Keress rá:

Páginas

Film: Jeremiah története (A szív csalfa vágyai)



Amikor elolvastam a film ajánlóját, már sejtettem, hogy valami felejthetetlenben lesz részem, pedig alig néhány mondatos volt az előzetes. A rendező az az Asia Argento, aki velem a Transylvaniában nyújtott alakításával szerettette meg magát, és itt sem csalódtam benne, valahogy illenek hozzá ezek az őrült szerepek. Itt Sarah, az anya szerepében sziporkázik. A történet egy fiúról, Jeremiahról szól, aki 7 éves koráig nevelőszülőknél nevelkedik. Anyja felbukkanása kirántja ebből a biztonságos világból és elkezdődik a káosz. Az anya alkohollal itatja, drogot ad neki, kukákból esznek és a szinte naponta váltogatott pasijainak szolgáltatja ki a gyerekét. Van olyan férfi, aki nadrágszíjjal akarja megnevelni a kisfiút, és sajnos olyan is akad, aki miután Sarah faképnél hagyja őt és a fiát is, megerőszakolja Jeremiaht, akit orvosoknak kell összevarrni ezután. Mi ez, ha nem maga a pokol? A kórházból vallásos nagyszüleihez kerül, új szakasz kezdődik az életében, egészen 10 éves koráig ebben a szektás légkörben nevelkedik. Épp Isten igéjét hirdeti az utcán, amikor anyja érte megy. Sarahnak ekkor aktuálisan egy kamionos barátja van, aki a parkolókban futtatja is a nőt. A következő férfi lakókocsi parkban él, őt Marilyn Manson alakítja, ami külön csemege volt számomra. Sarah unalmában és drogtól vagy alkoholtól elbódulva kisminkeli a kisfiút, saját ruhájába öltözteti, és megtanítja, hogyan kell csábítóan viselkedni. Nem csoda, hogy a gyerek megzavarodik, lemásolva anyja megjelenését elcsábítja annak barátját. Ismét tovább állnak, Sarah már az őrület határát súrolja, és ostobaságokat magyaráz be a fiának is. A sztori végét nem árulom el, remélem lesz valaki olyan kíváncsi rá, hogy megnézze a filmet. Olyan híres színészek is felbukkannak benne egy-egy kisebb szerepben, mint Winona Ryder, Michael Pitt, Jeremy Renner vagy a nagyszülőket alakító Peter Fonda és Ornella Muti. A Jeremiaht alakító gyermekszínészek pedig fantasztikusak voltak. Kicsit utánaolvastam a sztori hátterének, és mikor hirtelen azzal szembesültem, hogy ezt a történetet a személyes tapasztalatai alapján írta meg J. T. Leroye, még inkább elszörnyedtem. Aztán tovább kutatgatva arra az információra bukkantam, hogy J. T. Leroye csak egy fiktív személy, igazából Laura Albert találta ki, azt gondolván, ha HIV pozitív, meleg férfiként adja ki műveit, könnyebben érvényesül. Megtévesztett rengeteg embert, és hazugságokat talált ki, de így is megérte. A való életben is gyakran megesnek ilyen kegyetlen és szörnyű dolgok gyerekekkel, mint Jeremiah-val. Csak erős idegzetűeknek ajánlom, elég durva dolgok történnek benne, de mindezek mellett érdekes és elgondolkoztató mű.

10/10

Asia Argento, veszélyes, öntörvényű, és egyben eszméletlen szexuális kisugárzással rendelkező tehetséges színésznő és rendező 
A Jeremiaht alakító 3 gyerekszínész bámulatos teljesítményt nyújt, érdekesség hogy Cole és Dylen Sprouse ikertestvérek, Jimmy Bennett pedig számomra hitelesebben rettegett bárkinél.
A képek forrása a google volt.

