Keress rá:

Páginas

Film: Elátkozott szerelem

Nagyjából 15 éves lehettem, amikor először láttam ezt a filmet, és emlékszem, óriási hatással volt rám. Azóta már elég sok helyen kerestem, de sosem találtam, de jelentem, megvan. :)
A helyszín egy bentlakásos iskola lányoknak (ami azért kicsit jobb, mint az én középiskolai kollégiumom), ahol az egyik szobába új lakó érkezik Mary személyében. A másik két lány, Tori és Paulie kedvesen fogadják. Tori életét az anyja keseríti meg, aki saját magát akarja látni a lányában, míg Paulie nem is ismeri a szülőanyját, csak kutakodik utána. Elég ellentétes személyiségek, Tori egy életvidám tini, míg Paulie igazi lázadó, az ágya fölött Che Guevara poszterrel, folyton cigizik és összetűzésekbe keveredik a tanárokkal. Ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy szerelmesek legyenek egymásba. Mary a történet elmesélője, éjszakánként néha hallja a szobatársait, miközben azok szeretkeznek, de ahogy mondja, ezt hamarosan már természetesnek érzi. Minden a megszokott medrében halad, mígnem egy reggel Tori húga és annak barátnői be nem rohannak Paulie-ék szobájába és meglátják, hogy a két lány közös ágyban éjszakázott, méghozzá meztelenül. Tori szülei régimódi felfogásúak, és vallásosak is, így Tori kitagadástól való félelmében Paulie-ra fogja az egészet. Paulie összeomlik, egyetlen vigasza marad, egy sebesült ragadozómadarat ápol az erdőben és tanítgatja újra repülni. Mary is mellette áll, de Paulie az egész világot Tori szemeiben látja, próbálja visszaszerezni szerelmét. Viszont eközben Victoria randizni kezd egy fiúval, hogy ezzel is bizonyítsa, ő nem leszbikus. Paulie a testét okolja, ha férfinak született volna, nem kellene szenvednie. Nagyon érdekes, hogy Paulie nem tartja magát leszbikusnak, egyszerűen csak szerelmes Toriba. Egy iskolai rendezvényen, ahová a szülőket is meghívták, férfi ruhába bújik, a haját is hátrafésüli, és táncra kéri Torit. Természetesen Tori továbbra is tagadja, hogy lett volna köztük bármi is, de belül ő is szenved, hiszen viszonozza Paulie érzelmeit, de a rá nehezedő nyomás miatt nem vállalhatja fel azokat. Paulie párbajra hívja ki Tori fiúját és le is győzi, de ezzel semmi nem változik. Elkeseredettségében felmászik az iskola tetőjére és öngyilkos lesz. A film azzal ér véget, hogy Paulie karjáról ugrás előtt elszáll a madár, akiben végig a szabadságot látta.

Tudom, túl utópisztikusan hangzik, de szeretnék egyszer olyan világban élni, ahol nem kellenek ilyen filmek ahhoz, hogy elgondolkoztassanak bárkit is, vajon van-e joga két nő vagy két férfi szerelmét betegségnek tartani és megbélyegezni őket emiatt. Azért tetszett annyira a film, mert sajnos a valóságban is mindennapi jelenség, amikor egy meleg férfi / nő nem meri bevallani érzéseit, mert a környezete, a barátai, sőt még a saját családja is kitaszítaná. Emiatt inkább elfojtja magában a gondolatait, és eleget tesz az elvárásoknak, de milyen érzés lehet minden nap szinte keresztre feszíteni önmagunkat mások miatt és lemondani a saját boldogságunkról?

A színészi alakításokról annyit, hogy nekem Piper Perabo nagyon tetszett Paulie szerepében, abszolút hitelesen hozta a karaktert, a Torit alakító Jessica Paré megjelenése elbűvölő, és abszolút pozitív csalódást jelentett Misha Barton Maryt alakítva.
Jessica Paré, Piper Perabo, Mischa Barton
Pár kocka a filmből
Nálam 10/10 ez a film, és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki elég nyitott vagy úgy gondolja, nem ártana nyitottabbnak lennie.

