borka rablónemzetség legifjabb tagja. Beköltözött az ellenséges család a vár északi részébe (amit egy villám vágott ketté) és nem tudják kiebrudalni őket onnan. Ez talán nem is olyan nagy baj, mert miután Ronja és Birk kölcsönösen megmentik egymás életét, megkedvelik egymást, és testvérüknek fogadják a másikat. (Ha ez nem gyerekkönyv lenne, akkor jöhetne a szerelmi szál, ami azért így is sejthető.) A lány csak hogy láthassa "bátyját" hosszú, keserves napokon keresztül ás rést a két oldalt elválasztó nyílásban, kőtörmelékek mázsáit cipelve. Barátságukat sikerült eltitkolniuk családjuk elől, ám ez nem maradhat így örökké. Mattisék elfogják Birket, és zsarolással akarják rávenni a Borka bandát, hogy hagyják el a várat. A tárgyalás kellős közepén Ronja átugrik a vár északi felére, elárulva apját, önként adja a nagyszerű lehetőséget Borka kezébe, aki él is ezzel, és így gyerekcserét tartanak. Mattis megtagadja lányát, aki ezután az erdőbe vonul Birkkel együtt. A medvebarlangban rendezkednek be, és elkezdik közös életüket, ami tele van csupa kalanddal, vadlovak befogásával és megszelídítésével, és veszéllyel, vérlidércek elöli meneküléssel. De ez sem tarthat örökké, közeledik a tél, a hideg, és ezt a zord időjárást egy barlangban nem lehet túlélni. Ronja viszont csak akkor hajlandó visszatérni az otthonába, ha apja kéri erre. Vajon mi erősebb? A szeretet vagy a büszkeség? Nem árulom el. :)

Minden tizenévesnek ajánlom ezt a könyvet, és olyan felnőtteknek is szórakoztató lehet, akik szeretnek néha visszacsöppeni gyermeki éveikbe, a képzelet világába.

10/8

Film: Jeremiah története (A szív csalfa vágyai)



Amikor elolvastam a film ajánlóját, már sejtettem, hogy valami felejthetetlenben lesz részem, pedig alig néhány mondatos volt az előzetes. A rendező az az Asia Argento, aki velem a Transylvaniában nyújtott alakításával szerettette meg magát, és itt sem csalódtam benne, valahogy illenek hozzá ezek az őrült szerepek. Itt Sarah, az anya szerepében sziporkázik. A történet egy fiúról, Jeremiahról szól, aki 7 éves koráig nevelőszülőknél nevelkedik. Anyja felbukkanása kirántja ebből a biztonságos világból és elkezdődik a káosz. Az anya alkohollal itatja, drogot ad neki, kukákból esznek és a szinte naponta váltogatott pasijainak szolgáltatja ki a gyerekét. Van olyan férfi, aki nadrágszíjjal akarja megnevelni a kisfiút, és sajnos olyan is akad, aki miután Sarah faképnél hagyja őt és a fiát is, megerőszakolja Jeremiaht, akit orvosoknak kell összevarrni ezután. Mi ez, ha nem maga a pokol? A kórházból vallásos nagyszüleihez kerül, új szakasz kezdődik az életében, egészen 10 éves koráig ebben a szektás légkörben nevelkedik. Épp Isten igéjét hirdeti az utcán, amikor anyja érte megy. Sarahnak ekkor aktuálisan egy kamionos barátja van, aki a parkolókban futtatja is a nőt. A következő férfi lakókocsi parkban él, őt Marilyn Manson alakítja, ami külön csemege volt számomra. Sarah unalmában és drogtól vagy alkoholtól elbódulva kisminkeli a kisfiút, saját ruhájába öltözteti, és megtanítja, hogyan kell csábítóan viselkedni. Nem csoda, hogy a gyerek megzavarodik, lemásolva anyja megjelenését elcsábítja annak barátját. Ismét tovább állnak, Sarah már az őrület határát súrolja, és ostobaságokat magyaráz be a fiának is. A sztori végét nem árulom el, remélem lesz valaki olyan kíváncsi rá, hogy megnézze a filmet. Olyan híres színészek is felbukkannak benne egy-egy kisebb szerepben, mint Winona Ryder, Michael Pitt, Jeremy Renner vagy a nagyszülőket alakító Peter Fonda és Ornella Muti. A Jeremiaht alakító gyermekszínészek pedig fantasztikusak voltak. Kicsit utánaolvastam a sztori hátterének, és mikor hirtelen azzal szembesültem, hogy ezt a történetet a személyes tapasztalatai alapján írta meg J. T. Leroye, még inkább elszörnyedtem. Aztán tovább kutatgatva arra az információra bukkantam, hogy J. T. Leroye csak egy fiktív személy, igazából Laura Albert találta ki, azt gondolván, ha HIV pozitív, meleg férfiként adja ki műveit, könnyebben érvényesül. Megtévesztett rengeteg embert, és hazugságokat talált ki, de így is megérte. A való életben is gyakran megesnek ilyen kegyetlen és szörnyű dolgok gyerekekkel, mint Jeremiah-val. Csak erős idegzetűeknek ajánlom, elég durva dolgok történnek benne, de mindezek mellett érdekes és elgondolkoztató mű.