Könyv: Cormac McCarthy: Az út


Nehéz olyan könyvről véleményt írni, ami ekkora hatással volt rám. A történet egy apáról és a fiáról szól, akik egy világ vége esemény után próbálnak életben maradni. Nem tudjuk sem a nevüket, sem hogy hány évesek és az sem derül ki, milyen katasztrófa is történt. Ami biztos, hogy hideg van, éheznek, csak egymásra számíthatnak, az apa beteg és egyfolytában hamu hull az égből. Nagyon bele tudom élni magam az olvasmányaimba, nem volt ez másként most sem, és szinte én is éreztem a fojtogató levegőt. Ezt a belemerülést viszont néha megszakította az a furcsa mondatszerkezet vagy nem is tudom, minek nevezzem, amit az író alkalmazott. Nem taglalja a mondatait különböző írásjelekkel, így megesett, hogy egy-egy fejezetnek kétszer is neki kellett rugaszkodnom. Ez nem egy olyan alkotás, amit csak simán elolvas az ember, igénybe veszi az agyunkat is, a cselekmény olykor úgy ugrál, mintha egy rossz videót néznénk, ami néha nagyon visszaszalad. Ezekből a képekből nyerünk egy kis betekintést a múltra, megtudjuk, hogy először hárman voltak, az anya is velük tartott, amíg fel nem adta ezt a monoton küzdelmet és öngyilkos nem lett. A kisfiú már ebbe a világba született bele, ahol egy bevásárlókocsiban tolják a túléléshez legszükségesebb felszerelésüket és olykor éhségük csillapítására koszos havat tömnek a szájukba, ahol olyan emberhordák elől kell bujkálni, akik kannibálok módjára más embereket falnak fel és ahol a küzdelem már nem is igazi kihívás, hanem szimplán életben maradási kötelesség. A tengerpartra szeretnének eljutni, de nem gondolom, hogy azért, mert tényleg hisznek abban, hogy ott bármi is jobb lehet, egyszerűen kell egy cél ahhoz, hogy túl akarják élni a mindennapokat. Ennél a könyvnél nem árulom el, mi lesz a sztori vége, hátha emiatt is felcsigáz valakit az olvasás kényszere. A kapcsolatuk leírásán van a lényeg, a szeretet, az önfeláldozás, a küzdelem és a folyton meg-megsuhintó halál szele az igazi főszereplők. Megosztom Veletek a kedvenc idézeteimet a könyvből:

"Mi volt a legbátrabb dolog amit valaha tettél?
...Az hogy ma reggel felkeltem."

Olvastam fórumon, hogy ezt a könyvet depresszióra kicsit is hajlamos emberek csak nagyon jó periódusukban olvassák el, és meg is értem ezt az óvást, elég félelmetes belegondolni, milyen érzés lehet minden nap a halál miatti aggodalommal és egyben az utána való vágyakozással felébredni.

"Amikor olyan világokról álmodsz amelyek soha nem léteztek vagy soha nem fognak létezni és boldognak érzed magad akkor feladtad."

"Mert valósággá válik amit az emlékezetünkben megváltoztatunk akár ismerjük ezt a valóságot akár nem."

"Kölcsönvett napok és kölcsönvett világ amit kölcsönvett szemmel siratunk."

Töredelmesen bevallom, bőgtem a végén, és bár 2 hete végeztem az olvasással, elalvás előtt a mai napig eltöprengek azon, hogy igen, sajnos egy világ utáni világot én is hasonlóképpen képzelek el, ahol ember embernek farkasa, és az agyam túlélésre ösztönző része már fel is vette a leltárt, hány cipőt, takarót és konzervet is tudnék magammal vinni. Mindenkinek ajánlom ezt a remekművet, elgondolkodtató, lebilincselő és csak épp pár percre letehető, amíg egy-egy súlyosabb gondolattal megbirkózunk, hogy majd napok múlva újra eszünkbe jussanak és rájöjjünk, hogy ezek a kérdések kitörölhetetlenül visszhangozni fognak a fejünkben.