Könyv: Charles Bukowski: Tótumfaktum



Egyhuzamban végeztem ezzel a könyvvel, és ez nem csak annak tudható be, hogy viszonylag rövid, vagy hogy tetszett. Inkább azt mondanám, ehhez a könyvhöz megfelelő hangulat kell, ami akkor éppen eluralkodott rajtam, és annyira nyomasztott a történet, hogy mihamarabb túl akartam lenni rajta, hogy legyen időm "regenerálódni". Na de mielőtt kitérek a rám gyakorolt hatására, nézzük a tartalmát:

A főszereplő Henry Chinaski, aki úgy váltogatja a munkahelyeit, mint más az alsóneműjét, csak hogy meglegyen a pénze a szokásos alkohol adagjára. Közben nők is felbukkannak körülötte, hosszabb-rövidebb, de inkább rövidebb időkre, a legtovább egy Jan nevű alkoholistával tart a kapcsolatuk. A könyvben szinte csak elzüllött, lecsúszott alakok bukkannak fel, Chinaski nem találja a helyét, egyik városból utazik a másikba, New York, Los Angeles, szinte egyre megy, mindenféle munkát elvállal, közben pedig folyóiratoknak küldözgeti a novelláit. Igazából ennyi is a sztori, se jellemfejlődés, se túlzott cselekmény nincs a könyvben, mégis pont elég ez ahhoz, hogy nyomasztó legyen a hangulata és eltűnödjön az olvasó rajta. Nyomasztó, mert annyira őszintén szembesülhetünk azzal a fajta alkoholista életmóddal, amit Chinaski is folytat, hogy szinte pofon vág a valóság, és a kilátástalanság, a  jövőkép-nélküliség, ez az egész reménytelen légkör szinte fojtogat, legalábbis engem. Tetszett a könyv, mert hatással volt rám, de nem mostanában fogom újraolvasni, ha egyáltalán újra el fogom olvasni.

Pár idézetet is kiemelnék még:

„Jó párszor csengettem. Végre aztán kinyílt az ajtó. A szüleim ott álltak pizsamában meg hálóköntösben.
– Te részeg vagy! – üvöltötte az apám.
– Ez így igaz.
– És honnan veszed a pénzt az italra? Neked nincs is pénzed!
– Majd szerzek munkát.
– Te részeg vagy! Tökrészeg! A fiam egy iszákos! A fiam egy rohadt semmirekellő alkoholista!
Az apám fején a haj vicces csomókban állt felfelé. A szemöldökét mérgesen összehúzta, az arca piros volt a dühtől, és püffedt az alvástól.
– Úgy viselkedsz, mintha megöltem volna valakit.
– Ez éppolyan rossz!
– …jaj, a picsába már…
Váratlanul elhánytam magam, rá az élet fáját mintázó perzsaszőnyegre. Az anyám felsikoltott. Az apám elindult felém.
– Tudod, mit csinálunk, amikor a kutya rászarik a szőnyegre?
– Igen.
Elkapott a tarkómnál, elkezdte lefelé nyomni a fejem, és próbált négykézlábra kényszeríteni.
– Megmutatom neked, mit szoktunk vele csinálni!
– Ne…
Az arcom már majdnem benne volt.
– De, megmutatom, mit csinálunk ilyenkor a kutyával.
Ütöttem, és lendületből ugrottam föl a padlóról. Tökéletes jobb horog volt. Megtántorodott, háttal végigtámolygott a szobán, majd leült a kanapéra.”
"Egészen őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie a embernek csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyan ott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi a torkát."
Hogy kinek ajánlom? Csak azoknak, akiknek nem könnyű lelombozni az életkedvüket. :) Nálam 10/8.

Film: Antikrisztus


Ezt a filmet még a múlt hétvégén láttam, de kellett egy kis idő, amíg képes vagyok szavakba önteni a gondolataimat. Nagyon sok rossz kritikát olvastam róla, de mivel a rendező, Lars von Trier nevéhez kötődik az egyik kedvenc filmem, a Dogville is, ezért úgy voltam vele, egy próbát megér. Először röviden elmondom a tartalmat, de lejjebb részletezem is: van egy házaspár, akik épp szeretkeznek amikor a kisfiuk felébred, kimászik az ablakon, lezuhan és meghal. Szerintem ettől minden ember megreccsenne, így nem is csodálkoztam, amikor a nő a temetői menetben rosszul lesz és kórházba kerül. Az állapota nem akar javulni, nem tudja feldolgozni a gyászt, a férje, aki nem mellesleg terapeuta, úgy dönt, ő fogja kezelni a nejét. A férfi a nő legbelső lényét akarja feltárni, ezért arra kéri, tegye félre a gyászát, és gondoljon arra, amitől a legjobban fél. Ez pedig nem más, mint az erdő. El is indulnak az erdő közepén lévő faházba, hogy szembenézzenek a félelemmel, és kiutat keressenek. Aztán ami a faházban történik, minden képzeletet felülmúl.
Mielőtt belemennék az én személyes fejtegetéseimbe, térjünk ki kicsit a két színészre. Amikor megláttam a színésznőt, tudtam, hogy valahonnan nagyon ismerős, és épp a kezdő szexjelenetnél ugrott be, hogy az a buja testi örömökben épp nyakig elmerülő nő nem más, mint Charlotte Gainsbourg, aki Jane Eyre-t is alakította. Nagyon meghökkentem, hogy az a színésznő, aki számomra annyira hitelesen játszotta a szilárd erkölcsű Jane Eyre-t, mennyire hiteles színészi teljesítményt ad ebben a műben is.
A Jane Eyre-ben
És az Antikrisztusban
A férfi főszereplő számomra a Pókember gonoszaként volt ismerős, és hogy őszinte legyek, nem kedveltem eddig túlságosan, de ezzel az alakításával annyira meggyőzött, hogy keresni fogok még filmeket, amikben szerepelt.
Willem Dafoe
És akkor még két fontos információ, nem tudom, az én műveltségem nem terjed túl messzire, vagy ezt a filmet igazából tényleg csak a rendező értheti, de még ma is vannak bennem kérdések, és körvonalazatlan részek, jelenetek, mozzanatok. Mindemellett zseniálisnak tartom ezt a filmet, bár kell egy kis idő, hogy újra meg akarjam nézni, mert iszonyú nyomasztó volt a hangulata. A másik fontos dolog pedig, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket nem hogy tartalmaz, de szinte csak azokból áll, szóval aki nem bírja az ilyesmit, jobban jár, ha nem nézi meg, illetve nem olvas tovább.

