Sokszínű szépség # 1.

Számomra nagyon fontos, hogy ha már egy ilyen online formában lehetőséget kaptam arra, hogy a szépségápolás mellett számomra fontos dolgokról is írjak, akkor ezt ki is használjam. Minden nő egy-egy külön csoda, még akkor is, ha az önértékelésünk a béka feneke alatt csücsül, szépek vagyunk és különlegesek, ez vitathatatlan. Ezzel a sorozattal az a célom, hogy ezt többen felismerjék, elhiggyék és érezzék is. Elég nagy változások előtt állok most az életemben, így a sorozat rendszerességéért nem tudok felelősséget vállalni, első körben az egyik barátnőmet, Petrát kértem meg, hogy legyen a bejegyzés főszereplője, ő készített már rólam pár outfit fotót a blogra, most a kamera másik oldalára állt a kedvemért. Nagyon remélem, hogy ki tudom majd bővíteni ezt a kezdeményezést annyira, hogy közületek is szerepeljenek majd a sorozatban és tényleg megmutathassam, hogy mindenkiben rejlik szépség.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Ilyen egy jó hangulatú fényképezés. :)

Petra outfitje:

Trikó: turi
Blézer: H&M
Nadrág: Zara
Papucs:Retro
Táska: Oasap
Nyaklánc: Oasap
Napszemüveg: Egon Furstenberg

Szeretném, ha ez a sorozat nem csak arról szólna, hogy a modellből a fotózás alkalmából a legtöbbet kihozva készüljön pár kép (bár ez is nagyban hozzá tud járulni az önbizalmunk hirtelen megugrásához :) ), hanem a lelki háttérrel is foglalkoznék kicsit, ezért Petrának is tettem fel pár kérdést:


Amikor Évi megkért, hogy legyek ennek a bejegyzés-sorozatnak az első ’sokszínű szépsége” vállrántva igent mondtam, gondoltam „miértisne?”. A képek készítésénél még nem is volt gond, hiszen jó volt kicsit rendhagyó módon a kamera másik oldalán állni. A kérdések megválaszolása azonban korántsem volt olyan egyszerű, mint ahogy azt első olvasásra gondoltam. 

Mitől érzed magad igazán nőnek?

Ez egy elég összetett kérdés. Több dolognak az összefonódása jelenti azt, hogy nő vagyok. Először is úgy vélem az „igazán” szó jelentése, hogy egyensúlyban van a belsőm és a külsőm az összes előnyével és hátrányával együtt. Az a szó pedig, hogy „nő” és itt megjegyezném, hogy felnőtt nő! akkor nyert igazán értelmet amikor elkezdtem dolgozni, pénzt keresni illetve megtanulni beosztani azt, emberekkel foglalkozni. Pont a napokban gondolkodtam el ezen, hogy mennyit változtam a főiskola óta. Nem csupán a belső tulajdonságaimat illetőleg, hanem az öltözködésemen is látom a változást. 

Mi az, amivel nehezen békültél ki magadon, vagy amin változtatni szeretnél a külsődön?

Mint minden nő, én sem voltam/vagyok mindig megelégedve a külsőmmel. Azt gondolom, hogy ez egy véget nem érő folyamat az életünkben, hiszen mindennap változunk.

Sokáig frusztrált, hogy kicsik a melleim, illetve az arcomon lévő aknék, mitesszerek a mai napig megkeserítik az életem. Pár éve fürdést követően, meztelenül a tükör előtt állva összeszámoltam mennyi olyan testrész van rajtam ami nem tetszik, amivel nem vagyok megelégedve. Körülbelül 40 dolgot számoltam össze. Az, hogy sikerült elfogadnom magam, csak attól függött én mit gondolok magamról, hogy ebbe a testbe születtem, így kell elfogadnom magam, azt amit látok, mert ez már nem változik. Ami pedig a beletörődésnél is fontosabb, hogy sikerült megszeretnem a testem.

Azóta ez a 40 dolog 2-re csökkent a zsíros típusú bőrömre és a hajamra, ami szeretném ha megnőne végre. 

Szerinted milyen egy igazán szép nő?

Ha a külsőre gondolok, akkor egy szép kreol bőrű nőt látok, hosszú hajjal. Az öltözéke tökéletes harmóniában van, nem csak a kiegészítőkre gondolok, hanem önmagával, illetve nagyon fontos hogy tudja azt viselni! Ha pedig a belsőre gondolok kedves, céltudatos, határozott. Végül, de nem utolsó sorban ennek az előbb említett két dolognak az összeadódásából van egy olyan kisugárzása, amiről látszik, hogy tudja mit akar és hogyan érheti azt el.

Mi nehezíti és mi könnyíti meg számodra azt, hogy elfogadd saját magad?

Véleményem szerint nincs konkrét nehezítő vagy könnyítő tényező, inkább vannak olyan napok amikor még tükörbe nézni sincs kedvem, meg vannak olyanok amikor teljesen elégedett vagyok azzal aki vagyok, ahogy kinézek és amilyen ember lett belőlem.

Ez persze hangulatfüggő, azonban minden a fejben dől el. Döntés kérdése, hogy borúsnak vagy reményekkel telinek látom a világot, a jövőmet mikor felkelek. 

Petrának és a fotósának is nagyon szépen köszönöm a közreműködést, alig várom, mikor lesz lehetőségem folytatni a sorozatot és mikor sikerül az első olvasót becsalogatnom a fényképező elé. :)

Ti mitől érzitek igazán nőnek magatokat? Mit gondoltok a sorozatról?