10/10

Film: Alice Csodaországban


Klasszikus mese, kicsit újragondolva, mindez Tim Burton módra. Eleve elfogult vagyok minden Tim Burton filmmel, imádom a hangulatukat, a képi világukat stb., ezt a mesét pedig gyerekkoromban is nagyon szerettem. Megvolt kazettán, hangoskönyv formájában és előszeretettel hallgattam. Emellett Anne Hathaway ( Fehér királynő), Johnny Depp ( a Bolond Kalapos) és Helena Bonham Carter (Vörös királynő) játéka és személyisége is igencsak a kedvenceim között szerepel, a fiatal Mia Wasikowska pedig meggyőző volt Alice-ként. A sztori a már felnőtt élet kapujába lépő, 19 éves Alice feleségül kérésével indul, amiről a Fehér Nyúl felbukkanása csalja el hősnőnket, annak nagy szerencséjére. A lány beleesik a már jól ismert üregbe és Odaországban köt ki, ami gyermeki emlékeiben és álmaiban csak Csodaországként szerepel. Mióta utoljára itt járt, sok minden változott, a Vörös királynő zsarnoki uralma megkeseríti az ország lakóinak mindennapjait. Az orákulum szerint egyedül Alice szabadíthatja fel őket a szörnyű diktatúra alól, és adhatja vissza a hatalmat a jószívű Fehér királynőnek. Ehhez mindössze a nagyfejű uralkodó sárkányát kell megölnie. Alice nehezen szánja rá magát erre a feladatra, de végül beteljesíti sorsát. Mindenki örül, a korona végre a Fehér királynő kobakján csücsül, Alice mégis visszautasítja a maradás lehetőségét. Visszatérve az emberi világba, nem fogadja el a házasságot és halott apja üzletével kezd foglalkozni. Nem mentem bele részletesen a kalandokba, csak azt árulnám még el, hogy a kedvencem a bájos mosolyú, láthatatlanná váló macska lett, na meg a Kalapos és biztos jópárszor megnézem még ezt a filmet. A sminkekre is odafigyelve az említésre legméltóbb mindenképp a Bolond Kalapos sminkje, ami nálam abszolút favorit, de a két királynő megjelenése is figyelemre méltó.

10/9






 A képek forrása a google volt.

Nektek melyik smink tetszik a legjobban?

Do it Yourself!

Létezik egy ilyen DIY, magyarul Csináld magad! mozgalom, amiről én annyit tudok, hogy mikor punk korszakomat éltem, ebben a közegben hallottam róla a legtöbbet. Próbálkoztam én is nadrág és póló batikolással, a málhám feldíszítésével, de sajnos ennél tovább nem igazán jutottam, nem vagyok túl tehetséges. Viszont még tavaly nyáron az egyik nagytakarítás alatt megtaláltam a régi ballagási szalagjaimat, és kettőn is felfedeztem egy-egy azonos méretű és külsejű, fából készült katicát. Nagyon szeretem a katicabogarakat, és eszembe jutott, mi lenne, ha valahogy fülbevalót csinálnék belőlük. El is mentem egy hobbiboltba alkatrészért, majd egy papírboltba erős ragasztóért, és a fülcsi azóta is tart. Nemrég pedig két nagyon szép füles gomb jutott hasonló sorsra. Ne gondoljatok nagy dolgokra, hisz csak ragasztanom kellett, de azért megmutatom őket:
A héten pedig újra elmentem a hobbiboltba, hisz ahogy a képeken láthatjátok, filléres dolgok ezek a hozzávalók, mégis jó, ha van itthon, ki tudja, mikor találok egy újabb fülbevalóhoz való gombot vagy bármilyen díszt.

A bal oldali bedugós fülbevalóhoz van (itt ha valami kerekből akartok fülit készíteni, akkor direkt a bemélyedéses verzióját vegyétek), a jobb oldali pedig klipsz készítésére alkalmas.




Ti szoktatok magatoknak készíteni kiegészítőket, ruhákat?

