Film: Kis tüzek

Ez a film nem mondható éppen mainak, amikor elkezdtem nézni, eszembe jutottak jelenetek belőle, gyerekkoromban már láttam egyszer. Fura volt úgy végignézni, hogy odafigyeltem rá, mely jelenetek maradtak meg az emlékezetemben.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Film: A nyugtalanság kora

Ezt a filmet facebookon ajánlotta egy olvasó, és bár eredetileg vígjátékhoz volt hangulatom, a rövid ismertetőt elolvasva, felcsigázott ez a film. És milyen jól tettem, hogy megnéztem, ezúton is köszönöm az ajánlást.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Film: Nézz az égre!

Az egyik legkedvesebb színésznőm Penélope Cruz és Charlize Theron-t is kedvelem, szóval mikor a Mit is nézzek? keresgélés közben rátaláltam erre a filmre, nem volt kérdéses, hogy ideális választás.

Ha érdekel a folytatás, kattints tovább:

Olvass tovább:

Film: A másik Boleyn lány

Kezdeném azzal, hogy nagyon szeretem a kosztümös filmeket, és az angol uralkodókról szóló művek mindig is különösen kedvesek voltak nekem. Natalie Portman gyönyörű és tehetséges színésznő, így úgy kezdtem bele a filmbe, mint valami habosbabos tortába, de sajnos ez nálam a piskóta szintet ütötte meg csak.

Ha érdekel a folytatás, kattints tovább:

Olvass tovább:

Film: Amerikai szépség

Ha azt mondom, ez egy kultfilm, biztos nem sokaknak új ez az információ. Rengeteg kritikát lehet olvasni róla, ezért én inkább azt írnám le, milyen hatással volt rám ez a film. Elgondolkodtató, magával ragadó, napokig fejben motoszkáló, életet újragondoló. Legalábbis nekem. De miért is?

Ha érdekel a folytatás, kattints tovább:

Olvass tovább:

Film: A kísérlet

Erről a filmről már régebben is hallottam, vagyis valószínű, hogy az eredeti, német verziójáról, de legutóbb egy kedves olvasóm, samelike ajánlotta a figyelmembe és végre volt időm megnézni.  És milyen jól tettem. :)

 A folytatáshoz kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Film: Jane Austen magánélete

Szánom-bánom, nagyon le vagyok maradva a filmes és könyves bejegyzésekkel, bár tudom, hogy vannak, akik nem szeretik ezeket, ez ugyanúgy hozzám tartozik, mint a smink vagy a termékteszt, szóval be fogom pótolni az elmaradásomat. Ezt a filmet már régóta meg akartam nézni, nagyon szeretem Anne Hathaway-t és Jane Austen-t is, szóval dupla dinamitként kötelező darab számomra.

A főszereplő Jane Austen, mily meglepő, szerintem Anne Hathaway-hez nagyon illett ez a szerep. A csinos, szép és okos lányt anyja szeretné olyan férfihez adni, aki "jó parti" lenne, azaz a frigy segítene az Austen család szűkös anyagi helyzetén. Jane viszont eldöntötte, hogy érzelmek nélkül nem megy férjhez. A szerelem pedig bátyja egy barátjának, Tom Lefroy-nak a képében toppan be az életébe, akit eleinte nem szível, olyanok ők, mint a tűz és a víz. Jane, az érzelmekre és romantikára fogékony, intelligens, természetben gyönyört meglátó lány szöges ellentéte a városi élet izgalmaihoz szokott, nőcsábász hírében álló Tomnak. De mi a szerelem, ha nem ellentétek vonzása? Egymásba szeretnek, ám anyagi helyzetük nem engedi meg, hogy elkapkodják a döntést, Jane hozománya a semmivel egyenlő, Tom pedig gazdag nagybátyjának van kiszolgáltatva. Mikor az öregúr rájön, hogy kire vágyik unokaöccse, minden reményük odavész, a bácsi ugyanis nem hajlandó áldását adni rájuk. Elbúcsúznak egymástól a szerelmesek, de nem tudnak szabadulni az érzéseiktől. Eközben a környék leggazdagabb hölgyének unokaöccse házassági ajánlatot tesz Jane-nek, amit a lány először visszautasít, majd elfogad, bár nem tartja túl sokra a fiatalembert. De minden összekuszálódik, amikor egyszer csak megjelenik Jane-ék háza táján Tom, és szökésre csábítja a lányt, aki családot, barátot, jóhírt eldobva el is indul kedvesével, ám út közben rájön, hogy Tom ezzel nemcsak a saját jogi karrierjét törné ketté, hanem a családját sem tudná tovább támogatni a nagybácsi segítsége nélkül. Fájó szívvel ugyan, de diadalmaskodik az értelem az érzelem fölött és hazatér családjához. A film nemcsak Jane-ről szól, nővére, Cassandra elveszíti vőlegényét, bátyja, Henry pedig megházasodik a történet alatt. Nem tudom, mennyi valóságalapja van a filmnek, az biztos, hogy az írónő sohasem ment férjhez, és ennyi szenvedés és lemondás miatt érzett fájdalom kellő tapasztalatot adhatott bizonyos karakterek megformálásához. Tetszett ez a film, még úgy is, hogy nem éppen happy end a vége, pont ettől lett életszagú és hiteles. A képi világ, a kosztümök, a színészi alakítások, mind-mind pont annyira voltak jók, hogy élvezhetővé tegyék azt a nagyjából 1,5 órát, amíg a képernyő előtt ülünk, de kiemelkedő műnek azért nem nevezném. Azért 10/8 és ajánlom mindenkinek, de elsősorban lányoknak. ;)

Anne Hathaway gyönyörű ebben a szerepben

James McAvoy Tom szerepében

Nekem ezen a képen jobban tetszik, mint a filmben :)

Ti szeretitek a kosztümös filmeket?

