Könyv: Marie-France Botte: Egy gyermek ára

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de ha egy könyv még hónapokkal az elolvasása után is eszembe jut és érzelmeket vált ki belőlem, akkor azt én a legjobbak közé sorolom, még akkor is, ha undorodva és haraggal telve olvastam végig.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Könyv: Isamu Fukui: Truancy

Ezt a könyvet sokan a Battle Royal-hoz hasonlítják, én is azért olvastam el, mert az előbbi nagyon tetszett. A különlegessége, hogy az író mindössze 17 éves volt, amikor megjelent a Truancy. Nagy elvárásokkal vetettem bele magam az olvasásba, és már az elején lelövöm a poént, csalódtam.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Film: Kis tüzek

Ez a film nem mondható éppen mainak, amikor elkezdtem nézni, eszembe jutottak jelenetek belőle, gyerekkoromban már láttam egyszer. Fura volt úgy végignézni, hogy odafigyeltem rá, mely jelenetek maradtak meg az emlékezetemben.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Film: A nyugtalanság kora

Ezt a filmet facebookon ajánlotta egy olvasó, és bár eredetileg vígjátékhoz volt hangulatom, a rövid ismertetőt elolvasva, felcsigázott ez a film. És milyen jól tettem, hogy megnéztem, ezúton is köszönöm az ajánlást.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Olvass tovább:

Film: Jeremiah története (A szív csalfa vágyai)

Amikor elolvastam a film ajánlóját, már sejtettem, hogy valami felejthetetlenben lesz részem, pedig alig néhány mondatos volt az előzetes. A rendező az az Asia Argento, aki velem a Transylvaniában nyújtott alakításával szerettette meg magát, és itt sem csalódtam benne, valahogy illenek hozzá ezek az őrült szerepek. Itt Sarah, az anya szerepében sziporkázik. A történet egy fiúról, Jeremiahról szól, aki 7 éves koráig nevelőszülőknél nevelkedik. Anyja felbukkanása kirántja ebből a biztonságos világból és elkezdődik a káosz. Az anya alkohollal itatja, drogot ad neki, kukákból esznek és a szinte naponta váltogatott pasijainak szolgáltatja ki a gyerekét. Van olyan férfi, aki nadrágszíjjal akarja megnevelni a kisfiút, és sajnos olyan is akad, aki miután Sarah faképnél hagyja őt és a fiát is, megerőszakolja Jeremiaht, akit orvosoknak kell összevarrni ezután. Mi ez, ha nem maga a pokol? A kórházból vallásos nagyszüleihez kerül, új szakasz kezdődik az életében, egészen 10 éves koráig ebben a szektás légkörben nevelkedik. Épp Isten igéjét hirdeti az utcán, amikor anyja érte megy. Sarahnak ekkor aktuálisan egy kamionos barátja van, aki a parkolókban futtatja is a nőt. A következő férfi lakókocsi parkban él, őt Marilyn Manson alakítja, ami külön csemege volt számomra. Sarah unalmában és drogtól vagy alkoholtól elbódulva kisminkeli a kisfiút, saját ruhájába öltözteti, és megtanítja, hogyan kell csábítóan viselkedni. Nem csoda, hogy a gyerek megzavarodik, lemásolva anyja megjelenését elcsábítja annak barátját. Ismét tovább állnak, Sarah már az őrület határát súrolja, és ostobaságokat magyaráz be a fiának is. A sztori végét nem árulom el, remélem lesz valaki olyan kíváncsi rá, hogy megnézze a filmet. Olyan híres színészek is felbukkannak benne egy-egy kisebb szerepben, mint Winona Ryder, Michael Pitt, Jeremy Renner vagy a nagyszülőket alakító Peter Fonda és Ornella Muti. A Jeremiaht alakító gyermekszínészek pedig fantasztikusak voltak. Kicsit utánaolvastam a sztori hátterének, és mikor hirtelen azzal szembesültem, hogy ezt a történetet a személyes tapasztalatai alapján írta meg J. T. Leroye, még inkább elszörnyedtem. Aztán tovább kutatgatva arra az információra bukkantam, hogy J. T. Leroye csak egy fiktív személy, igazából Laura Albert találta ki, azt gondolván, ha HIV pozitív, meleg férfiként adja ki műveit, könnyebben érvényesül. Megtévesztett rengeteg embert, és hazugságokat talált ki, de így is megérte. A való életben is gyakran megesnek ilyen kegyetlen és szörnyű dolgok gyerekekkel, mint Jeremiah-val. Csak erős idegzetűeknek ajánlom, elég durva dolgok történnek benne, de mindezek mellett érdekes és elgondolkoztató mű.

10/10

Asia Argento, veszélyes, öntörvényű, és egyben eszméletlen szexuális kisugárzással rendelkező tehetséges színésznő és rendező 

A Jeremiaht alakító 3 gyerekszínész bámulatos teljesítményt nyújt, érdekesség hogy Cole és Dylen Sprouse ikertestvérek, Jimmy Bennett pedig számomra hitelesebben rettegett bárkinél.

