Keress rá:

Páginas

Beszélgessünk! # 1: Önértékelés, önbecsülés

Régóta fontolgatom ezt a bejegyzést, ennek több oka is van. Mielőtt belekezdek a sorozat legelső témájába, muszáj pár dolgot tisztáznom. Először is, nem akarok senkinek megmondani semmit, tudom, hogy írtak már mások is hasonló témában és nem hiszem, hogy ezzel a poszttal világot váltok meg, vagy túl sok újat mondanék. Már eleve az is meglepett, hogy többen kértétek emailben is a tanácsomat és hogy adtok a véleményemre. Szóval nem kell véresen komolyan venni ezeket a sorokat, a saját gondolataimat írom csak le.

Hogy a témát is felvezessem:

Mindenkinek alanyi jogon jár az önbecsülés, az önértékelést pedig az anyatejjel kéne magunkba szívnunk. Ez sajnos nagyon sok esetben, főleg a nők körében mélyen az átlagos, egészséges szint alatt van. Szerintem az okot és a miérteket a környezetünkben kell keresnünk. Egy olyan média által uralt világban, ahol photoshoppal tökéletesítik az összes reklám és hirdetés összes modelljét, lehetetlen megfelelni a kor elvárásainak, a saját apró hibáink pedig óriásivá nőnek a szemünkben. Szerintem a legnagyobb probléma abban rejlik, hogy nem önmagunkhoz viszonyítva igyekszünk a lehető legtöbbet kihozni az adottságainkból, hanem elhisszük, hogy nekünk is úgy kellene kinéznünk, mint a reklámok szereplőinek, akik nem öregszenek, nincs és nem is volt soha pattanásuk, nem léteznek pórusaik, az alakjuk pedig csak a hibátlan jelzővel illethető. Nos, azt tudom tanácsolni, hogy menjetek ki az utcára és nézzetek körbe. Mit fogtok látni? Tökéletlenséget mindenhol, plusz kg-ok, elálló fülek, görbe orrok, túl rövid lábak stb. formájában.

Azt, hogy kellően értékeljük önmagunkat, lehet tanulni. Én se voltam mindig békében önmagammal, és velem is megesik, hogy rossz napom van, elegem van mindenből és nem sikerül meglátnom a jót semmiben, mindenki kelhet bal lábbal, a lényeg, hogy ne legyen minden napos saját magunk ócsárlása.

Gyakran lehet azt hallani / olvasni, hogy egy igazi nő legnagyobb fegyvere a kisugárzása, ami az önbizalmából fakad. Az önbizalom és az önértékelés nem egy és ugyanaz, mégis kéz a kézben járnak: önértékelés az, amikor tudom magamról, hogy igenis értékes és tisztelhető ember vagyok, ezért megbecsülöm saját magamat, az önbizalom pedig az, amikor ezt a külvilág előtt is felvállaljuk és sugározzuk. Szóval a valódi jónőséghez mindent saját magunkban kell elkezdeni.

A folytatásért kattintsatok tovább:


1. lépés: Listázz!

Fogjatok egy üres lapot, osszátok két részre, az egyik felére a jó és előnyös, a másik felére pedig a rossz(nak vélt) tulajdonságaitokat írjátok fel! Minél kevesebb strigula kerül az Előnyös címszó alá, annál több a dolgunk. Persze nem árt tisztában lenni azokkal a vonásainkkal sem, amik előnytelenek, de ha túlnyomórészt csak rosszat tudunk elmondani magunkról, akkor hogy várhatjuk el, hogy a környezetünk ne ugyanígy lásson meg minket? A cél az, hogy azokat, amik a negatív oldalra kerültek fel, vagy próbáljuk meg átértékelni és felülbírálni a saját ítéletünket, vagy tegyünk ellene, vagy fogadjuk el.



2. lépés: Tényleg így van?

Szinte biztos vagyok benne, hogy leggyakrabban ilyesmik kerülnek fel a rossz oldalra:

- kövér vagyok
- nagy a fenekem
- túl kicsi, esetleg túl nagy a mellem
- túlságosan vékony vagyok
- túl magas / alacsony vagyok
- görbe az orrom
- pattanásos az arcbőröm
- nem szépek a fogaim
- ...

Fel kell tenni a kérdést: ez tényleg így van? Kihez képest vagyok például alacsony, vagy kövér? Kihez képest kicsik a melleim? Igyekezzetek nem a legkritikusabb éneteket elővenni, hanem kissé elgondolkozni azon, hogy vajon a saját adottságaitokhoz képest is akkora problémának számít-e az, amit nem szerettek magatokon.


3. lépés: A bűvös de

Nézzétek meg, mi került a negatív oldalra és mindegyik után tegyetek egy 'de' szócskát, majd bővítsétek tovább a mondatot valami pozitívval. Például:

- túl magas vagyok, de így legalább szép hosszú combjaim vannak.
- túl alacsony vagyok, de pont ezért tartanak aranyosnak a fiúk.
- túl görbe az orrom, de ez lehet akár a szexepilem is.

