Könyv: Sam Taylor: Erdő köztársaság

Mielőtt belekezdek a könyvről szóló mondókámba, muszáj nekem is felhívnom a figyelmeteket egy olyan oldalra, ami minden olvasást szerető embernek hasznos lehet, ez pedig a rukkola.hu Az oldal lényege abból áll, hogy a már megunt könyveidet feltöltheted (rukkolhatod), majd ha valaki igényt tart valamelyikre, akkor ezt jelzi, vagyis happolja tőled, te pedig továbbítod, passzolod neki. A postázási költséget mindig az állja, aki feladja a könyvet. Amiért passzoltál, pontokat kapsz, és lehetőséged nyílik neked is happolni másoktól. Tulajdonképpen olyan ez, mint egy csere-bere könyvpiac. Nagyon örülök, hogy valaki(k) megálmodták ezt az egészet, mert hónapok óta nem olvastam, egyszerűen nem volt hozzá kedvem, most viszont sorra falom a könyveket, amiket rukkolán keresztül szereztem be. Amúgy Ritánál találtok egy összefoglalót az oldalról.

Az Erdő köztársaságot anno gimiben olvastam először, az egyik szobatársamtól kértem kölcsön, és a sztorira ugyan nem emlékeztem vissza teljesen, arra igen, milyen érzelmeket, hangulatot váltott ki belőlem a történet, és régóta szerettem volna újraolvasni. A rukkolának hála rá is találtam. :) Kicsit felturbóztam a könyvajánlókat, remélem tetszeni fog Nektek.

A folytatásért kattintsatok tovább:

A szerzőről:

Nem sok információt találtam Sam Taylorról, azt a keveset is javarészt angolul. Ami talán fontos lehet, hogy Angliában született és 31 éves korában a családjával települt át Franciaországba. Ennek azért van jelentősége, mert a regényben Michael és Louis is ugyanezt az utat tették meg. 8 éven keresztül dolgozott a The Observer-nél, mint újságíró és szerkesztő. 2001-ben hagyta ott a munkahelyét és ekkor költöztek át Franciaországba is, ma már íróként tartják számon.

A kezdetek:

"Michael Vignal a nevem. Michael, nem Michel. Anyám francia volt, apám angol. Nem mintha számítana. Az országok, azok csak országok, ami meg a szüleimet illeti... nos, az ő szerepük ebben a történetben létfontosságú, de rövid: életet adtak Louis-nak, a bátyámnak meg nekem, azután meghaltak."

A történet:

A főszereplő, Michael, aki testvérével, Louisszal együtt szüleik halála után nagynénjükkel él egy francia faluban. Az életük meglehetősen unalmas és egyhangú mindaddig, amíg új család nem költözik St. Argen-be, az elhagyatottan álló kastélyba. Összebarátkoznak a gyerekekkel, Alex-szel és Isobellel, de ahogy cseperednek, ez a kötelék meglazul közöttük. Aztán fogják magukat, és az egyik nyáron egyszer csak megszöknek együtt. Michael nincs beavatva az eseményekbe, a bátyja csak nem sokkal előtte kérdezi meg, van-e kedve egyáltalán velük tartani, így ennek a körülményeiről nem is tudunk meg túl sokat. Beveszik magukat az erdő mélyébe, és elkezdik kiépíteni az életüket, Louis térképet készít a környékről, Alex vadászik, Isobel növényeket gondoz, Michael pedig fára mászással és a Könyök-tóban való lubickolással tölti a napjait. Elég idillien hangzik. Louis magával vitte Jean-Jacques Rousseau Társadalmi szerződés című művét, amit bár nem olvastam, a lényege az, hogy az embereknek mindent maguk mögött hagyva a természetbe kellene visszavonulniuk, így jöhetne létre a tökéletes társadalom. Szórakozásképpen a francia történelem eseményeit adják elő, a hitelesség kedvéért még guillotine-t is építenek. Közben ahogy egyre több időt tölt kettesben Michael és Isobel, kapcsolat alakul ki közöttük, Michael megtapasztalja, milyen is az első szerelem és a bimbózó szexualitás. A főszereplő lezuhan a fákon való ugrándozás közben, elveszíti az eszméletét, ekkor tűnik fel Joy, aki ápolja a fiút. A titokzatos lány folyton kitér a válaszadás elől, így nem tudjuk meg, hogy is került az erdőbe, viszont kiderül, hogy rajong a filozófiáért, ezért csatlakozik Louishoz és létrehozzák az Erdő köztársaság lakóinak szabályrendszerét. Nagyjából ez az a pont, amikor szépen kezd felborulni minden, Joy beleszeret Michaelbe és féltékeny lesz Isobelre, Michael megtud egy olyan titkot, ami mindent összetör benne Isobellel kapcsolatban, teljesen megváltozik a személyisége, időközönként emlékezetkiesésben szenved és én egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy itt most tudathasadás szemtanúja vagyok-e. A történet végét nem árulom el, a könyv második felétől kezdve fokozatosan erősödő feszültséget éreztem olvasás közben, ami már-már elviselhetetlenné vált, ha valaki szereti az ilyesmit, vagy tetszett neki A legyek ura, akkor érdemes erre is időt szánnia.

Kedvenc idézet:

"Amit igaznak hiszünk, az vagy igaz vagy igazzá lesz a gondolatainkban."

Vélemény:

Nagyon érdekes regény, szeretem az olyan könyveket, amik E/1-ben íródnak, de itt talán túlságosan is beleéltem magam Michael szerepébe, többször is azért hagytam abba az olvasást a történet második fele után, mert szédültem és kavargott a gyomrom, ezen azért is lepődtem meg nagyon, mert bár nagyon jó a képzelőerőm, ilyen még soha nem fordult elő. A szereplők között senkire nem tudom azt mondani, hogy szimpatikus lenne, bár az elképzelés, hogy a természetben élnek békésen, tetszik. Viszont ez a regény remek példa arra, hogy egy ilyen utópisztikus társadalomban mennyire könnyen felborulhat minden és a harmóniából hogyan lesz rémálom és tragédia.

Értékelés:

10 / 9 Elgondolkodtató és fojtogató hangulatú könyv, amiben a feszültség lapról-lapra bontakozik ki, rejtett jellemvonásokat figyelhetünk meg, amit én mindig nagyon élvezek, viszont vannak homályos foltok, amik bennem kérdéseket vetnek fel, egyesek biztos örülnek ezeknek, mert mindenki azt gondol bele, amit akar, engem mégis érdekelne, hogy tulajdonképpen hogyan is került hozzájuk Joy és mi történt Michaellel. De ennek ellenére is csak ajánlani tudom mindenkinek.

Ti olvastátok már? Hogy tetszett, ha igen?