Könyvajánló - Paula Hawkins: A lány a vonaton

A legutobb, mikor decemberben Magyarorszagon voltam, sikerült megvennem a legujabb bestsellernek kikialtott A lany a vonaton cimü könyvet Paula Hawkinstol. Mivel nagyon sok jot olvastam, illetve hallottam rola, igy nagy elvarasokkal vagtam bele az olvasasba. Ha erdekel Titeket, mennyire tetszett ez a törtenet, a kepre kattintva tudjatok megtekinte a videot.

Ti olvastatok mar?

Könyvmoly TAG - videó

Biztos sokan tudjátok, hogy szeretek olvasni, habár régen volt utoljára könyves bejegyzés a blogon vagy a youtube csatornán, ami késik, nem múlik. Addig is itt van ez a TAG, amiben az olvasási szokásaimra kaptok egy kis betekintést.

A videót a képre kattintva tudjátok megnézni.

Ti mit olvastok a legszívesebben? Mi a kedvenc könyvetek?

Könyv: Rados Virág: Bipoláris - Egy mániás depressziós nő regénye - videó

Hosszú idő után újra könyves bejegyzés, ezúttal videó formájában. Remélem így is lesz, akinek tetszik, a jövőben várhatóak hasonló videók, mert megint rákaptam az olvasásra. :)

Ti mit olvastatok utoljára?

Könyv: E. L. James: A szürke ötven árnyalata

Hónapokkal ezelőtt még a csapból is ez a könyv folyt, most pedig már mindenki a belőle készült filmet várja. Kinőttem már abból, hogy egy-egy bestsellernek kikiáltott művet fanatikusan várjak, sőt, be kell vallanom, ezzel a könyvvel szemben már olvasatlanul is voltak ellenérzéseim, bár ennek okát nem tudom. A legjobb barátnőm is ajánlotta nekem, ő 2 nap alatt végzett vele, nagyon tetszett neki, és mivel a hostcsaládom könyvespolcán állt, gondoltam, egy próbát megér.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete

Azoknak, akik a blog kezdete óta követik a könyves bejegyzéseket is, nem hiszem, hogy túl nagy újdonságot árulok el azzal, hogy szeretem a szexről szóló könyveket. Nincs ebben semmi perverzitás, a barátnőimmel is tabuk nélkül szoktunk beszélgetni erről a témáról, ami szerintem olyannyira az élet velejárója, mint a lélegzés, így nincs is mit szégyellni rajta. Így amikor a már régóta "ezt el kell olvasnom" listámon is szereplő Catherine M. szexuális életére lecsaphattam Rukkolán, alig vártam, hogy belekezdjek.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Chris Bohjalian: Férfibőrben

Régóta szemezgetek könyveket a "meleg irodalomból", egyszerűen szeretem ezt a témát is. Nem ismerek személyesen transzszexuális embert, így mindenképpen érdekes olvasmánynak ígérkezett. Azt fontos tudnotok, hogy ehhez a műhöz kell egyfajta nyitottság, de remélem ez sokatokban megvan.

A folytatáshoz kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Véronique Olmi: Tengerpart

A könyv és a film ajánló mostohagyermeke a blognak, pedig mindkét témában elég aktív vagyok, csak épp írni felejtek el róla, illetve nem is mindig vagyok benne biztos, hogy van közönsége. De aztán mindig eszembe jut, hogy ez is ugyanúgy hozzám tartozik, mint mondjuk egy shopaholic videó, vagy egy ajakrúzs teszt, szóval néha elő-előkerül egy ilyen ajánló is, remélem van, aki ezeket is elolvassa. :)

Rukkolán figyeltem fel erre a könyvre, a rövid ismertető után azonnal happoltam is. Nem tudom, miért érzek ellenállhatatlan késztetést a nyomasztó hangulatú könyvek iránt, de újra és újra egy-egy ilyen műnél kötök ki, hiába viselnek meg érzelmileg.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Lakatos Menyhért: Akik élni akartak

Ha jól emlékszem, ezt a könyvet még a főiskolán ajánlotta az egyik tanárunk ciganológia előadáson, azóta fent volt a kívánságlistámon. Sikerült megszereznem, és tudtam, hogy muszáj lesz írnom róla, hiszen egy nagyon elgondolkodtató műről van szó.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Augusten Burroughs: Farkas az asztalnál

Nagyon szeretem azokat a könyveket, amik a szülő-gyermek kapcsolatra világítanak rá valamilyen aspektusból, ez a mű pedig a szerző önéletrajzi ihletésű története a családjáról, központban az apjával és a kettejük közti kapcsolattal. Amikor felvettem ezt a darabot az olvasmány listámra, akkor a tartalma átfutása után másra számítottam, azt hittem, az apáról kiderül, hogy őrült sorozatgyilkos, vagy valami hasonló szörnyűség. Tényleg rémes jellem rajzolódik ki előttünk, de egészen másképpen, mint amit vártam.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Abby Lee: Hol jár az eszem?