10/10

Asia Argento, veszélyes, öntörvényű, és egyben eszméletlen szexuális kisugárzással rendelkező tehetséges színésznő és rendező 
A Jeremiaht alakító 3 gyerekszínész bámulatos teljesítményt nyújt, érdekesség hogy Cole és Dylen Sprouse ikertestvérek, Jimmy Bennett pedig számomra hitelesebben rettegett bárkinél.
A képek forrása a google volt.

Könyv: Cormac McCarthy: Az út


Nehéz olyan könyvről véleményt írni, ami ekkora hatással volt rám. A történet egy apáról és a fiáról szól, akik egy világ vége esemény után próbálnak életben maradni. Nem tudjuk sem a nevüket, sem hogy hány évesek és az sem derül ki, milyen katasztrófa is történt. Ami biztos, hogy hideg van, éheznek, csak egymásra számíthatnak, az apa beteg és egyfolytában hamu hull az égből. Nagyon bele tudom élni magam az olvasmányaimba, nem volt ez másként most sem, és szinte én is éreztem a fojtogató levegőt. Ezt a belemerülést viszont néha megszakította az a furcsa mondatszerkezet vagy nem is tudom, minek nevezzem, amit az író alkalmazott. Nem taglalja a mondatait különböző írásjelekkel, így megesett, hogy egy-egy fejezetnek kétszer is neki kellett rugaszkodnom. Ez nem egy olyan alkotás, amit csak simán elolvas az ember, igénybe veszi az agyunkat is, a cselekmény olykor úgy ugrál, mintha egy rossz videót néznénk, ami néha nagyon visszaszalad. Ezekből a képekből nyerünk egy kis betekintést a múltra, megtudjuk, hogy először hárman voltak, az anya is velük tartott, amíg fel nem adta ezt a monoton küzdelmet és öngyilkos nem lett. A kisfiú már ebbe a világba született bele, ahol egy bevásárlókocsiban tolják a túléléshez legszükségesebb felszerelésüket és olykor éhségük csillapítására koszos havat tömnek a szájukba, ahol olyan emberhordák elől kell bujkálni, akik kannibálok módjára más embereket falnak fel és ahol a küzdelem már nem is igazi kihívás, hanem szimplán életben maradási kötelesség. A tengerpartra szeretnének eljutni, de nem gondolom, hogy azért, mert tényleg hisznek abban, hogy ott bármi is jobb lehet, egyszerűen kell egy cél ahhoz, hogy túl akarják élni a mindennapokat. Ennél a könyvnél nem árulom el, mi lesz a sztori vége, hátha emiatt is felcsigáz valakit az olvasás kényszere. A kapcsolatuk leírásán van a lényeg, a szeretet, az önfeláldozás, a küzdelem és a folyton meg-megsuhintó halál szele az igazi főszereplők. Megosztom Veletek a kedvenc idézeteimet a könyvből:

"Mi volt a legbátrabb dolog amit valaha tettél?
...Az hogy ma reggel felkeltem."

Olvastam fórumon, hogy ezt a könyvet depresszióra kicsit is hajlamos emberek csak nagyon jó periódusukban olvassák el, és meg is értem ezt az óvást, elég félelmetes belegondolni, milyen érzés lehet minden nap a halál miatti aggodalommal és egyben az utána való vágyakozással felébredni.

"Amikor olyan világokról álmodsz amelyek soha nem léteztek vagy soha nem fognak létezni és boldognak érzed magad akkor feladtad."

"Mert valósággá válik amit az emlékezetünkben megváltoztatunk akár ismerjük ezt a valóságot akár nem."

"Kölcsönvett napok és kölcsönvett világ amit kölcsönvett szemmel siratunk."