Film: Elátkozott szerelem

Nagyjából 15 éves lehettem, amikor először láttam ezt a filmet, és emlékszem, óriási hatással volt rám. Azóta már elég sok helyen kerestem, de sosem találtam, de jelentem, megvan. :)
A helyszín egy bentlakásos iskola lányoknak (ami azért kicsit jobb, mint az én középiskolai kollégiumom), ahol az egyik szobába új lakó érkezik Mary személyében. A másik két lány, Tori és Paulie kedvesen fogadják. Tori életét az anyja keseríti meg, aki saját magát akarja látni a lányában, míg Paulie nem is ismeri a szülőanyját, csak kutakodik utána. Elég ellentétes személyiségek, Tori egy életvidám tini, míg Paulie igazi lázadó, az ágya fölött Che Guevara poszterrel, folyton cigizik és összetűzésekbe keveredik a tanárokkal. Ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy szerelmesek legyenek egymásba. Mary a történet elmesélője, éjszakánként néha hallja a szobatársait, miközben azok szeretkeznek, de ahogy mondja, ezt hamarosan már természetesnek érzi. Minden a megszokott medrében halad, mígnem egy reggel Tori húga és annak barátnői be nem rohannak Paulie-ék szobájába és meglátják, hogy a két lány közös ágyban éjszakázott, méghozzá meztelenül. Tori szülei régimódi felfogásúak, és vallásosak is, így Tori kitagadástól való félelmében Paulie-ra fogja az egészet. Paulie összeomlik, egyetlen vigasza marad, egy sebesült ragadozómadarat ápol az erdőben és tanítgatja újra repülni. Mary is mellette áll, de Paulie az egész világot Tori szemeiben látja, próbálja visszaszerezni szerelmét. Viszont eközben Victoria randizni kezd egy fiúval, hogy ezzel is bizonyítsa, ő nem leszbikus. Paulie a testét okolja, ha férfinak született volna, nem kellene szenvednie. Nagyon érdekes, hogy Paulie nem tartja magát leszbikusnak, egyszerűen csak szerelmes Toriba. Egy iskolai rendezvényen, ahová a szülőket is meghívták, férfi ruhába bújik, a haját is hátrafésüli, és táncra kéri Torit. Természetesen Tori továbbra is tagadja, hogy lett volna köztük bármi is, de belül ő is szenved, hiszen viszonozza Paulie érzelmeit, de a rá nehezedő nyomás miatt nem vállalhatja fel azokat. Paulie párbajra hívja ki Tori fiúját és le is győzi, de ezzel semmi nem változik. Elkeseredettségében felmászik az iskola tetőjére és öngyilkos lesz. A film azzal ér véget, hogy Paulie karjáról ugrás előtt elszáll a madár, akiben végig a szabadságot látta.

Tudom, túl utópisztikusan hangzik, de szeretnék egyszer olyan világban élni, ahol nem kellenek ilyen filmek ahhoz, hogy elgondolkoztassanak bárkit is, vajon van-e joga két nő vagy két férfi szerelmét betegségnek tartani és megbélyegezni őket emiatt. Azért tetszett annyira a film, mert sajnos a valóságban is mindennapi jelenség, amikor egy meleg férfi / nő nem meri bevallani érzéseit, mert a környezete, a barátai, sőt még a saját családja is kitaszítaná. Emiatt inkább elfojtja magában a gondolatait, és eleget tesz az elvárásoknak, de milyen érzés lehet minden nap szinte keresztre feszíteni önmagunkat mások miatt és lemondani a saját boldogságunkról?

A színészi alakításokról annyit, hogy nekem Piper Perabo nagyon tetszett Paulie szerepében, abszolút hitelesen hozta a karaktert, a Torit alakító Jessica Paré megjelenése elbűvölő, és abszolút pozitív csalódást jelentett Misha Barton Maryt alakítva.

Jessica Paré, Piper Perabo, Mischa Barton

Pár kocka a filmből

Nálam 10/10 ez a film, és csak ajánlani tudom mindenkinek, aki elég nyitott vagy úgy gondolja, nem ártana nyitottabbnak lennie.

Film: Antikrisztus

Ezt a filmet még a múlt hétvégén láttam, de kellett egy kis idő, amíg képes vagyok szavakba önteni a gondolataimat. Nagyon sok rossz kritikát olvastam róla, de mivel a rendező, Lars von Trier nevéhez kötődik az egyik kedvenc filmem, a Dogville is, ezért úgy voltam vele, egy próbát megér. Először röviden elmondom a tartalmat, de lejjebb részletezem is: van egy házaspár, akik épp szeretkeznek amikor a kisfiuk felébred, kimászik az ablakon, lezuhan és meghal. Szerintem ettől minden ember megreccsenne, így nem is csodálkoztam, amikor a nő a temetői menetben rosszul lesz és kórházba kerül. Az állapota nem akar javulni, nem tudja feldolgozni a gyászt, a férje, aki nem mellesleg terapeuta, úgy dönt, ő fogja kezelni a nejét. A férfi a nő legbelső lényét akarja feltárni, ezért arra kéri, tegye félre a gyászát, és gondoljon arra, amitől a legjobban fél. Ez pedig nem más, mint az erdő. El is indulnak az erdő közepén lévő faházba, hogy szembenézzenek a félelemmel, és kiutat keressenek. Aztán ami a faházban történik, minden képzeletet felülmúl.
Mielőtt belemennék az én személyes fejtegetéseimbe, térjünk ki kicsit a két színészre. Amikor megláttam a színésznőt, tudtam, hogy valahonnan nagyon ismerős, és épp a kezdő szexjelenetnél ugrott be, hogy az a buja testi örömökben épp nyakig elmerülő nő nem más, mint Charlotte Gainsbourg, aki Jane Eyre-t is alakította. Nagyon meghökkentem, hogy az a színésznő, aki számomra annyira hitelesen játszotta a szilárd erkölcsű Jane Eyre-t, mennyire hiteles színészi teljesítményt ad ebben a műben is.

A Jane Eyre-ben

És az Antikrisztusban

A férfi főszereplő számomra a Pókember gonoszaként volt ismerős, és hogy őszinte legyek, nem kedveltem eddig túlságosan, de ezzel az alakításával annyira meggyőzött, hogy keresni fogok még filmeket, amikben szerepelt.

Willem Dafoe

És akkor még két fontos információ, nem tudom, az én műveltségem nem terjed túl messzire, vagy ezt a filmet igazából tényleg csak a rendező értheti, de még ma is vannak bennem kérdések, és körvonalazatlan részek, jelenetek, mozzanatok. Mindemellett zseniálisnak tartom ezt a filmet, bár kell egy kis idő, hogy újra meg akarjam nézni, mert iszonyú nyomasztó volt a hangulata. A másik fontos dolog pedig, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket nem hogy tartalmaz, de szinte csak azokból áll, szóval aki nem bírja az ilyesmit, jobban jár, ha nem nézi meg, illetve nem olvas tovább.