Régóta kívánságlistás nálam ez a könyv, nagyon szeretem azokat az alkotásokat, amik nem félnek nyíltan nevén nevezni a dolgokat. Viszont tudom, hogy meglehetősen fiatal olvasóközönségem is van, felhívnám a figyelmet arra, hogy a következőkben olyan témáról lesz szó, amihez bizonyos érettség szükségeltetik. ( A 18-as karikát szükségtelennek és képmutatónak érezném, de mindenképpen szerettem volna jelezni azt, itt bizony a szexre célzok, hogy a finomabb lelkű olvasók egy kattintással megóvják magukat. :) )

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Sam Taylor: Erdő köztársaság

Mielőtt belekezdek a könyvről szóló mondókámba, muszáj nekem is felhívnom a figyelmeteket egy olyan oldalra, ami minden olvasást szerető embernek hasznos lehet, ez pedig a rukkola.hu Az oldal lényege abból áll, hogy a már megunt könyveidet feltöltheted (rukkolhatod), majd ha valaki igényt tart valamelyikre, akkor ezt jelzi, vagyis happolja tőled, te pedig továbbítod, passzolod neki. A postázási költséget mindig az állja, aki feladja a könyvet. Amiért passzoltál, pontokat kapsz, és lehetőséged nyílik neked is happolni másoktól. Tulajdonképpen olyan ez, mint egy csere-bere könyvpiac. Nagyon örülök, hogy valaki(k) megálmodták ezt az egészet, mert hónapok óta nem olvastam, egyszerűen nem volt hozzá kedvem, most viszont sorra falom a könyveket, amiket rukkolán keresztül szereztem be. Amúgy Ritánál találtok egy összefoglalót az oldalról.

Az Erdő köztársaságot anno gimiben olvastam először, az egyik szobatársamtól kértem kölcsön, és a sztorira ugyan nem emlékeztem vissza teljesen, arra igen, milyen érzelmeket, hangulatot váltott ki belőlem a történet, és régóta szerettem volna újraolvasni. A rukkolának hála rá is találtam. :) Kicsit felturbóztam a könyvajánlókat, remélem tetszeni fog Nektek.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Marie-France Botte: Egy gyermek ára

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ha egy könyv még hónapokkal az elolvasása után is eszembe jut és érzelmeket vált ki belőlem, akkor azt én a legjobbak közé sorolom, még akkor is, ha undorodva és haraggal telve olvastam végig.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Isamu Fukui: Truancy

Ezt a könyvet sokan a Battle Royal-hoz hasonlítják, én is azért olvastam el, mert az előbbi nagyon tetszett. A különlegessége, hogy az író mindössze 17 éves volt, amikor megjelent a Truancy. Nagy elvárásokkal vetettem bele magam az olvasásba, és már az elején lelövöm a poént, csalódtam.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Eve Ensler: A Vagina Monológok

A vágatlan verzióját nem olvastam még, nem is tudom, érvényes-e így írni róla, de semmiképpen nem tudok szó nélkül elmenni mellette.

Ezt a könyvet is úgy hoztam el a könyvtárból, mint Puskin titkos naplóját, kicsit pironkodva, zavarba jöttem. Hogy miért, azt nem tudnám megmondani, hiszen olvastam már abszolút pornográf regényt is. Azt hittem, egy könnyed, szórakoztató, kicsit buja olvasmány lesz, ahol szókimondó feministák áradoznak és lelkesednek a saját nemi szerveikért. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Lakatos Levente: Barbibébi

Nagyon régen, még augusztusban volt utoljára könyves poszt, és sokáig gondolkoztam, írjak-e erről a regényről Nektek. De miért is ne?

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Annemarie Selinko: Désirée

Mivel mostanában nem olvasok semmi olyat, amiről érdemes lenne írnom a blogon, arra gondoltam, most egy gyerekkori kedvenc könyvemet mutatom be Nektek. Nem tudom, miért, de általános iskolás koromban nagyon szerettem Napóleont és a francia korabeli történelmet, és a romantikára is fogható voltam, ezért is volt rám akkora hatással ez a könyv. Évente egyszer-kétszer biztosan újraolvastam, és ez nincs másképpen még most sem.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Rácz Zsuzsa: Nesze Neked Terézanyu!