Könyvek a tetoválásról

A szakdolgozatom tárgyköre a tetoválás és a piercing, mint önkifejezési alternatíva. Igen, tudom, nem túl szokványos választás, de nagyon szeretem ezt a témát és érdekel minden, ami tetoválással, piercinggel vagy testmódosítással kapcsolatos, és mivel egyik-másik nekem is van, kézenfekvő volt ezt választani. Nem tudom, mekkora sikere lesz, a konzulensem biztat és én is optimista vagyok. Most azt a 3 könyvet szeretném bemutatni Nektek, amiket magyar nyelvű szakirodalomként találtam.

Vince Hemingson: Tetoválás - A testdíszítés művészete


Ebben a könyvben javarészt képek vannak, de szimbólumjelentések, tetoválás történelem is helyet kapott benne. És ebben találtam meg a következő tetoválásom "betűtípusát". :)

Chris Wroblewski: A tetoválás nagykönyve


Itt is túlnyomóan a képek dominálnak, de egy-két felhasználható információt innen is sikerült kiszűrnöm.

Singer Magdolna: Lelke rajta






Ez a könyv talán a legnagyobb mankó számomra, hiszen itt emberek mondják el a véleményüket a tetoválásról. Megszólal többek között Dr. Csernus Imre, Dr. Buda Béla és Soma Mamagése is, illetve tetováló szalon tulajdonos is.

Ha valakit érdekel ez a téma, ajánlom ezt a 3 könyvet, emellett főként angol nyelvű szakirodalom lelhető fel, valamint az interneten is rengeteg találatot dob ki a kereső. Jelenleg könyvtárból kölcsönzöm az említett műveket, de biztos vagyok benne, hogy meg is fogom vásárolni, ha másért nem, legalább nézegetni. :)

Film: Vicky Christina Barcelona


Ez az a film, amit alig vártam, hogy megnézhessek. Történetesen nagyon szeretem Penélope Cruzt (Maria Elena) és az általa játszott karaktereket, valamint Javier Bardem (Juan Antonio )az egyik legszexisebb pasi a világon (legalábbis számomra), és szeretem az ilyen 'ki vagyok én?' jellegű, útkereső filmeket. Óriásit csalódtam. Ebben pedig nagy szerepe van Scarlett Johansson (Christina) alakításának. Ő tipikusan az a színésznő, aki eszméletlen gyönyörű, de a színészi teljesítménye messze elmarad a külső adottságai mögött. Bár a Leány gyöngy fülbevalóval című filmben elég jónak tartom. Van két amerikai barátnő, a Scarlett játszotta Christina és a Rebecca Hall által megformált Vicky, akik Barcelonába utaznak egy nyarat eltölteni. Találkoznak a festő Juan Antonio-val, akiben Christina elsőre meglátja a vágyai netovábbját, a férfi mégis a jegyben járó Vickyvel tölt el egy érzéki éjszakát. Itt az egyik momentuma a filmnek, amit nem értettem, hogy a két barátnő miért nem beszéli ezt meg, de persze biztos csak én vagyok ilyen értetlen. Szóval Christina mit sem tudva kapcsolatot kezd Juan Antonioval, elvarázsolja a művészélet és próbál ő is kiteljesedni fényképészetben vagy költészetben. Eközben barátnője vívódik, lelki tusája közepén pedig vőlegénye is utána utazik, hogy megtartsák az esküvőjüket Barcelonában, hogy „legyen mivel dicsekedni a kölyköknek”. Felbukkan a gyönyörű és veszélyesen szenvedélyes Maria Elena, Juan Antonio volt felesége és érdekes viszonyt alakítanak ki hármasban. Ez is egy hatalmas csalódás, hisz egy olyan meseszép nő, mint Scarlett, szinte semmilyen szexuális kisugárzással nem rendelkezik, így az az egész fülledt és buja hangulat nem jön át, amit vártam. Vagy ez csak nekem lett volna fontos? Közeleg a nyár vége, Christina megelégeli a háromszöget, elhagyja Maria Elenát és Juan Antoniot, akik hamarosan rájönnek, hogy ketten továbbra sem tudják működtetni a kapcsolatukat; és ismét elönti az elégedetlenség és az a tipikus 'még mindig nem találom a helyem' érzés, ami barcelonai útja elején is gyötörte, míg Vicky egyre többet gondol a Juan Antonioval töltött éjszakára, és arra, ki lehetne ő valójában. Mielőtt visszautaznak Amerikába, Vicky találkozik még egyszer a festővel, és véletlenül pont akkor, amikor Maria Elena meg akarja ölni a férfit egy pisztollyal. Végül Vicky keze sérül meg, és gyáva marad lépni, elutazik újdonsült és unalmas férjével. Mindketten ugyanúgy térnek haza, habár lett volna alkalmuk a jellemfejlődésre vagy változásra, Vicky már az elején utálja a házasságát, Christina pedig ugyanúgy csak teng-leng a világban céltalanul. Azon is elgondolkoztam, mi van, ha direkt ilyenre akarták összehozni ezt a filmet, de nálam ez sem mentség, sótlan, ízetlen, csak Pénelope és Javier játékáért, valamint a szép képi világért néztem végig.