Ugorjunk is a filmre. És akkor itt részletezném kicsit a tartalmat, megragadva az én szemszögemből legfontosabb jeleneteket, szóval SPOILER következik. Megdöbbentem, mikor már a prológusnál konkrét szexjelenettel szembesültem, ahol amerikai plánban egy pénisz mozgott ki-be a hüvelyben, méghozzá lassított felvételben. Abszolút nem tartom magam prűdnek, ez mégis kicsit meglepett így rögtön az első pár percben. Külön tetszett, hogy fekete-fehérben látjuk ezt a jelenetet. Itt esett, vagyis jobban mondva mászott ki az ablakon a kisfiú. Az első fejezet a gyászról szólt, a kép már színes, itt lesz rosszul az anya a gyászmenet közepén. A kórházban tér magához, ahol kiderül, hogy önmagát okolja a balesetért. Nagyon hitelesen alakítja a fájdalom átélését a színésznő. Aztán jönnek a pánikrohamok, ez is annyira valósnak sikerült, hogy az én emlékeimet is felelevenítette. A férj ekkor dönt úgy, hogy neki kellene kezelnie a feleségét. Szerintem ez azért sem jó ötlet, mert a közös gyermeküket veszítették el, azaz a férjnek és időt kellene hagynia a saját gyászának feldolgozására is, illetve nem hiszem, hogy túl egészséges dolog egy hozzánk ennyire közel álló embert kezelni. Na de nem is fontos annyira az én véleményem, haladjunk tovább. Eldöntik, hogy elmennek az Éden-erdőbe, abba a faházba, ahol a nő egy évvel ezelőtt a szakdolgozatát akarta megírni, és ahol akkor a kisfiúval volt együtt. Megvannak azok a bizonyos pontok, ahol a nő a leginkább fél, ilyen például a házhoz vezető úton a patak fölött ívelő fahíd. A férfi próbálja megnyugtatni a feleségét, de nem sikerül és az átfut a hídon, ahelyett, hogy apró lépésenként lenne úrrá félelmén. A férfi különféle gyakorlatokat talál ki, amikről úgy gondolja segíthet a nőn, és látszólag javul is a helyzet, a nő elárulja, miért is fél ettől a helytől. Amikor a szakdolgozatát írta itt, gyereksírást hallott, elindult ennek a nyomán, mert azt hitte a kisfia sír, de kiderült, hogy a gyerek vígan játszott a "fészerben". Ezt a hangot nem tudta megmagyarázni, és amire nem találunk magyarázatot, gyakran félelemmel tölt el minket. Folyamatosan változik a nő hangulata, van amikor nyugodt, van amikor bestiaként veti rá magát a férfire egy kis szexért és dühkitörései is vannak. A számomra legérdekesebb gondolatsort is ebben a fejezetben fogalmazza meg: "És mostmár hallom, amit akkor nem hallottam, hogy zokog minden dolog, amiért el kell pusztulnia." Közben a ház tetején folyamatosan kopognak a makkok, az egész film légköre annyira feszült, hogy legszívesebben kipattanna az ember a fotelből, de közben a kíváncsiság és a döbbenet nem engedi. Ahogy a feleség jobban érzi magát, a férj válik feszültebbé. A ház felé vezető úton egy őzet látott, ami éppen világra akarja hozni a csemetéjét, de nem sikerült neki, és ahogy észreveszi a férfit, a kis gida feje már kilóg belőle, de az őz elfut. Aztán amikor a nő már mer gyalogolni az erdőben, a férfi egy rókát vesz észre, ami szól hozzá: "A káosz uralkodik." Ez akár az egész filmre elmondható. A harmadik fejezetben derül ki, hogy a nő szakdolgozata a nőirtásról szól, a férfi felmegy a padlásra, ahol rengeteg olyan képet talál, amiken nők kínzását ábrázolják. A nő egy beszélgetés közben elárulja, hogy szerinte minden nő gonosz, és szex közben arra kéri a férjét, hogy üsse meg. A férj erre nem hajlandó, ezért a nő elfut, és egy fa tövében kezd el maszturbálni, a férfi utána megy, és nem bír ellenállni, kielégíti a nő kívánságát. A nő megtalálja a boncolási jegyzőkönyvet, amit a férje direkt eltett eddig előle és amiben csak egyetlen furcsaság van, hogy a kisfiú lábujja minimálisan ugyan, de el van deformálódva. Aztán a gyerekről készült képeken észreveszi, hogy ez azért lehetett, mert a nő kacsalábra adta rá a cipőt. Ez is egy nagyon érdekes mozzanat, de nem tudom, van-e jelentősége azon kívül, hogy a nő újabb dühkitörésben tör ki, amiből szex lesz, csak hogy elértük a tetőfokot, a nő leszállva férje péniszéről egy tuskóval üt rá annak férfiasságára. A férfi elájul, és amíg eszméletlen, a nő belefúr a lábába, és keresztülszúrja azt egy vasrúddal, aminek az egyik végén egy köszörű (?), másik végén egy ráhúzott csavar van, feltehetőleg ezzel akarja magához láncolni fizikailag is a férfit. A férfi próbál elmenekülni, mikor magához tér, de csak a közeli rókalyukig tudja elvonszolni magát, ez is egy olyan hely, amitől ezelőtt tartott a nő. Itt azonban talál egy elásott élő varjút, ami addig vijjog, míg a nő oda nem talál. Úgy néz ki, a nő magához tér, kiszedi a férjét a föld alól, és visszaviszi a házhoz. Kiderül, hogy a nő szex közben látta, ahogy a gyermekük megindul az ablak felé, mégsem tett semmit. Maszturbálni kezd a férje mellett, majd levágja egy ollóval a saját csiklóját. Gondolom ezzel akarja büntetni magát. A férj meglátja a nő összegörnyedt teste mellett a három koldust, az őzet, a rókát és a varjút (a három koldus jelzi az Antikrisztus megszületését, ahogy a három király üdvözölte Isten fiát, Jézus Krisztust).

A férfi nagy nehezen, de le tudja csavarni a lábára szerelt "szerkezet" csavarját és kiszabadul. A nő rá akar támadni, de a férjnél a fizikai előny és megfojtja a feleségét. Itt is külön kiemelném a kameraállást és a hitelességet, szinte hallani lehet, ahogy elroppan a gége és látni a nő szemén a bevérzést, ami fojtogatásnál elkerülhetetlen. Ezután elégeti felesége testét, ahogy régen a boszorkányokat is elégették. Az epilógus ismét fekete-fehér a férfi elindul a háztól, a zárójelenet pedig az, ahogy áll az erdőben és arc nélküli nők sokasága veszi körbe.

Lehet kicsit zavarosan írtam le a történetet, ezért elnézést, de nekem ezek voltak azok a mozzanatok, amik a legérdekesebbek voltak. Nem mondom, hogy mindet értem, de lassan egy hét telt el a megtekintés óta és azóta is nap mint nap azokat a részleteket boncolgatom, amik nem tiszták, márpedig szerintem az a jó film, ami ilyen hatással van az emberre. Olvastam, hogy valaki szerint ez a film nőgyűlölő, én ezzel nem értek egyet, szerintem a főszereplő nőben akkor kattant el valami, amikor a szakdolgozatát írta, és egyre az őrület felé sodródott, a férj pedig terapeutaként sem vette ezt észre.

És hogy miért is tetszett ez a film, mikor még most sem vagyok teljesen biztos a mondanivalójában? Szeretem a beteg filmeket, szeretem ezt a hátat végigbizsergető, kellemetlen feszültséget, szeretem az ennyire hiteles és zseniális színészi játékot, szeretem, ha gondolkoznom kell valamin, szeretem, ha ennyire belém mászik egy-egy kérdés, szeretem az ilyen jó kameraállásokat és képi világot és szeretem a meghökkentő, olykor perverz, olykor kegyetlen történéseket. Lehet velem is van egy kis baj. :)

Azoknak ajánlom ezt a filmet, akik a fent említett okok miatt szeretnek meg egy filmet. Nálam 10/10 az értékelés, ha teljesen megértenék mindent, akkor valószínű a 10*-ot is megadnám.