Töredelmesen bevallom, bőgtem a végén, és bár 2 hete végeztem az olvasással, elalvás előtt a mai napig eltöprengek azon, hogy igen, sajnos egy világ utáni világot én is hasonlóképpen képzelek el, ahol ember embernek farkasa, és az agyam túlélésre ösztönző része már fel is vette a leltárt, hány cipőt, takarót és konzervet is tudnék magammal vinni. Mindenkinek ajánlom ezt a remekművet, elgondolkodtató, lebilincselő és csak épp pár percre letehető, amíg egy-egy súlyosabb gondolattal megbirkózunk, hogy majd napok múlva újra eszünkbe jussanak és rájöjjünk, hogy ezek a kérdések kitörölhetetlenül visszhangozni fognak a fejünkben.

10/10

Film: Alice Csodaországban


Klasszikus mese, kicsit újragondolva, mindez Tim Burton módra. Eleve elfogult vagyok minden Tim Burton filmmel, imádom a hangulatukat, a képi világukat stb., ezt a mesét pedig gyerekkoromban is nagyon szerettem. Megvolt kazettán, hangoskönyv formájában és előszeretettel hallgattam. Emellett Anne Hathaway ( Fehér királynő), Johnny Depp ( a Bolond Kalapos) és Helena Bonham Carter (Vörös királynő) játéka és személyisége is igencsak a kedvenceim között szerepel, a fiatal Mia Wasikowska pedig meggyőző volt Alice-ként. A sztori a már felnőtt élet kapujába lépő, 19 éves Alice feleségül kérésével indul, amiről a Fehér Nyúl felbukkanása csalja el hősnőnket, annak nagy szerencséjére. A lány beleesik a már jól ismert üregbe és Odaországban köt ki, ami gyermeki emlékeiben és álmaiban csak Csodaországként szerepel. Mióta utoljára itt járt, sok minden változott, a Vörös királynő zsarnoki uralma megkeseríti az ország lakóinak mindennapjait. Az orákulum szerint egyedül Alice szabadíthatja fel őket a szörnyű diktatúra alól, és adhatja vissza a hatalmat a jószívű Fehér királynőnek. Ehhez mindössze a nagyfejű uralkodó sárkányát kell megölnie. Alice nehezen szánja rá magát erre a feladatra, de végül beteljesíti sorsát. Mindenki örül, a korona végre a Fehér királynő kobakján csücsül, Alice mégis visszautasítja a maradás lehetőségét. Visszatérve az emberi világba, nem fogadja el a házasságot és halott apja üzletével kezd foglalkozni. Nem mentem bele részletesen a kalandokba, csak azt árulnám még el, hogy a kedvencem a bájos mosolyú, láthatatlanná váló macska lett, na meg a Kalapos és biztos jópárszor megnézem még ezt a filmet. A sminkekre is odafigyelve az említésre legméltóbb mindenképp a Bolond Kalapos sminkje, ami nálam abszolút favorit, de a két királynő megjelenése is figyelemre méltó.

10/9






 A képek forrása a google volt.

Nektek melyik smink tetszik a legjobban?

Do it Yourself!

Létezik egy ilyen DIY, magyarul Csináld magad! mozgalom, amiről én annyit tudok, hogy mikor punk korszakomat éltem, ebben a közegben hallottam róla a legtöbbet. Próbálkoztam én is nadrág és póló batikolással, a málhám feldíszítésével, de sajnos ennél tovább nem igazán jutottam, nem vagyok túl tehetséges. Viszont még tavaly nyáron az egyik nagytakarítás alatt megtaláltam a régi ballagási szalagjaimat, és kettőn is felfedeztem egy-egy azonos méretű és külsejű, fából készült katicát. Nagyon szeretem a katicabogarakat, és eszembe jutott, mi lenne, ha valahogy fülbevalót csinálnék belőlük. El is mentem egy hobbiboltba alkatrészért, majd egy papírboltba erős ragasztóért, és a fülcsi azóta is tart. Nemrég pedig két nagyon szép füles gomb jutott hasonló sorsra. Ne gondoljatok nagy dolgokra, hisz csak ragasztanom kellett, de azért megmutatom őket:
A héten pedig újra elmentem a hobbiboltba, hisz ahogy a képeken láthatjátok, filléres dolgok ezek a hozzávalók, mégis jó, ha van itthon, ki tudja, mikor találok egy újabb fülbevalóhoz való gombot vagy bármilyen díszt.

A bal oldali bedugós fülbevalóhoz van (itt ha valami kerekből akartok fülit készíteni, akkor direkt a bemélyedéses verzióját vegyétek), a jobb oldali pedig klipsz készítésére alkalmas.




Ti szoktatok magatoknak készíteni kiegészítőket, ruhákat?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...