A képek forrása a google volt.

Film: Vicky Christina Barcelona

Ez az a film, amit alig vártam, hogy megnézhessek. Történetesen nagyon szeretem Penélope Cruzt (Maria Elena) és az általa játszott karaktereket, valamint Javier Bardem (Juan Antonio )az egyik legszexisebb pasi a világon (legalábbis számomra), és szeretem az ilyen 'ki vagyok én?' jellegű, útkereső filmeket. Óriásit csalódtam. Ebben pedig nagy szerepe van Scarlett Johansson (Christina) alakításának. Ő tipikusan az a színésznő, aki eszméletlen gyönyörű, de a színészi teljesítménye messze elmarad a külső adottságai mögött. Bár a Leány gyöngy fülbevalóval című filmben elég jónak tartom. Van két amerikai barátnő, a Scarlett játszotta Christina és a Rebecca Hall által megformált Vicky, akik Barcelonába utaznak egy nyarat eltölteni. Találkoznak a festő Juan Antonio-val, akiben Christina elsőre meglátja a vágyai netovábbját, a férfi mégis a jegyben járó Vickyvel tölt el egy érzéki éjszakát. Itt az egyik momentuma a filmnek, amit nem értettem, hogy a két barátnő miért nem beszéli ezt meg, de persze biztos csak én vagyok ilyen értetlen. Szóval Christina mit sem tudva kapcsolatot kezd Juan Antonioval, elvarázsolja a művészélet és próbál ő is kiteljesedni fényképészetben vagy költészetben. Eközben barátnője vívódik, lelki tusája közepén pedig vőlegénye is utána utazik, hogy megtartsák az esküvőjüket Barcelonában, hogy „legyen mivel dicsekedni a kölyköknek”. Felbukkan a gyönyörű és veszélyesen szenvedélyes Maria Elena, Juan Antonio volt felesége és érdekes viszonyt alakítanak ki hármasban. Ez is egy hatalmas csalódás, hisz egy olyan meseszép nő, mint Scarlett, szinte semmilyen szexuális kisugárzással nem rendelkezik, így az az egész fülledt és buja hangulat nem jön át, amit vártam. Vagy ez csak nekem lett volna fontos? Közeleg a nyár vége, Christina megelégeli a háromszöget, elhagyja Maria Elenát és Juan Antoniot, akik hamarosan rájönnek, hogy ketten továbbra sem tudják működtetni a kapcsolatukat; és ismét elönti az elégedetlenség és az a tipikus 'még mindig nem találom a helyem' érzés, ami barcelonai útja elején is gyötörte, míg Vicky egyre többet gondol a Juan Antonioval töltött éjszakára, és arra, ki lehetne ő valójában. Mielőtt visszautaznak Amerikába, Vicky találkozik még egyszer a festővel, és véletlenül pont akkor, amikor Maria Elena meg akarja ölni a férfit egy pisztollyal. Végül Vicky keze sérül meg, és gyáva marad lépni, elutazik újdonsült és unalmas férjével. Mindketten ugyanúgy térnek haza, habár lett volna alkalmuk a jellemfejlődésre vagy változásra, Vicky már az elején utálja a házasságát, Christina pedig ugyanúgy csak teng-leng a világban céltalanul. Azon is elgondolkoztam, mi van, ha direkt ilyenre akarták összehozni ezt a filmet, de nálam ez sem mentség, sótlan, ízetlen, csak Pénelope és Javier játékáért, valamint a szép képi világért néztem végig.

10/3

Könyv: Julia Bell: Súlyos

Ebben a témában is egy kis elöljáróval indítanék. Nagyon szeretek olvasni, ugyanígy könyvtárba járni és a bakancslistámon (mit szeretnék elérni / kipróbálni az életben) szerepel egy gyönyörű, hangulatos könyvtárszoba birtoklása. De nem hiszem, hogy értenék az irodalomhoz. Szóval ne vegyetek tőlem semmit véresen komolyan. És a véleményem itt is szubjektív és az is marad. :)

Tulajdonképpen a gyermekkönyvtár részlegen bukkantam rá, és teljesen mást keresgéltem, de a cím annyira megszólított, el kellett olvasnom a tartalmát és úgy gondoltam egy próbát megér. Itthon ennek kezdtem neki először a kölcsönzött könyvek közül, és nem bírtam letenni. Vagyis próbáltam, de egy óra ágyban való forgolódás után, úgy éjszaka 1 magasságában eldöntöttem, hogy befejezem.