Ti láttátok ezt a filmet? Mi a véleményetek róla?

Film: Gyűlölt másság

Nemrég láttam ezt a filmet és engem annyira szíven ütött, hogy biztos voltam benne, írok róla Nektek. A film igaz történeten alapul. Született egyszer egy kisfiú, Eddie, aki mindig is furán érezte magát a testében, inkább a szép ruhák és a smink vonzotta, mint a baseball. Eddie nőnek érezte magát. A családja (édesanyja és két testvére), hol jobban, hol kevésbé tudták ezt elfogadni és feldolgozni, de minden nehézség ellenére támogatták, így lett Eddieből Gwen, aki nőként jelent meg mindenhol. Nem tudtam eldönteni, milyen etnikumú a család, és ez nem is igazán fontos, viszont sokkal lényegesebb az, hogy vallásosak. A nagymama békül ki a legnehezebben a helyzettel, de igazán megindító volt, hogy még egy vallásos, idős néniben is van annyi szeretet, hogy addig keresett a Bibliájában bármi magyarázatot, amíg nem talált. Eddie / Gwen olyan, mint az angyalok, Isten nem fiúnak, vagy lánynak teremtette őket, mert ők így is különlegesek. Gwent nagyon sok bántás és gúnyolódás éri, iskolát is kell váltania emiatt, de mikor már teljesen nőként éli mindennapjait, barátai lesznek, szórakozni jár és szerelembe esik. Az egyetlen dolog, amivel nem értettem egyet, hogy miért nem mondja el Gwen a barátjának, hogy ő valójában férfi testbe született. Aztán ahogy gondolkoztam ezen a kérdésen, eszembe jutott, hogy én sem mondom el, hogy eredetileg fekete a hajam. Ilyen érzés lehet ez neki is, mikor kezd picit is lenőni a hajfesték, lehet látni az eredeti hajszínt, és a nem elrejthető férfi nemi jegyeket is észre lehet venni, feltéve ha meg akarjuk látni őket. De ha én úgy érzem, hogy bizony már vörös a hajam, akkor miért lennék köteles bevallani, vagy egyáltalán foglalkozni azzal, hogy Isten nem így teremtett? Elég nevetséges hasonlat, de remélem értitek a gondolatmenetemet. Gwen sem akart semmi rosszat a "titkolózással", egyszerűen csak annak mutatkozott, aminek érezte magát. Voltak, akik ezt mégsem tudták elfogadni. A lányt három fiú halálra verte. Szomorú történet, de sajnos igaz. A film egyszerre több síkon játszódik, a múlt eseményei is több szálon futnak, miközben a tárgyalásra is betekintést kapunk, ahol Gwen gyilkosait vonják felelősségre. A legnagyobb igazságot Gwen öccse mondja ki, és ez szerintem egy nagyon fontos jelenete a filmnek. Szerinte azért bántják annyian testvérét, mert ha valaki vele mutatkozik, az nem egyértelmű, viszont ha bántják, az az. Tulajdonképpen a homofóbokat sem értettem sosem, miért fáj az nekik, ha valaki a saját neme iránt érdeklődik, de minden idegentől és szokatlantól inkább tartanak az emberek, mint hogy megpróbálják megérteni és elfogadni azt. Mindenesetre ez a film sok kérdést fogalmazott meg bennem, és attól igazán jó egy film, ha utána gondolkozik rajta az ember. A téma és a sztori mellett a színészek játéka, az esemény vezetése is nagyon tetszett. Ezt az alkotást gimnáziumban kötelezővé tenném.

10/10

Film: Változó szerelem

Egy különleges filmről szeretnék most ízelítőt adni Nektek. Azért különleges, mert bár romantikus film, mégis mentes az ebben a témában megszokott sablonoktól. A főszereplő két gyerek, Bryce (Callan McAuliffe) és Juli (Madeline Carrol). A kislány akkor lesz szerelmes a fiúba, amikor az a családjával együtt a szemközti szomszédba költözik és meglátja azokat a gyönyörű baba kék szemeket. Bryce-nak ez inkább kínos, mintsem örülne neki, de melyik az a kisfiú, aki eleinte ne ódzkodna a lányoktól? :) Nagyon szimpatikus volt a kislány karaktere, igazi egyéniség, aki képes lecövekelni egy hatalmas platánfa tetején, csak hogy megmentse azt a kivágástól. A kisfiú furcsának tartja Julit és a szokásait, a csirketartást és a fán való üldögélést, ezért is tartózkodik tőle. Ahogy cseperednek, Bryce azon kapja magát, hogy egyre többször felejti a tekintetét rajongóján, és nem bírja kiverni a fejéből. Viszont a sok visszautasítás és közömbösség hatására Juli kezdi kétségbe vonni abbéli meggyőződését, hogy tényleg Bryce a legkülönlegesebb fiú az egész világon.Vajon túl késő van már az érzelmek viszonzásához? Nézzétek meg a filmet, tényleg megéri. Nagyon aranyos történet, és a romantikus szál mellett érdemes megfigyelni a két családot is, tanulságos lehet. Nem is írok róla többet, mert nincs túlbonyolítva a történet, és én sem akarok elárulni semmit. :)

