Keress rá:

Páginas

Könyv: Catherine Millet: Catherine M. szexuális élete

Azoknak, akik a blog kezdete óta követik a könyves bejegyzéseket is, nem hiszem, hogy túl nagy újdonságot árulok el azzal, hogy szeretem a szexről szóló könyveket. Nincs ebben semmi perverzitás, a barátnőimmel is tabuk nélkül szoktunk beszélgetni erről a témáról, ami szerintem olyannyira az élet velejárója, mint a lélegzés, így nincs is mit szégyellni rajta. Így amikor a már régóta "ezt el kell olvasnom" listámon is szereplő Catherine M. szexuális életére lecsaphattam Rukkolán, alig vártam, hogy belekezdjek.


A folytatásért kattintsatok tovább:
A szerzőről:


Catherine Millet 1948 április 1-jén született Párizsban, szakmájában híres és elismert művészettörténész. Az Art Press magazin alapítója és több évtizede a szerkesztője is, ami a modern, kortárs művészettel foglalkozó lap. 2001-ben jelent meg a szexuális életét elbeszélő könyve, amit 45 nyelvre fordítottak le. 

A kezdetek:

"Amikor gyerek voltam, mindennél jobban foglalkoztatott a mennyiség kérdése. Az életünk legkorábbi gondolatairól vagy magányos cselekedeteiről őrzött emlékeink mindig tiszták: ebben a korban ugyanis a tudatunk még szabadon mutatkozik meg önmaga előtt, míg a másokkal megosztott események az érzelmek (a csodálat, a félelem, a szeretet, a gyűlölet) bizonytalanságának foglyai lesznek; ezeket az érzelmeket a másik ember váltja ki belőlünk, és egy gyermek még a felnőttnél is nehezebben képes megérteni vagy akár felismerni is őket. Ezért van az, hogy különösen éles emlékeket őrzök arról az elalvás előtti pillanataimról, amikor aprólékos számolgatásba merültem. A családom nem sokkal az öcsém születése után (én három és fél éves voltam akkor) új lakásba költözött. Az első időben az ágyamat a legnagyobb szobába állították be, szemben az ajtóval. Csak akkor tudtam elaludni, ha a tekintetemet az előszoba túloldalán lévő konyhából jövő fényre függesztettem (az anyám és a nagyanyám még a konyhában tett-vett), és egyenként megvizsgáltam az engem izgató kérdéseket. Az első ilyen kérdés az volt, hogy lehet-e több férjem. Nemcsak az érdekelt, hogy előállhat-e egyáltalán ilyen állapot, ezt önmagában kivitelezhetőnek találtam, inkább a helyzet részletei foglalkoztattak: lehet-e egy nőnek egy időben több férje vagy csak egymás után? Az utóbbi esetben meddig kell együtt élnie az egyik férjével, mire újabbra cserélheti? Mi a "racionális", hány férje lehet egy nőnek összesen: csak néhány, mondjuk négy vagy öt, vagy sokkal több, esetleg végtelen számú férje? És én magam hogyan fogjak hozzá, ha majd nagy leszek?"

A történet:

A sztori tulajdonképpen annyi, amit a cím is elárul. Az írónő négy fejezetre osztja a könyvét: 1. A mennyiség, 2. A tér, 3. A redőzött tér, 4. Részletek. Az első részben a mennyiség iránti vágyát taglalja, miért is szeret gruppen-partikra járni, és miért engedi, hogy több tucat férfi pár óra leforgása alatt szexbábunak használja a testét. És akkor itt muszáj megjegyeznem, hogy nem az orgazmus a mozgatórugója, hanem az a vágy, hogy kielégítsen másokat, és eközben elveszítse önmagát. A második rész szintén az én feloldódásáról szól, csak ezúttal azt boncolgatja, mennyire élvezi, ha mindezt a térben elveszve teheti meg. A redőzött tér epizódot nem igazán sikerült megfejtenem, hacsak nem saját magát tekinti térnek, ami arra vár, hogy megtöltsék. A Részletek pedig elég egyértelmű, apró kis történetek, mi másról, mint a szexről.

Kedvenc idézet:

Nincs kedvenc idézetem a könyvből, a véleménynél részletezem is, miért, viszont találtam olyat, ami számomra a legbizarrabb volt, azt osztom meg Veletek.

"A hátamat a falnak vetem, és engedem, hogy a bordázott vaskukák között magáévá tegyen egy férfi, aki erre a rövid időre leteszi a földre a teli szemetesvödrét. Soha nem valósítottam meg ezt a fantáziámat, de kitartóan látogattam egy férfit, aki olyan rendetlenségben élt, hogy a szemétkuka eszméje bizonyára jelen volt a tudatalattijában. Pedig esztéta volt, tiszta fejű és komoly teoretikus, és nagyon szabatosan fejezte ki magát. A lakásban két apró szoba volt, plafonig érő polcokkal, a polcok zsúfolva könyvekkel és lemezekkel, de a földön is mindenütt könyvek hevertek, mert némelyik polc leszakadt a súlyuktól. Az egyik szobát háromnegyed részt elfoglalta az ágy, az ágytakarója és a lepedője mindig tele volt koszfoltokkal, és csak úgy lehetett lefeküdni rá, ha az ember előbb lelökdöste róla a könyveket, újságokat és papírokat. ...
És én sok éjszakát eltöltöttem ebben a disznóólban. A lakója cseppet sem ütött el tőle. Nem tudtam mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy soha nem hajtotta végre az emberek közötti udvariasság elemi aktusait, például sohasem mosott fogat. ...
Nagyon szerette, ha a seggét izgatom. Először négykézlábra állt, odatartotta széles, fehér fenekét, és az arca egészen megmerevedett a várakozástól. ...
Nem kell nagy lélekbúvárnak lennünk ahhoz, hogy ebben a viselkedésben felfedezzük az önlealjasítás iránti vágyat, amelyhez hozzájárul még az a vágy, hogy ebbe belerántsunk másokat is. De ez magyarázatnak még kevés, mert én meg voltam győződve még arról is, hogy fantasztikus szabadságot élvezek. Az, hogy undorodom valakitől, mégis szeretkezem vele, nemcsak azt jelentette, hogy lealacsonyodom, hanem éppenséggel azt is, hogy előítéletek fölé emelkedem."

Vélemény:

Amennyire vártam, hogy elolvashassam, akkorát csalódtam benne. Már a Miért és hogyan című bevezető szöveg feladta a leckét, a maga 15 oldalával örökkévalóságnak tűnt, mire a végére értem. Ezután sem javult a helyzet, Catherine Millet végig olyan szenvtelenül és távolságtartóan, érzelmektől mentesen ír, hogy ezzel el is vette tőlem a történetnek azt a savát-borsát, amiért tudtam volna szeretni. Az egy dolog, hogy távol áll tőlem az olyan fajta élvezetek keresése, mint amiben ő örömét leli, mindenkinek joga van úgy megélni a vágyait, ahogy akarja, és ezt mindaddig a legcsekélyebb mértékben sem ítélem el, amíg ezzel nem okoz kárt másoknak. Viszont számomra érthetetlen, hogy mi a jó abban, ha a saját élvezetünkre nem törekedve idegen férfiak hadának bocsájtjuk használatára testünket. Megszámlálhatatlan hímtagot fogadott a különböző nyílásaiba? Kit érdekel? De közben miért volt szinte eszméletlen, vagy miért merült a környezetének elemzésébe, szellemileg teljesen eltávolodva attól, amit épp testileg-lelkileg-szellemileg át kellett volna éljen? Persze a véleményemben nem tudok megszabadulni a saját felfogásomtól, ami a szexuális életet illeti, de ez a könyv annyira nem tetszett, hogy szinte kényszerítettem magam, hogy befejezzem, mert mostanában túl sok (azaz 2) könyvet is feladtam a vége előtt. Az tény, hogy az intelligenciája megmutatkozik, de se humor, se irónia, se érzelmek, se semmi, ami számomra élvezhetővé tette volna ezt a 226 oldalt. Nem tudok szabadulni attól az összehasonlítástól, amiben folyton pellengérre állítom ezt a művet Abby Lee: Hol jár az eszem? című alkotásával, míg az utóbbit imádtam, mert volt humora és még tartalma is a szexen kívül, itt minden csak tárgyilagosan le van írva, ahogy azt akár egy külső szemlélő is papírra vethette volna.

Értékelés:

10 / 3 Nálam ez nagy mellélövés, persze biztos sokaknak tetszik épp azért, ami miatt nekem nem, de én nem különösebben ajánlanám ezt senkinek.


6 hozzászólás:

Katie

Én is olvastam ezt a könyvet, de nekem sem tetszett annyira. Nem mondom, érdekes volt belepillantani egy másik nő szexuális életébe, megpróbálni megérteni, hogy neki ez vagy az miért jó, újra szembesülni vele, hogy mennyire különbözőek vagyunk mi nők ilyen téren is....de ennyi.

djkaty

Én is olvastam, és én sem találtam élvezhetőnek. Azon kívül, hogy megdöbbentő, hogy valaki így élte le az életét, más élményt nem nyújtott.

Kláresz

Ó, pár éve megvettem én is, hát egynek elment, de én inkább csak kuncogtam rajta. :)

Anna

Én nem olvastam végig, nekem nem tetszett.

dyna

HA kivégzem a Trónok harcát végre ezt is elolvasom, köszi, h eszembe juttattad! ;)
Emlékszem, h első éves fősulis voltam, mikor anno kijött és bár nagyon meg akartam venni, valamiért mégis mindig elfelejtettem (pedig évi 25-30 könyvet biztosan veszek, szeretek olvasni), ahogy persze akár kölcsönkérni is. Azt hiszem, az Ég akarta így.. :)
Az biztos, h húsz évesen másként éltem volna meg, bármennyire is fogom most élvezni vagy unni a könyvet. NEm is olvastam el az egész ajánlód, ha túl leszek rajta, visszanézek! ;) (Trónok harca 2, 3. kötete után most tényleg neki fogok állni:))

Dóri

Merő kíváncsiságból szeretném ezt elolvasni. Abby Lee az nekem is nagy kedvencem lett, és így lehet, hogy lesznek kétségeim ezzel kapcsolatban. :)

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...