Sok idő kellett, mire végigértem ezen a könyvön. Na persze nem azért, mert rossz, sőt. Belekezdtem, első körben az 58. oldalig jutottam és mikor elolvastam ezeket a sorokat:

"De mint egy elátkozott kályhához, úgy tértem vissza újból és újból az apámhoz, kuncsorogva elismeréséért. Ám benne annyi melegség sem volt irántam, mint egy hamvadó cigarettavégben, Karády Katalinnal szólva."

elöntött a felismerés, hogy te jóisten, mintha én vetettem volna papírra. Biztos vagyok benne, hogy az emberek 95%-a olyan gyermekkori sebeket hordoz magában, amik hatással vannak az egész életükre. Ebből sajnos én sem maradhattam ki. Kellett majdnem egy hónap, mire összeszedtem a bátorságomat és újra nekiveselkedtem a könyvnek, ezt a szakaszt elég jól bírtam és eljutottam a 202.-ig oldalig:

"A gyerekkor különben sem azért van, hogy felhőtlen legyen. Arra való, hogy legyen mit feldolgozni ráérő felnőtt időnkben. Már ha megérjük."

Újabb szünet, ezúttal 3 hét kellett a regenerálódásra. Olyan volt az olvasási folyamat, mint valami terápia, csak itt senki nem paskolta meg a vállamat azzal, hogy jól haladunk, a nehezén már túl vagyunk, vagy nyomott zsebkendőt a kezembe. Nem tudom, bőgtem-e ennyit egy könyvön eddig. Pedig alapvetően nagyon szórakoztató az írónő stílusa, nekem legalábbis bejön, vicces, kicsit fanyar, kicsit (vagy inkább nagyon is) lelkizős, csajos (de nem túlságosan), tetszenek a gondolatai, a szócsavarjai, a hozzáállása. Viszont sosem szembesültem még ennyire azzal, hogy bizonyos problémák mennyire érinthetnek másokat is. Nem csak az apa-lánya viszonyban kaptam tükröt magam elé, hanem a kapcsolatokhoz való hozzáállásomban is. Félek, sőt olykor rettegek a kapcsolattól, a kötődéstől, az elkötelezettségtől. Úgy érzem, nem hazudok, ha azt mondom, szeretek szingli lenni, mert számtalan előnye van, viszont azt is be kell vallanom, hogy néha engem is megvisel a magány. Viszont még ezekben a gyenge percekben sem megyek bele kapcsolatba, pedig lehetőségem lett volna már rá. De kezd túl személyes lenni a bejegyzés, sajnálom, de egyszerűen nem tudok objektív lenni.

Az Állítsátok meg Terézanyut!-hoz eddig csak tv képernyőn volt szerencsém, de szeretném elolvasni azt is, nekem nagyon bejön Rácz Zsuzsa stílusa. A sztoriból nem szívesen árulok el semmit, ha egy kis könnyednek szánt, mégis itt-ott lélektani mélységű gondolatokkal tarkított olvasmányt kerestek, bátran ajánlom ezt a könyvet. Persze megvádolhatnak azzal, hogy nem vagyok pártatlan, ez a könyv nagy részben az én gondolataimról és érzéseimről is szól, így nem csoda, hogy ennyire a szívemhez nőtt. Én ennek a hatására kezdtem el kiírni magamból bizonyos emlékeket, feldolgozni érzéseket, becsukni és kinyitni kapukat és talán a remény aprócska magját is elültettem valahol odabent mélyen, hátha kinő egyszer. :)