10/10

Film: The Runaways - A rocker csajok

A film a The Runaways együttes rövid életéről szól, de nem kap minden bandatag ugyanannyi figyelmet, Joan Jett (Kristen Stewart) és Cherie Currie (Dakota Fanning) áll a film középpontjában. Magáról a zenekarról talán annyit megemlítenék, hogy csak lányokból állt, rock and rollt játszottak, és nagyon fiatalon futottak be. Jelentős sikereket értek el, de ahogy az lenni szokott, nem bírták együtt túl sokáig és mindössze 4 év után fel is oszlottak. A híres Kim Fowley (Michael Shannon) menedzselte őket, ő látta meg a nagy lehetőséget az első női rockbandában. Ha őszinte akarok lenni, bevallom, hogy nagyon érdekelt, Kristen Stewart mit tud kihozni ebből a szerepből, ugyanis Bella karaktere eléggé illik hozzá, de ezenkívül csak két másik filmben láttam (Kalandpark, Kegyetlen faj), és egyikben sem győzött meg. Itt is nagyjából ugyanazokat az arckifejezéseket használja, mégis érezhetően törekedett Joan Jett hiteles megformálására, és nekem tetszett is ebben a szerepben. Szóval az én szememben abszolút túlteljesítette önmagát. Dakota Fanninget nem lehet egy lapon említeni Kristennel, sokkal tehetségesebb színésznő, és ebben a filmben új oldalát csillogtatta meg. Nyomon követhetjük a banda megalakulását, próbákat, turnékat, a növekvő siker miatti nyomást, a zenekaron belüli ellentéteket és azt is, hogy egy ilyen felpörgetett világban milyen könnyű az alkohol és a drogok kábulatába menekülni. A két főszereplő között szexuális kapcsolat is kialakul, és bár nem ez a sztori lényege, izgalmat hozott a történetbe. Nem is tudom, mit írhatnék még erről a filmről, akit érdekel a 70'es évekbeli rock and roll világa, illetve az, hogyan próbáltak boldogulni nőkként ebben a szférában, az mindenképpen nézze meg. Tanulságos lehet, hogy a zene vagy Cherie provokatív nőiessége kap-e nagyobb hangsúlyt, vagy mennyire könnyű rossz utat választani, ha gyerekfejjel ekkora szabadságot kapunk, minden erkölcsi és lelki támasz nélkül. A zenekar története is hitelesen visszajön, ha megnéztek egy-két eredeti koncertfelvételt, szembetűnhet hogy a koreográfia és a fellépő ruhák is megegyeznek. A színészi alakítások is jók, és főleg Dakota brillíroz. Muszáj még beillesztenem ide az egyik leghíresebb slágerüket, illetve Joan Jett későbbi sikerszámát is.

 Íme az eredeti The Runaways:

És a színészek:

Ha visszagondolok az 5 évvel ezelőtti önmagamra, biztos szerettem volna az ő korukban élni és a helyükben lenni.

10/7

A képek forrása a google volt.

Film: Jeremiah története (A szív csalfa vágyai)

Amikor elolvastam a film ajánlóját, már sejtettem, hogy valami felejthetetlenben lesz részem, pedig alig néhány mondatos volt az előzetes. A rendező az az Asia Argento, aki velem a Transylvaniában nyújtott alakításával szerettette meg magát, és itt sem csalódtam benne, valahogy illenek hozzá ezek az őrült szerepek. Itt Sarah, az anya szerepében sziporkázik. A történet egy fiúról, Jeremiahról szól, aki 7 éves koráig nevelőszülőknél nevelkedik. Anyja felbukkanása kirántja ebből a biztonságos világból és elkezdődik a káosz. Az anya alkohollal itatja, drogot ad neki, kukákból esznek és a szinte naponta váltogatott pasijainak szolgáltatja ki a gyerekét. Van olyan férfi, aki nadrágszíjjal akarja megnevelni a kisfiút, és sajnos olyan is akad, aki miután Sarah faképnél hagyja őt és a fiát is, megerőszakolja Jeremiaht, akit orvosoknak kell összevarrni ezután. Mi ez, ha nem maga a pokol? A kórházból vallásos nagyszüleihez kerül, új szakasz kezdődik az életében, egészen 10 éves koráig ebben a szektás légkörben nevelkedik. Épp Isten igéjét hirdeti az utcán, amikor anyja érte megy. Sarahnak ekkor aktuálisan egy kamionos barátja van, aki a parkolókban futtatja is a nőt. A következő férfi lakókocsi parkban él, őt Marilyn Manson alakítja, ami külön csemege volt számomra. Sarah unalmában és drogtól vagy alkoholtól elbódulva kisminkeli a kisfiút, saját ruhájába öltözteti, és megtanítja, hogyan kell csábítóan viselkedni. Nem csoda, hogy a gyerek megzavarodik, lemásolva anyja megjelenését elcsábítja annak barátját. Ismét tovább állnak, Sarah már az őrület határát súrolja, és ostobaságokat magyaráz be a fiának is. A sztori végét nem árulom el, remélem lesz valaki olyan kíváncsi rá, hogy megnézze a filmet. Olyan híres színészek is felbukkannak benne egy-egy kisebb szerepben, mint Winona Ryder, Michael Pitt, Jeremy Renner vagy a nagyszülőket alakító Peter Fonda és Ornella Muti. A Jeremiaht alakító gyermekszínészek pedig fantasztikusak voltak. Kicsit utánaolvastam a sztori hátterének, és mikor hirtelen azzal szembesültem, hogy ezt a történetet a személyes tapasztalatai alapján írta meg J. T. Leroye, még inkább elszörnyedtem. Aztán tovább kutatgatva arra az információra bukkantam, hogy J. T. Leroye csak egy fiktív személy, igazából Laura Albert találta ki, azt gondolván, ha HIV pozitív, meleg férfiként adja ki műveit, könnyebben érvényesül. Megtévesztett rengeteg embert, és hazugságokat talált ki, de így is megérte. A való életben is gyakran megesnek ilyen kegyetlen és szörnyű dolgok gyerekekkel, mint Jeremiah-val. Csak erős idegzetűeknek ajánlom, elég durva dolgok történnek benne, de mindezek mellett érdekes és elgondolkoztató mű.