Ugorjunk is a filmre. És akkor itt részletezném kicsit a tartalmat, megragadva az én szemszögemből legfontosabb jeleneteket, szóval SPOILER következik. Megdöbbentem, mikor már a prológusnál konkrét szexjelenettel szembesültem, ahol amerikai plánban egy pénisz mozgott ki-be a hüvelyben, méghozzá lassított felvételben. Abszolút nem tartom magam prűdnek, ez mégis kicsit meglepett így rögtön az első pár percben. Külön tetszett, hogy fekete-fehérben látjuk ezt a jelenetet. Itt esett, vagyis jobban mondva mászott ki az ablakon a kisfiú. Az első fejezet a gyászról szólt, a kép már színes, itt lesz rosszul az anya a gyászmenet közepén. A kórházban tér magához, ahol kiderül, hogy önmagát okolja a balesetért. Nagyon hitelesen alakítja a fájdalom átélését a színésznő. Aztán jönnek a pánikrohamok, ez is annyira valósnak sikerült, hogy az én emlékeimet is felelevenítette. A férj ekkor dönt úgy, hogy neki kellene kezelnie a feleségét. Szerintem ez azért sem jó ötlet, mert a közös gyermeküket veszítették el, azaz a férjnek és időt kellene hagynia a saját gyászának feldolgozására is, illetve nem hiszem, hogy túl egészséges dolog egy hozzánk ennyire közel álló embert kezelni. Na de nem is fontos annyira az én véleményem, haladjunk tovább. Eldöntik, hogy elmennek az Éden-erdőbe, abba a faházba, ahol a nő egy évvel ezelőtt a szakdolgozatát akarta megírni, és ahol akkor a kisfiúval volt együtt. Megvannak azok a bizonyos pontok, ahol a nő a leginkább fél, ilyen például a házhoz vezető úton a patak fölött ívelő fahíd. A férfi próbálja megnyugtatni a feleségét, de nem sikerül és az átfut a hídon, ahelyett, hogy apró lépésenként lenne úrrá félelmén. A férfi különféle gyakorlatokat talál ki, amikről úgy gondolja segíthet a nőn, és látszólag javul is a helyzet, a nő elárulja, miért is fél ettől a helytől. Amikor a szakdolgozatát írta itt, gyereksírást hallott, elindult ennek a nyomán, mert azt hitte a kisfia sír, de kiderült, hogy a gyerek vígan játszott a "fészerben". Ezt a hangot nem tudta megmagyarázni, és amire nem találunk magyarázatot, gyakran félelemmel tölt el minket. Folyamatosan változik a nő hangulata, van amikor nyugodt, van amikor bestiaként veti rá magát a férfire egy kis szexért és dühkitörései is vannak. A számomra legérdekesebb gondolatsort is ebben a fejezetben fogalmazza meg: "És mostmár hallom, amit akkor nem hallottam, hogy zokog minden dolog, amiért el kell pusztulnia." Közben a ház tetején folyamatosan kopognak a makkok, az egész film légköre annyira feszült, hogy legszívesebben kipattanna az ember a fotelből, de közben a kíváncsiság és a döbbenet nem engedi. Ahogy a feleség jobban érzi magát, a férj válik feszültebbé. A ház felé vezető úton egy őzet látott, ami éppen világra akarja hozni a csemetéjét, de nem sikerült neki, és ahogy észreveszi a férfit, a kis gida feje már kilóg belőle, de az őz elfut. Aztán amikor a nő már mer gyalogolni az erdőben, a férfi egy rókát vesz észre, ami szól hozzá: "A káosz uralkodik." Ez akár az egész filmre elmondható. A harmadik fejezetben derül ki, hogy a nő szakdolgozata a nőirtásról szól, a férfi felmegy a padlásra, ahol rengeteg olyan képet talál, amiken nők kínzását ábrázolják. A nő egy beszélgetés közben elárulja, hogy szerinte minden nő gonosz, és szex közben arra kéri a férjét, hogy üsse meg. A férj erre nem hajlandó, ezért a nő elfut, és egy fa tövében kezd el maszturbálni, a férfi utána megy, és nem bír ellenállni, kielégíti a nő kívánságát. A nő megtalálja a boncolási jegyzőkönyvet, amit a férje direkt eltett eddig előle és amiben csak egyetlen furcsaság van, hogy a kisfiú lábujja minimálisan ugyan, de el van deformálódva. Aztán a gyerekről készült képeken észreveszi, hogy ez azért lehetett, mert a nő kacsalábra adta rá a cipőt. Ez is egy nagyon érdekes mozzanat, de nem tudom, van-e jelentősége azon kívül, hogy a nő újabb dühkitörésben tör ki, amiből szex lesz, csak hogy elértük a tetőfokot, a nő leszállva férje péniszéről egy tuskóval üt rá annak férfiasságára. A férfi elájul, és amíg eszméletlen, a nő belefúr a lábába, és keresztülszúrja azt egy vasrúddal, aminek az egyik végén egy köszörű (?), másik végén egy ráhúzott csavar van, feltehetőleg ezzel akarja magához láncolni fizikailag is a férfit. A férfi próbál elmenekülni, mikor magához tér, de csak a közeli rókalyukig tudja elvonszolni magát, ez is egy olyan hely, amitől ezelőtt tartott a nő. Itt azonban talál egy elásott élő varjút, ami addig vijjog, míg a nő oda nem talál. Úgy néz ki, a nő magához tér, kiszedi a férjét a föld alól, és visszaviszi a házhoz. Kiderül, hogy a nő szex közben látta, ahogy a gyermekük megindul az ablak felé, mégsem tett semmit. Maszturbálni kezd a férje mellett, majd levágja egy ollóval a saját csiklóját. Gondolom ezzel akarja büntetni magát. A férj meglátja a nő összegörnyedt teste mellett a három koldust, az őzet, a rókát és a varjút (a három koldus jelzi az Antikrisztus megszületését, ahogy a három király üdvözölte Isten fiát, Jézus Krisztust).
A férfi nagy nehezen, de le tudja csavarni a lábára szerelt "szerkezet" csavarját és kiszabadul. A nő rá akar támadni, de a férjnél a fizikai előny és megfojtja a feleségét. Itt is külön kiemelném a kameraállást és a hitelességet, szinte hallani lehet, ahogy elroppan a gége és látni a nő szemén a bevérzést, ami fojtogatásnál elkerülhetetlen. Ezután elégeti felesége testét, ahogy régen a boszorkányokat is elégették. Az epilógus ismét fekete-fehér a férfi elindul a háztól, a zárójelenet pedig az, ahogy áll az erdőben és arc nélküli nők sokasága veszi körbe.

