Ebben a témában is egy kis elöljáróval indítanék. Nagyon szeretek olvasni, ugyanígy könyvtárba járni és a bakancslistámon (mit szeretnék elérni / kipróbálni az életben) szerepel egy gyönyörű, hangulatos könyvtárszoba birtoklása. De nem hiszem, hogy értenék az irodalomhoz. Szóval ne vegyetek tőlem semmit véresen komolyan. És a véleményem itt is szubjektív és az is marad. :)
Tulajdonképpen a gyermekkönyvtár részlegen bukkantam rá, és teljesen mást keresgéltem, de a cím annyira megszólított, el kellett olvasnom a tartalmát és úgy gondoltam egy próbát megér. Itthon ennek kezdtem neki először a kölcsönzött könyvek közül, és nem bírtam letenni. Vagyis próbáltam, de egy óra ágyban való forgolódás után, úgy éjszaka 1 magasságában eldöntöttem, hogy befejezem.
A főszereplő Carmen, egy tinédzser korba lépő lány, aki pszichésen sérült, anorexiája miatt már kezelt anyjával, Mariaval, és nevelőapjával él együtt mindaddig, míg anyján újra előtör betegsége, és hogy ne vonja felelősségre senki, lelép férjétől, és lányával visszaköltözik szülővárosába, Birminghambe. Carmen végre találkozik nagyszüleivel és nagynénjével, Lisával is, akitől anyja tiltani próbálja. A nő egy régi ismerőse, Billy segít költözködniük és albérletet ajánl fel nekik. Maria lába alól fokozatosan csúszik ki a talaj, már nemhogy különböző diétákat tartat be magával és Carmennel, egyáltalán nem is vesznek semmilyen ennivalót, és folyton kritizálja lányát annak túlsúlya miatt. Ez a túlsúly, ami csak Maria szemében jelenik meg, lassan Carment is zavarni kezdi, erre pedig rátesz egy lapáttal az új iskola okozta stressz, nevelőapja hiánya és az új barátnői által is képviselt vékonyság-kultusz. Mindez odáig vezet, hogy Carmen hánytatni kezdi önmagát, a környezete aggodalma pedig folyamatosan nő, ahogy a lány egyre soványabbá válik. A tetőfokot akkor érjük el, mikor Carmen megtalálja az anyja által elfogyasztott édességek, pizzák és mindenféle élelmiszer csomagolásait, és az eddigi sejtés bizonyossá válik, anyja hánytatja magát, és emiatt már az élete is veszélybe került újfent. Elrohan Billyért segítséget kérni, anyját végül elszállítják. Ezután derül ki a nagy igazság, Billy az igazi apja, Lisa pedig egy évig nevelte kiskorában, amikor anyja nem törődött vele depressziója miatt. Lisa magához veszi Carment és a lány kap egy esélyt a normális életre.
Tetszett a könyv, bár nem lett a kedvencem, de olyan problémát feszeget, ami a mi társadalmunkban is jelen van. Engem személyesen annyiban érint, hogy mint kövér lány, aki kövér kisiskolás és kövér tini volt, tudom, mennyire tudnak bántani emberek valakit a súlya miatt. De ezt nem is ragoznám tovább, mert ezt a fajta kiközösítést sajnos sokan megtapasztalják, ha valaki kövérebb, vagy ducibb azért, ha vékonyabb, azért. Talán lehetne egy kicsit lélektanibb könyv, de mivel gyerekeknek, vagyis inkább tiniknek íródott, az ő korosztályuknak tökéletes. Egyszeri olvasást szerintem mindenképp megér, főleg a 12-16 éveseknek ajánlanám.
10/6
A kép forrása a google volt.
0 hozzászólás:
Megjegyzés küldése