Keress rá:

Páginas

Könyv: Isamu Fukui: Truancy

Ezt a könyvet sokan a Battle Royal-hoz hasonlítják, én is azért olvastam el, mert az előbbi nagyon tetszett. A különlegessége, hogy az író mindössze 17 éves volt, amikor megjelent a Truancy. Nagy elvárásokkal vetettem bele magam az olvasásba, és már az elején lelövöm a poént, csalódtam.


A folytatásért kattintsatok tovább:

A cselekmény röviden:

Egy olyan városban zajlik a történet, ahol diktatúra uralkodik, mindenki a polgármester kezében van, a gyerekeket az iskolákban megfélemlítéssel és teljes leterheléssel tartják sakkban a tanárok és a tanfelügyelők, nehogy gondolkozzanak, vagy megkérdőjelezzenek bármit is. Arra a tanulóra, aki mégis ellenszegül, elbocsátás vár, ami egyenlő a számkivetettséggel. A könyv főszereplője Tack, akinek egyetlen fontos kapcsolata a húgához fűződik, így amikor testvérét baleset éri, miközben épp egy tanfelügyelő készül elhurcolni őt, bosszút esküszik. A város egy használaton kívüli, tiltott negyedében ismerkedett össze Umasival, aki meglehetősen különleges fiú és megtanítja Tacket harcolni, miközben békés életszemléletét is igyekszik átadni főszereplőnknek. A baleset viszont mindent megváltoztat, Tacket csak a bosszú élteti. Csatlakozik Umasi egykori barátjához, Zyidhoz, aki a truantok vezére. A truantok olyan fiatalokból összeverődött sereg, akiket kirúgtak az iskolából és céljuk, hogy megdöntsék a tanfelügyelők rendszerét. Tack Zyidot akarja megölni, mivel húga egy olyan támadásban veszítette életét, amit Zyid hajtott végre a tanfelügyelő ellen. A közös harcok során viszont Tack kezdi megérteni, miért is lenne jobb egy olyan világban élni, ahol szabadon gondolkodhatnak. A történet végét nem árulom el, ha szeretitek az akcióban gazdag sztorikat, érdemes megpróbálkoznotok ezzel is.

Tudom, hogy elvileg ez a könyv az első része egy trilógiának, de számomra így is túl sok az elvarratlan szál: a leginkább arra vagyok kíváncsi, ki is Umasi és Zyid és honnan vannak a különleges képességeik. Attól sem tudok elvonatkoztatni az értékelésnél, hogy néhol erősen érezhető, hogy egy gyerek a szerző, persze így is le a kalappal előtte, a 13-18 éves korosztály ezt biztos nem rója fel hibának. Nem mondom, hogy a folytatást nem fogom elolvasni (a megjelenéséről semmit nem tudok, esetleg valaki?), de ennél lényegesen jobbra számítottam.

Azt, hogy az oktatási rendszer hiányosságaival és elavultságával tényleg kezdeni kéne már valamit, nem vitatom, és ez nem csak az USA-ra, hanem Magyarországra is vonatkozik, de ez a könyv csak a problémát veti fel, a megoldás még várat magára.

10 / 6

1 hozzászólás:

Réka

Hát nem tudom én nagyon szerettem ezt a könyvet, rosszat nem is tudnék róla mondani, de azért egy kicsit felnyitottad a szemem :) Egyébként nekem pont a sok elvarratlan szál tetszik benne. nem tudom miért :)

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...