A főszereplő Carmen, egy tinédzser korba lépő lány, aki pszichésen sérült, anorexiája miatt már kezelt anyjával, Mariaval, és nevelőapjával él együtt mindaddig, míg anyján újra előtör betegsége, és hogy ne vonja felelősségre senki, lelép férjétől, és lányával visszaköltözik szülővárosába, Birminghambe. Carmen végre találkozik nagyszüleivel és nagynénjével, Lisával is, akitől anyja tiltani próbálja. A nő egy régi ismerőse, Billy segít költözködniük és albérletet ajánl fel nekik. Maria lába alól fokozatosan csúszik ki a talaj, már nemhogy különböző diétákat tartat be magával és Carmennel, egyáltalán nem is vesznek semmilyen ennivalót, és folyton kritizálja lányát annak túlsúlya miatt. Ez a túlsúly, ami csak Maria szemében jelenik meg, lassan Carment is zavarni kezdi, erre pedig rátesz egy lapáttal az új iskola okozta stressz, nevelőapja hiánya és az új barátnői által is képviselt vékonyság-kultusz. Mindez odáig vezet, hogy Carmen hánytatni kezdi önmagát, a környezete aggodalma pedig folyamatosan nő, ahogy a lány egyre soványabbá válik. A tetőfokot akkor érjük el, mikor Carmen megtalálja az anyja által elfogyasztott édességek, pizzák és mindenféle élelmiszer csomagolásait, és az eddigi sejtés bizonyossá válik, anyja hánytatja magát, és emiatt már az élete is veszélybe került újfent. Elrohan Billyért segítséget kérni, anyját végül elszállítják. Ezután derül ki a nagy igazság, Billy az igazi apja, Lisa pedig egy évig nevelte kiskorában, amikor anyja nem törődött vele depressziója miatt. Lisa magához veszi Carment és a lány kap egy esélyt a normális életre.

Tetszett a könyv, bár nem lett a kedvencem, de olyan problémát feszeget, ami a mi társadalmunkban is jelen van. Engem személyesen annyiban érint, hogy mint kövér lány, aki kövér kisiskolás és kövér tini volt, tudom, mennyire tudnak bántani emberek valakit a súlya miatt. De ezt nem is ragoznám tovább, mert ezt a fajta kiközösítést sajnos sokan megtapasztalják, ha valaki kövérebb, vagy ducibb azért, ha vékonyabb, azért. Talán lehetne egy kicsit lélektanibb könyv, de mivel gyerekeknek, vagyis inkább tiniknek íródott, az ő korosztályuknak tökéletes. Egyszeri olvasást szerintem mindenképp megér, főleg a 12-16 éveseknek ajánlanám.

10/6

A kép forrása a google volt.

Film: Szerelem és más drogok

Elöljáróban annyit mondanék, hogy hetente egy filmes bejegyzést tervezek minimum, és nem feltétlenül a legújabb mozifilmekről szeretnék írni, hanem egy-egy általam látott érdekes, jó, vagy kevésbé érdekes és kevésbé jó alkotásról. A véleményem mindig szubjektív és az is marad. :)

Amikor először hallottam ezt a címet, rögtön beugrott az oly gyakran emlegetett "tipikus amerikai, heppiendes ömlengés" szlogen. Mint sokan mások, én sem szeretem, ha az újra és újra lerágott csontot vetik elém, de a bennem élő, romantikára szomjazó nő néha a felszínre tör, és ilyeneket nézet velem. Anne Hathaway amúgy is az egyik személyes kedvencem a bamba boci szemeivel, és lehetőségem adódott megnézni a filmet, hát nem hagyhattam ki. Hozott a film egy igazi szoknyapecért Jake Gyllenhaal (Jamie) személyében, és egy csinos, szabadelvű, ám gyógyíthatatlan beteg nőt Anne Hathaway-vel (Maggie), akiket eleinte csak a jó szex hoz össze. Majd mindketten kimutatnak az érzéseikből egy picit, de csak épp annyit, amennyi egy átlagos nézőnek már a film elején leesik. Amíg Jamie karrierje folyamatosan ível felfelé, majd a Viagra piacra kerülésével eléri tetőfokát, addig a lány aggódik betegsége miatt. Érdekes amúgy, hogy ezt a betegség témát milyen gyakran és milyen nagy sikerrel rángatják elő a filmesek, gondoljunk csak a Séta a múltba, a Keith vagy az Édes november című művekre, amiből kettő kitörölhetetlenül az emlékezetembe vésődött, hisz ki tudná elfelejteni azt, amikor vagy 30 lány hüppög és gyűri a nem éppen üres zsebkendőket a kollégiumi filmklub alatt. Na de visszatérve a tárgyhoz, itt is lesz egy kis bonyodalom, történetesen Maggie úgy érzi, betegsége túl nagy teher szerelmének, ezért kilép a kapcsolatból. De mivel ez a film nem érhet így véget, Jamie könnyfakasztó és kicsit hatásvadász monológja után újra együtt a pár. Mondanám, hogy egyszer nézhető, vasárnap délutáni kikapcsolódás, de valószínű, hogy megnézem máskor is, akármilyen kiszámítható és sablonszerű. Mondanivalója pedig igenis van, hisz olyan sokan félünk kiadni magunkat és az érzelmeinket, pedig nem is vágyunk jobban másra, mint egy kis szeretetre és megértésre.

10/6

A kép forrása a google volt.