Mikor fél éves lett a blog, ennek örömére tartottam egy nyereményjátékot, ahol volt egy kérdés, miszerint mit szeretnétek még látni nálam? Nagy meglepetésemre már akkor sokan írtátok, hogy lehetne outfit bejegyzés. Ezt akkor elsunnyogtam, mert úgy voltam vele, nem lenne túl jó ötlet ezzel is támadási felületet biztosítani, illetve nincs kifinomult stílusérzékem, és alapjában véve ruhám sincs túl sok. Sokszor említettem már Nektek, hogy ez a blog rengeteg pluszt adott nekem, többek között segített megbékélnem önmagammal. Félreértés ne essen, nem azt fogom hangoztatni, hogy kövérnek lenni jó dolog, mert számtalan hátránya van és egészségtelen, de mindaddig, amíg valaki nem tesz ellene, nem muszáj bujkálnia a világ elől és utálnia önmagát. Megtanultam magam önmagamhoz hasonlítani, és nem mondom, hogy elégedett vagyok azzal, ami a tükörből visszaköszön, vagy kirobbanó az önbizalmam, viszont szeretem azt az embert, aki vagyok. Épp ezért érkezett el az az idő, amikor úgy érzem, fel merem vállalni magam teljes, valódi formámban egy olyan online közösségben is, ahol hideget-meleget egyaránt kap az ember. Tudom, hogy sokaknak ez nem fog tetszeni, de remélem lesznek annyira kulturáltak, hogy a jobb felső sarokban lévő piros X-re kattintva fejezik ki ezt. Ha pedig mégsem, akkor el kell szomorítanom őket, mert már nem érdekel, ha a súlyomat tippelgetik, vagy akár alpári megjegyzéseket tesznek rám, ilyen vagyok, s kívánom mindenkinek, hogy találja meg azt a belső békét, amiben képes elfogadni önmagát és nem mások mércéje szerint éli az életét.
A rövid (haha) monológ után egy pár szó az öltözékemről:
Vasárnap Gyulán voltam, ezen a hétvégén tartották a pálinkafesztivált a szülővárosomban, a barátnőimmel pedig megláttuk ebben a remek apropót arra, hogy összegyűljünk. A ruhám elsődleges szempontja a kényelem volt, mint ahogy az lenni szokott, az esti koncertre csak a cipőmet cseréltem le, mivel az előző esti hepajkodás során kissé feltörte a lábamat, én pedig koncertre készültem, nem pedig ücsörögni. Szóval ez a viselet abszolút hétköznapinak számít szerintem, de azért remélem jó lesz első próbálkozásnak. A fényképeket amúgy egy barátnőm készítette, aki hobbi szinten foglalkozik fotózással, nagyon ügyes és innen is köszönöm, Petra. :)
A folytatásért kattintsatok tovább: