Életem apró pillanatai # 17.

Az utolsó ilyen személyes bejegyzés januárban volt... Január, hol van az már? Eltelt fél év. Fura, de ahogy egyre több olyan esemény van az életemben, amiről érdemes lenne fényképet készíteni, úgy szorul háttérbe maga a fotózás, mert azokban a pillanatokban, ha netalán eszembe is jut, hogy jó lenne képet kattintani, valahogy nem érzem odavalónak, hogy elkezdjek kotorászni a telefonom / fényképezőm után, egyszerűen elrontja a pillanat varázsát. Mivel régóta nem írtam arról, mi is van velem, gondoltam hónapokra lebontva pár szóban megosztom Veletek, mi is történt az utóbbi fél évben. A február volt az utolsó hónap a hostcsaládomnál, a költözésnél sírva jöttem el, a szívemhez nőttek a gyerekek. Félelmetes és idegőrlő volt ott hagyni a biztos állást és tetőt a fejem felől úgy, hogy még akkor se új munkám, se albérletem nem volt, de eldöntöttem, hogy valami mást akarok csinálni, és ehhez lépnem kellett. Szerencsére a barátnőm befogadott a szobájába egy hónapra, így a márciust nála vészeltem át, a 9 m2-es szobában biztos sokszor az útjában voltam, de sose fogom tudni eléggé megköszönni, hogy segített és lelkileg is támogatott. Érdekes, mert nem hittem volna, hogy felnőtt fejjel találok még egy olyan barátnőt, akivel ennyire megvan köztünk az összhang, azt pedig pláne nem gondoltam, hogy Kölnben találkozunk, holott otthon relatív közel laktunk egymáshoz, hálás vagyok, amiért egymásba botlottunk. :) Márciusban folyamatosan jártam állásinterjúkra, próbanapokra és albérletet nézni, és itt ismét egy személynek köszönhetek nagyon sokat, a "német anyukámnak", akit a barátnőm révén ismertem meg, rengeteget segített az önéletrajzok terjesztésével és találkozók egyeztetésével. Végül minden összejött, találtam munkát és albérletet is. Egyik sem tökéletes, de ez egy magasabb lépcsőfok az au-pairkedés után és nem állok meg itt. Áprilisban elkezdtem dolgozni, és belakni a szobámat, a lakótársaim közül az egyikkel elég komoly problémák adódtak, ami nagyban beárnyékolta az új, önálló életem fölötti örömömet, de július elején kiköltözött, így azóta ha nem is minden tökéletes, sokkal szebb az élet a WG-ben. Májusban és júniusban elértem egy mélypont legmélyére, mindenki életében vannak nehéz időszakok, valószínű a felgyülemlett és addig elfojtott feszültség elől én se menekülhettem tovább, de a lényeg, hogy talpra álltam és jól vagyok. :)

És akkor a képek:

A folytatásért kattintsatok tovább:

Nem is tudom, elkezdjek-e képkommentárokat írogatni, mert kisregényt is kanyaríthatnék belőle. Ezek a képek tél végén / tavasszal készültek, voltunk állatsimogatóban, Ikeában, meglátogatott az öcsém, minigolfoztunk, moziztunk...

Az egyik lakótársammal voltam akusztikus koncerten, fagyiztunk, sminkeltem, vásárolgattam, voltam a testvéremnél, a fürdősók iránti szenvedélyem a tetőfokára hágott, D.I.Y. projektekkel szépítgetem a szobámat és a Primarkba is gyakran betérek. :D

A legjobb barátnőm, Réka volt a barátjával Thaiföldön, ahová engem is magukkal vitt, még ha csak fényképen is, májusban még meleg zoknira volt szükségem, az amerikai lakótársam a hazaköltözése előtt igazi amerikai palacsintás reggelivel készült nekünk, kár hogy ezt nem kezdte el hamarabb. :D

Voltunk a kölni melegfelvonuláson, találtam kürtöskalácsot, ingyen lett hűtőnk és "fagyigépünk", csak a fél városon kellett átcipelnünk, végre lett új videó, meccset néztünk kocsmákban, parkban kivetítőn és itthon is (és nyertünk!!!), a lakótársam nyuszija már sajnos nincs velünk, viszont a barátaim kutyusát, Dee Dee-t még lesz lehetőségem megszeretgetni, kaptam szívmelengető emailt és megvettem a jegyemet haza. Igen, egy év után hazalátogatok. :)

Ez a kép kimaradt a montázskészítésből, de mindenképp meg akartam mutatni Nektek, Vandával voltunk a Pride-on és ott készült.

Felmerült, hogy ha sikerül hazamennem, akkor szerveznék egy blogger - olvasó találkozót, de akárhogy sakkozom fejben az otthon eltöltött napjaimmal, egyszerűen nem lesz rá időm, nagyon sajnálom. Fogalmam nincs, mikor megyek legközelebb Magyarországra, de nagyon bízom benne, hogy akkor tudok találkozni Veletek. :) Sokan kérdeztek emailben és ask-on is mindenféléről, már volt egy olyan videóm, amiben az általatok feltett kérdéseket válaszoltam meg, arra gondoltam, itt az ideje egy újat készíteni, úgyhogy ha érdekel Titeket valami, akkor tegyétek fel a kérdéseiteket nyugodtan itt kommentben, vagy facebookon és videóban hamarosan megkapjátok a választ, persze csak ha nem könyékig akar valaki vájkálni a magánéletemben. :D

Nagyon örülök, hogy még mindig itt vagytok velem, a borúsabb hónapokban is sikerült egy kis fényt hoznotok az életembe az emailjeitekkel. :)