10/3

Könyv: Julia Bell: Súlyos

Ebben a témában is egy kis elöljáróval indítanék. Nagyon szeretek olvasni, ugyanígy könyvtárba járni és a bakancslistámon (mit szeretnék elérni / kipróbálni az életben) szerepel egy gyönyörű, hangulatos könyvtárszoba birtoklása. De nem hiszem, hogy értenék az irodalomhoz. Szóval ne vegyetek tőlem semmit véresen komolyan. És a véleményem itt is szubjektív és az is marad. :)



Tulajdonképpen a gyermekkönyvtár részlegen bukkantam rá, és teljesen mást keresgéltem, de a cím annyira megszólított, el kellett olvasnom a tartalmát és úgy gondoltam egy próbát megér. Itthon ennek kezdtem neki először a kölcsönzött könyvek közül, és nem bírtam letenni. Vagyis próbáltam, de egy óra ágyban való forgolódás után, úgy éjszaka 1 magasságában eldöntöttem, hogy befejezem.
A főszereplő Carmen, egy tinédzser korba lépő lány, aki pszichésen sérült, anorexiája miatt már kezelt anyjával, Mariaval, és nevelőapjával él együtt mindaddig, míg anyján újra előtör betegsége, és hogy ne vonja felelősségre senki, lelép férjétől, és lányával visszaköltözik szülővárosába, Birminghambe. Carmen végre találkozik nagyszüleivel és nagynénjével, Lisával is, akitől anyja tiltani próbálja. A nő egy régi ismerőse, Billy segít költözködniük és albérletet ajánl fel nekik. Maria lába alól fokozatosan csúszik ki a talaj, már nemhogy különböző diétákat tartat be magával és Carmennel, egyáltalán nem is vesznek semmilyen ennivalót, és folyton kritizálja lányát annak túlsúlya miatt. Ez a túlsúly, ami csak Maria szemében jelenik meg, lassan Carment is zavarni kezdi, erre pedig rátesz egy lapáttal az új iskola okozta stressz, nevelőapja hiánya és az új barátnői által is képviselt vékonyság-kultusz. Mindez odáig vezet, hogy Carmen hánytatni kezdi önmagát, a környezete aggodalma pedig folyamatosan nő, ahogy a lány egyre soványabbá válik. A tetőfokot akkor érjük el, mikor Carmen megtalálja az anyja által elfogyasztott édességek, pizzák és mindenféle élelmiszer csomagolásait, és az eddigi sejtés bizonyossá válik, anyja hánytatja magát, és emiatt már az élete is veszélybe került újfent. Elrohan Billyért segítséget kérni, anyját végül elszállítják. Ezután derül ki a nagy igazság, Billy az igazi apja, Lisa pedig egy évig nevelte kiskorában, amikor anyja nem törődött vele depressziója miatt. Lisa magához veszi Carment és a lány kap egy esélyt a normális életre.
Tetszett a könyv, bár nem lett a kedvencem, de olyan problémát feszeget, ami a mi társadalmunkban is jelen van. Engem személyesen annyiban érint, hogy mint kövér lány, aki kövér kisiskolás és kövér tini volt, tudom, mennyire tudnak bántani emberek valakit a súlya miatt. De ezt nem is ragoznám tovább, mert ezt a fajta kiközösítést sajnos sokan megtapasztalják, ha valaki kövérebb, vagy ducibb azért, ha vékonyabb, azért. Talán lehetne egy kicsit lélektanibb könyv, de mivel gyerekeknek, vagyis inkább tiniknek íródott, az ő korosztályuknak tökéletes. Egyszeri olvasást szerintem mindenképp megér, főleg a 12-16 éveseknek ajánlanám.