10/10

Asia Argento, veszélyes, öntörvényű, és egyben eszméletlen szexuális kisugárzással rendelkező tehetséges színésznő és rendező 

A Jeremiaht alakító 3 gyerekszínész bámulatos teljesítményt nyújt, érdekesség hogy Cole és Dylen Sprouse ikertestvérek, Jimmy Bennett pedig számomra hitelesebben rettegett bárkinél.

A képek forrása a google volt.

Film: Alice Csodaországban

Klasszikus mese, kicsit újragondolva, mindez Tim Burton módra. Eleve elfogult vagyok minden Tim Burton filmmel, imádom a hangulatukat, a képi világukat stb., ezt a mesét pedig gyerekkoromban is nagyon szerettem. Megvolt kazettán, hangoskönyv formájában és előszeretettel hallgattam. Emellett Anne Hathaway ( Fehér királynő), Johnny Depp ( a Bolond Kalapos) és Helena Bonham Carter (Vörös királynő) játéka és személyisége is igencsak a kedvenceim között szerepel, a fiatal Mia Wasikowska pedig meggyőző volt Alice-ként. A sztori a már felnőtt élet kapujába lépő, 19 éves Alice feleségül kérésével indul, amiről a Fehér Nyúl felbukkanása csalja el hősnőnket, annak nagy szerencséjére. A lány beleesik a már jól ismert üregbe és Odaországban köt ki, ami gyermeki emlékeiben és álmaiban csak Csodaországként szerepel. Mióta utoljára itt járt, sok minden változott, a Vörös királynő zsarnoki uralma megkeseríti az ország lakóinak mindennapjait. Az orákulum szerint egyedül Alice szabadíthatja fel őket a szörnyű diktatúra alól, és adhatja vissza a hatalmat a jószívű Fehér királynőnek. Ehhez mindössze a nagyfejű uralkodó sárkányát kell megölnie. Alice nehezen szánja rá magát erre a feladatra, de végül beteljesíti sorsát. Mindenki örül, a korona végre a Fehér királynő kobakján csücsül, Alice mégis visszautasítja a maradás lehetőségét. Visszatérve az emberi világba, nem fogadja el a házasságot és halott apja üzletével kezd foglalkozni. Nem mentem bele részletesen a kalandokba, csak azt árulnám még el, hogy a kedvencem a bájos mosolyú, láthatatlanná váló macska lett, na meg a Kalapos és biztos jópárszor megnézem még ezt a filmet. A sminkekre is odafigyelve az említésre legméltóbb mindenképp a Bolond Kalapos sminkje, ami nálam abszolút favorit, de a két királynő megjelenése is figyelemre méltó.

10/9

 A képek forrása a google volt.

Nektek melyik smink tetszik a legjobban?

