Film: A nyugtalanság kora

Ezt a filmet facebookon ajánlotta egy olvasó, és bár eredetileg vígjátékhoz volt hangulatom, a rövid ismertetőt elolvasva, felcsigázott ez a film. És milyen jól tettem, hogy megnéztem, ezúton is köszönöm az ajánlást.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Két fiatal szeret egymásba. Ugye milyen egyszerű az alapötlet? Viszont ezen kívül semmi sem az. Kezdjük azzal, hogy ki ismerkedik egy temetésen? Főleg, ha az elhunyt még csak nem is az ismerőse és hobbiból jár temetésekre. Enoch miután elveszítette a szüleit, nem sok örömét leli már az életben, képzeletbeli szellem barátján kívül jóformán nincsenek is kapcsolatai. Annabel vele szemben roppant életigenlő és szenvedélyesen szereti a természetet, főleg a madarakat, ezért is olyan szomorú, hogy rákbetegként már csak pár hónapja van hátra. Mindketten tudják, hogy a kapcsolatuk rövid időn belül véget ér, de ez nem áll a szerelmük útjába.

Egy nagyon bájos filmről van szó, ami bár kemény témát dolgoz fel, mégsem depresszív a hangulata. Érdekes, ahogy találkozik a két főszereplő felfogása, és ahogy azt sejteni lehet, Annabel életszeretete ösztönzőleg hat Enochra is. Közösen készülnek Annabel halálára, ami akár furcsa is lehetne, hasonló helyzetbe kerülve viszont én is nagyon szeretném, ha olyan ember állna mellettem, akit nem nekem kell vigasztalnom, vagy nem érezném a sajnálatát, hanem csak egyszerűen mellettem lenne. Az Annabelt alakító Mia Wasikowska ismerős lehet a Tim Burton rendezte Alice Csodaországban alkotásból is, nagyon tetszett az alakítása, egyszerűen a képernyőn keresztül is éreztem a kisugárzását. Nem szoktam ideálokat állítani, de ő olyan ember, akivel személyesen is szívesen megismerkednék. Az első filmes Henry Hooper is hitelesen játszotta a különc figurát, remélem róla is fogok még hallani a későbbiekben. Az egyetlen kifogásom a magyar cím, valahogy én ezt nem tudom hova tenni.

10 / 10

Milyen filmet láttatok mostanában, ami nagyon megmaradt bennetek?