10/6

A kép forrása a google volt.

Film: Szerelem és más drogok

Elöljáróban annyit mondanék, hogy hetente egy filmes bejegyzést tervezek minimum, és nem feltétlenül a legújabb mozifilmekről szeretnék írni, hanem egy-egy általam látott érdekes, jó, vagy kevésbé érdekes és kevésbé jó alkotásról. A véleményem mindig szubjektív és az is marad. :)


Amikor először hallottam ezt a címet, rögtön beugrott az oly gyakran emlegetett "tipikus amerikai, heppiendes ömlengés" szlogen. Mint sokan mások, én sem szeretem, ha az újra és újra lerágott csontot vetik elém, de a bennem élő, romantikára szomjazó nő néha a felszínre tör, és ilyeneket nézet velem. Anne Hathaway amúgy is az egyik személyes kedvencem a bamba boci szemeivel, és lehetőségem adódott megnézni a filmet, hát nem hagyhattam ki. Hozott a film egy igazi szoknyapecért Jake Gyllenhaal (Jamie) személyében, és egy csinos, szabadelvű, ám gyógyíthatatlan beteg nőt Anne Hathaway-vel (Maggie), akiket eleinte csak a jó szex hoz össze. Majd mindketten kimutatnak az érzéseikből egy picit, de csak épp annyit, amennyi egy átlagos nézőnek már a film elején leesik. Amíg Jamie karrierje folyamatosan ível felfelé, majd a Viagra piacra kerülésével eléri tetőfokát, addig a lány aggódik betegsége miatt. Érdekes amúgy, hogy ezt a betegség témát milyen gyakran és milyen nagy sikerrel rángatják elő a filmesek, gondoljunk csak a Séta a múltba, a Keith vagy az Édes november című művekre, amiből kettő kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődött, hisz ki tudná elfelejteni azt, amikor vagy 30 lány hüppög és gyűri a nem éppen üres zsebkendőket a kollégiumi filmklub alatt. Na de visszatérve a tárgyhoz, itt is lesz egy kis bonyodalom, történetesen Maggie úgy érzi, betegsége túl nagy teher szerelmének, ezért kilép a kapcsolatból. De mivel ez a film nem érhet így véget, Jamie könnyfakasztó és kicsit hatásvadász monológja után újra együtt a pár. Mondanám, hogy egyszer nézhető, vasárnap délutáni kikapcsolódás, de valószínű, hogy megnézem máskor is, akármilyen kiszámítható és sablonszerű. Mondanivalója pedig igenis van, hisz olyan sokan félünk kiadni magunkat és az érzelmeinket, pedig nem is vágyunk jobban másra, mint egy kis szeretetre és megértésre.

10/6

A kép forrása a google volt.

Megszületett.

Igen, ez a pillanat is eljött. Blogot indítottam. Lehet, hogy csak a saját szórakoztatásomra, de remélem lesz olyan, akit érdekelni fog. Miről fogok írni? Ami épp eszembe jut. Zenéről, filmekről, könyvekről, kultúráról, egy kis divattal, sminkkel és saját tapasztalattal megspékelve. Ha bárkinek, bármilyen kérdése, észrevétele, megjegyzése van, csak nyugodtan, ne tartsa magában. :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...