10/10

Könyv: Takami Kósun: Battle Royal

Biztos vannak köztetek, akiknek ismerős ez a könyv, 1999-ben jelent meg és elég hamar bestseller lett. Elég gyakran hasonlítják William Golding: A legyek ura című művéhez, amit én szintén nagyon szeretek, de ez a történet még durvább, legalábbis számomra.
A sztori lényege, hogy egy diktatórikus ázsiai országban időnként kisorsolnak egy osztályt, akik abban a "megtiszteltetésben" részesülnek, hogy egy szigetre szállítják őket, fegyvereket sorsolnak ki köztük és élet-halál játékba kezdenek egymással, a végén pedig csak egyikőjük szabadulhat meg élve a szigetről. Jól hangzik, ugye? 738 oldalon keresztül izgulhatunk, szörnyülködhetünk és ámulhatunk, hogyan válnak egyesek kegyetlen gyilkossá, és milyen sokat számít ilyen helyzetben akár egy rossz szó, vagy mozdulat is. Persze a gyerekek többsége nem szeretne megölni senkit, van aki inkább az öngyilkosságot választja, és vannak, akik szövetkeznek a menekülés reményében. Nagyon bele tudom élni magam az olvasmányaimba, és elgondolkoztam, hogy vajon én mit tennék. A szökés lehetetlen, katonák őrzik a menekülési útvonalakat, és az időhúzást megelőzve minden diák nyakára robbanószerkezettel ellátott nyakörv kerül, ami aktiválódik, ha valaki rossz zónában tartózkodik (folyamatosan szűkítik a játék helyszínének területét), vagy ha nem csak egy túlélő marad a játék végéig. A fegyverek kiosztása is érdekes, van aki lőfegyvert, más pedig fazékfedőt kap. A szövetségek felbomlását sorra követhetjük nyomon, barátok ölik meg egymást, saját életüket féltve. Végül már csak hárman maradnak, Noriko (lány), Súja (fiú) és Kavada (fiú), aki már részt vett egy ilyen megpróbáltatáson és meg is nyerte azt. Összefognak és cselhez folyamodnak, de nem árulom el a történet kimenetelét, olvassátok el és megtudhatjátok, mennyit ér egy ilyen szövetség akkor, ha a szabály szerint csak egy győztes lehet, és a szabályok alól nincs kibúvó.
Maga a cím (Battle Royal) ismerős lehet a pankrációban jártasaknak, ugyanis ez a kifejezés azt jelenti, amikor a ringben több pankrátor van egyszerre és mindannyian egymás ellenségei. Persze szövetkezhetnek egy 3. ellen, de végül úgyis csak egy nyertes lehet.
Társadalomkritikaként szokták emlegetni ezt a művet, amivel egyet is értek, hiszen a való életben is küzdünk és harcolunk egymás ellen akár egy jobb állásért, akár egy közelebbi parkolóhelyért. Valamint a gyerekek életébe is bepillantást nyerhetünk, mindenkinek megvan a személyes története, és így már kicsit érthetőbbé is válik, ahogy egyesek reagálnak a programra.
Ha szeretitek az elgondolkodtató könyveket, és jól tűritek az erőszakot, ajánlom Nektek ezt a művet, egy olvasást mindenképp megér, és ha végeztetek vele, a film adaptációt is nézzétek meg.

10/9

Olvastátok már ezt a könyvet? Ha igen, hogy tetszett Nektek?

Könyv: Charles Bukowski: Tótumfaktum

Egyhuzamban végeztem ezzel a könyvvel, és ez nem csak annak tudható be, hogy viszonylag rövid, vagy hogy tetszett. Inkább azt mondanám, ehhez a könyvhöz megfelelő hangulat kell, ami akkor éppen eluralkodott rajtam, és annyira nyomasztott a történet, hogy mihamarabb túl akartam lenni rajta, hogy legyen időm "regenerálódni". Na de mielőtt kitérek a rám gyakorolt hatására, nézzük a tartalmát:

A főszereplő Henry Chinaski, aki úgy váltogatja a munkahelyeit, mint más az alsóneműjét, csak hogy meglegyen a pénze a szokásos alkohol adagjára. Közben nők is felbukkannak körülötte, hosszabb-rövidebb, de inkább rövidebb időkre, a legtovább egy Jan nevű alkoholistával tart a kapcsolatuk. A könyvben szinte csak elzüllött, lecsúszott alakok bukkannak fel, Chinaski nem találja a helyét, egyik városból utazik a másikba, New York, Los Angeles, szinte egyre megy, mindenféle munkát elvállal, közben pedig folyóiratoknak küldözgeti a novelláit. Igazából ennyi is a sztori, se jellemfejlődés, se túlzott cselekmény nincs a könyvben, mégis pont elég ez ahhoz, hogy nyomasztó legyen a hangulata és eltűnödjön az olvasó rajta. Nyomasztó, mert annyira őszintén szembesülhetünk azzal a fajta alkoholista életmóddal, amit Chinaski is folytat, hogy szinte pofon vág a valóság, és a kilátástalanság, a  jövőkép-nélküliség, ez az egész reménytelen légkör szinte fojtogat, legalábbis engem. Tetszett a könyv, mert hatással volt rám, de nem mostanában fogom újraolvasni, ha egyáltalán újra el fogom olvasni.