Film: Vicky Christina Barcelona

Ez az a film, amit alig vártam, hogy megnézhessek. Történetesen nagyon szeretem Penélope Cruzt (Maria Elena) és az általa játszott karaktereket, valamint Javier Bardem (Juan Antonio )az egyik legszexisebb pasi a világon (legalábbis számomra), és szeretem az ilyen 'ki vagyok én?' jellegű, útkereső filmeket. Óriásit csalódtam. Ebben pedig nagy szerepe van Scarlett Johansson (Christina) alakításának. Ő tipikusan az a színésznő, aki eszméletlen gyönyörű, de a színészi teljesítménye messze elmarad a külső adottságai mögött. Bár a Leány gyöngy fülbevalóval című filmben elég jónak tartom. Van két amerikai barátnő, a Scarlett játszotta Christina és a Rebecca Hall által megformált Vicky, akik Barcelonába utaznak egy nyarat eltölteni. Találkoznak a festő Juan Antonio-val, akiben Christina elsőre meglátja a vágyai netovábbját, a férfi mégis a jegyben járó Vickyvel tölt el egy érzéki éjszakát. Itt az egyik momentuma a filmnek, amit nem értettem, hogy a két barátnő miért nem beszéli ezt meg, de persze biztos csak én vagyok ilyen értetlen. Szóval Christina mit sem tudva kapcsolatot kezd Juan Antonioval, elvarázsolja a művészélet és próbál ő is kiteljesedni fényképészetben vagy költészetben. Eközben barátnője vívódik, lelki tusája közepén pedig vőlegénye is utána utazik, hogy megtartsák az esküvőjüket Barcelonában, hogy „legyen mivel dicsekedni a kölyköknek”. Felbukkan a gyönyörű és veszélyesen szenvedélyes Maria Elena, Juan Antonio volt felesége és érdekes viszonyt alakítanak ki hármasban. Ez is egy hatalmas csalódás, hisz egy olyan meseszép nő, mint Scarlett, szinte semmilyen szexuális kisugárzással nem rendelkezik, így az az egész fülledt és buja hangulat nem jön át, amit vártam. Vagy ez csak nekem lett volna fontos? Közeleg a nyár vége, Christina megelégeli a háromszöget, elhagyja Maria Elenát és Juan Antoniot, akik hamarosan rájönnek, hogy ketten továbbra sem tudják működtetni a kapcsolatukat; és ismét elönti az elégedetlenség és az a tipikus 'még mindig nem találom a helyem' érzés, ami barcelonai útja elején is gyötörte, míg Vicky egyre többet gondol a Juan Antonioval töltött éjszakára, és arra, ki lehetne ő valójában. Mielőtt visszautaznak Amerikába, Vicky találkozik még egyszer a festővel, és véletlenül pont akkor, amikor Maria Elena meg akarja ölni a férfit egy pisztollyal. Végül Vicky keze sérül meg, és gyáva marad lépni, elutazik újdonsült és unalmas férjével. Mindketten ugyanúgy térnek haza, habár lett volna alkalmuk a jellemfejlődésre vagy változásra, Vicky már az elején utálja a házasságát, Christina pedig ugyanúgy csak teng-leng a világban céltalanul. Azon is elgondolkoztam, mi van, ha direkt ilyenre akarták összehozni ezt a filmet, de nálam ez sem mentség, sótlan, ízetlen, csak Pénelope és Javier játékáért, valamint a szép képi világért néztem végig.

10/3

Film: Szerelem és más drogok

Elöljáróban annyit mondanék, hogy hetente egy filmes bejegyzést tervezek minimum, és nem feltétlenül a legújabb mozifilmekről szeretnék írni, hanem egy-egy általam látott érdekes, jó, vagy kevésbé érdekes és kevésbé jó alkotásról. A véleményem mindig szubjektív és az is marad. :)

Amikor először hallottam ezt a címet, rögtön beugrott az oly gyakran emlegetett "tipikus amerikai, heppiendes ömlengés" szlogen. Mint sokan mások, én sem szeretem, ha az újra és újra lerágott csontot vetik elém, de a bennem élő, romantikára szomjazó nő néha a felszínre tör, és ilyeneket nézet velem. Anne Hathaway amúgy is az egyik személyes kedvencem a bamba boci szemeivel, és lehetőségem adódott megnézni a filmet, hát nem hagyhattam ki. Hozott a film egy igazi szoknyapecért Jake Gyllenhaal (Jamie) személyében, és egy csinos, szabadelvű, ám gyógyíthatatlan beteg nőt Anne Hathaway-vel (Maggie), akiket eleinte csak a jó szex hoz össze. Majd mindketten kimutatnak az érzéseikből egy picit, de csak épp annyit, amennyi egy átlagos nézőnek már a film elején leesik. Amíg Jamie karrierje folyamatosan ível felfelé, majd a Viagra piacra kerülésével eléri tetőfokát, addig a lány aggódik betegsége miatt. Érdekes amúgy, hogy ezt a betegség témát milyen gyakran és milyen nagy sikerrel rángatják elő a filmesek, gondoljunk csak a Séta a múltba, a Keith vagy az Édes november című művekre, amiből kettő kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődött, hisz ki tudná elfelejteni azt, amikor vagy 30 lány hüppög és gyűri a nem éppen üres zsebkendőket a kollégiumi filmklub alatt. Na de visszatérve a tárgyhoz, itt is lesz egy kis bonyodalom, történetesen Maggie úgy érzi, betegsége túl nagy teher szerelmének, ezért kilép a kapcsolatból. De mivel ez a film nem érhet így véget, Jamie könnyfakasztó és kicsit hatásvadász monológja után újra együtt a pár. Mondanám, hogy egyszer nézhető, vasárnap délutáni kikapcsolódás, de valószínű, hogy megnézem máskor is, akármilyen kiszámítható és sablonszerű. Mondanivalója pedig igenis van, hisz olyan sokan félünk kiadni magunkat és az érzelmeinket, pedig nem is vágyunk jobban másra, mint egy kis szeretetre és megértésre.

10/6

A kép forrása a google volt.