Lehet kicsit zavarosan írtam le a történetet, ezért elnézést, de nekem ezek voltak azok a mozzanatok, amik a legérdekesebbek voltak. Nem mondom, hogy mindet értem, de lassan egy hét telt el a megtekintés óta és azóta is nap mint nap azokat a részleteket boncolgatom, amik nem tiszták, márpedig szerintem az a jó film, ami ilyen hatással van az emberre. Olvastam, hogy valaki szerint ez a film nőgyűlölő, én ezzel nem értek egyet, szerintem a főszereplő nőben akkor kattant el valami, amikor a szakdolgozatát írta, és egyre az őrület felé sodródott, a férj pedig terapeutaként sem vette ezt észre.

És hogy miért is tetszett ez a film, mikor még most sem vagyok teljesen biztos a mondanivalójában? Szeretem a beteg filmeket, szeretem ezt a hátat végigbizsergető, kellemetlen feszültséget, szeretem az ennyire hiteles és zseniális színészi játékot, szeretem, ha gondolkoznom kell valamin, szeretem, ha ennyire belém mászik egy-egy kérdés, szeretem az ilyen jó kameraállásokat és képi világot és szeretem a meghökkentő, olykor perverz, olykor kegyetlen történéseket. Lehet velem is van egy kis baj. :)

Azoknak ajánlom ezt a filmet, akik a fent említett okok miatt szeretnek meg egy filmet. Nálam 10/10 az értékelés, ha teljesen megértenék mindent, akkor valószínű a 10*-ot is megadnám.

Ti láttátok ezt a filmet? Mi a véleményetek róla?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...