Pár idézetet is kiemelnék még:

„Jó párszor csengettem. Végre aztán kinyílt az ajtó. A szüleim ott álltak pizsamában meg hálóköntösben.
– Te részeg vagy! – üvöltötte az apám.
– Ez így igaz.
– És honnan veszed a pénzt az italra? Neked nincs is pénzed!
– Majd szerzek munkát.
– Te részeg vagy! Tökrészeg! A fiam egy iszákos! A fiam egy rohadt semmirekellő alkoholista!
Az apám fején a haj vicces csomókban állt felfelé. A szemöldökét mérgesen összehúzta, az arca piros volt a dühtől, és püffedt az alvástól.
– Úgy viselkedsz, mintha megöltem volna valakit.
– Ez éppolyan rossz!
– …jaj, a picsába már…
Váratlanul elhánytam magam, rá az élet fáját mintázó perzsaszőnyegre. Az anyám felsikoltott. Az apám elindult felém.
– Tudod, mit csinálunk, amikor a kutya rászarik a szőnyegre?
– Igen.
Elkapott a tarkómnál, elkezdte lefelé nyomni a fejem, és próbált négykézlábra kényszeríteni.
– Megmutatom neked, mit szoktunk vele csinálni!
– Ne…
Az arcom már majdnem benne volt.
– De, megmutatom, mit csinálunk ilyenkor a kutyával.
Ütöttem, és lendületből ugrottam föl a padlóról. Tökéletes jobb horog volt. Megtántorodott, háttal végigtámolygott a szobán, majd leült a kanapéra.”

"Egészen őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie a embernek csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyan ott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi a torkát."

Hogy kinek ajánlom? Csak azoknak, akiknek nem könnyű lelombozni az életkedvüket. :) Nálam 10/8.

Könyv(ek): Jane Austen

Ha valaki szereti a romantikus irodalmat, akkor biztos ismerős számára Jane Austen neve (és remélem azért másoknak is). Én minden regényét imádtam. Ezért nem is tudok csak egyet kiválasztani és ajánlani Nektek, szerintem mind megéri az olvasására szánt időt, de mivel azért nekem is megvan a két abszolút kedvencem tőle, ezekről írok pár sort. Magáról az írónőről nem igazán beszélnék, hiszen akár ITT is megtaláljátok róla a legfontosabb információkat.

Büszkeség és balítélet:
Nem a tartalmát szeretném leírni, hanem hogy én miért szeretem annyira. Adott egy értelmes, intelligens, szókimondó, büszke és szép lány, Elizabeth, aki népes és nem igazán jólneveltségéről ismert családjával él együtt. Már eleve egy-egy családi étkezés alkalmával olyan jót tudtam nevetni rajtuk, és bosszankodni az édesanyán, hogy csak ezért is megérte volna elolvasni. :) De nem lenne romantikus regény, ha nem jelenne meg egy férfi is, aki kicsit magának való és gőgös, Mr. Darcy. Érdekes, milyen ellenérzéseket táplálnak egymás iránt eleinte, a férfi lenézi Elizabethet származása és családja miatt, aki pedig büszkeségétől hajtva érez ellenszenvet a férfi iránt. Tetszett, ahogy megváltoznak az érzelmeik, és nem árulok el nagy titkot, egymásba szeretnek. A könyv mellett külön megemlíteném a filmet is, amiből én a Joe Wright változatot szeretem (a másikat nem is láttam), és muszáj beillesztenem két képet is, mert bár nem szívelem Keira Knightley-t, ez a szerep illett hozzá.

A Bennet lányok: Lydia - Jena Malone , Kitty - Carey Mulligan, Elizabeth - Keira Knightley, Jane - Rosamund Pike, Mary - Talulah Riley 

Mr. Darcy -  Matthew MacFadyen

Értelem és érzelem:
Két személyiségében teljesen más nővér, Elinor és Marianne története. Marianne túlfűtött érzelmei néha már idegesítettek, ahogy Elinor nyugodtsága is, de pont ezért szerettem meg őket, mert indulatokat váltottak ki belőlem, és mindkettejükkel olyan szívesen elbeszélgetnék. Természetesen egy-két viszontagság után ők is boldogok lesznek, de ezt sem ecsetelném. Itt is megemlítem, hogy létezik film adaptáció, bár ezt még szégyenszemre nem láttam. A kedvencem pedig Brandon ezredes karaktere, nálam ő az igazi férfi. :)

Ti szeretitek Jane Austent? Melyik a kedvenc regényetek tőle?