Ha sikerül mindenben legalább egy kis jót meglátni, az már rengeteget dobhat azon, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Ne a rosszat lásd, hanem hogy pont ez a kis apróság fog különlegessé tenni.

4. lépés: Fogadd el vagy változtass!

Ha sikerült átértékelned, akkor gratulálok, jó úton haladsz. Viszont előfordulhat, hogy nem találsz semmi pozitívat egy-egy tulajdonságban, ilyenkor két választásod van:

 Fogadd el önmagad!

Az elfogadás azért nagyon fontos, mert egész életünkön keresztül, születéstől a halálig egyetlen hű társunk van, mégpedig önmagunk. Ha folyton elégedetlenkedünk magunkkal és becsméreljük a tulajdonságainkat, akkor ugyan milyen jogon várjuk bárki mástól, hogy szerethetőnek lásson minket? Gondoljatok bele, persze nagyon jól esik egy-egy bók a szerelmünktől, és egy ideig lehet hogy elhisszük a párunknak mindazt, amit mond, viszont kapcsolatok jönnek-mennek, és mi marad a szakítás után? Az a csepp felépített kis önbecslésünk is a béka feneke alá kerül, hiszen ha az is elhagyott, aki meglátta bennünk a jót, akkor kinek kellünk ezután? (Ezt természetesen nem én gondolom így!) Fontosak a külső visszajelzések, és nagyon jól tud esni egy-egy bók, de nem ezekből kell építkeznünk.



Ha nem tudod átértékelni, vagy elfogadni, változtass!

Tudom, hogy nem minden tulajdonságban sikerül meglátni a jót. Ilyenkor mérlegelni kell, hogy akarok, illetve tudok-e ezen változtatni. Ha erre igen a válasz, akkor ne késlekedjetek. (Na most ez kicsit bort iszik, vizet prédikál lesz tőlem, de sebaj.)

- kövér vagyok: Nem mondom, hogy egyetlen betegség sem okozhat túlsúlyt, de leggyakrabban a plusz kg-ok mögött akkor is a kényelem, a megszokás, illetve olyan lelki nehézségek állnak, amelyek kezelésére az egyik legkönnyebb utat választottuk: az evést. Ha sikerül megtalálni az okot, és késznek érzitek magatokat a változásra, akkor ne habozzatok.

- túl kicsi a mellem: Először is tudnotok kell hogy sok férfi pont ezt szereti. De ha mégsem tudjátok így elfogadni magatokat, erre is van megoldás, lehet plasztikáztatni. Nem hittem volna, hogy valaha is ilyet le fogok írni, mert szerintem nagyon könnyű túlzásba esni a műtétekkel, de tudom, hogy sokaknak ez kell az önelfogadáshoz.

5. lépés: Pozitív szemlélet

Ha tükörbe nézel, ne hagyd, hogy azonnal a negatív gondolatok árasszanak el, koncentrálj a jóra, amit már idáig elérve sikerült felfedezned magadban. Ne vond kétségbe, ne hagyd, hogy a kritikus éned felülbíráljon! Segíthet az is, ha kis cetliket tesztek ki a lakás különböző pontjaira, amikre rövid, pozitív mondatok vannak írva, mint például: "Ma is nagyon szép a hajad!", "Igazán szép a mosolyod.", "Ma is szép vagy." Apróságok, de sokat jelentenek. Egy másik lehetőség: Álljatok a tükör elé (legjobb egy egész alakos) és mondjatok valami jót magatokról, lehet ez akár egy "Szép a szemem." is, a lényeg, hogy a jót lássátok meg és arra koncentráljatok. Nekem rengeteget jelentett, amikor felfedeztem a plus size divat- és outfit blogokat, nagyon sok bátorságot és inspirációt merítettem belőlük. Előttetek is ott a lehetőség, ma már szerintem nincs olyan nő a világon, aki ne találna hasonló adottságokkal rendelkező bloggert a neten, tőle lehet ötleteket, tippeket ellesni és az önelfogadása is hathat ösztönzően. Kedveskedjetek magatoknak apróságokkal: vegyetek egy forró, illatos fürdőt, gyújtsatok este illatos gyertyát, menjetek el pedikűröshöz - manikűröshöz, vagy szánjatok magatokra és szépségápolásra otthon egy fél órát, nem csak a szépen kilakkozott lábujjkörmeitek fognak tetszeni, de a kedvetek is jobb lesz tőle.

6. lépés: Lehúzó erők kiiktatása:

Ha eljuttok az 5. lépéshez, akkor kezdjetek el odafigyelni arra, ki az, aki gyakran kritizál Titeket. Ez sajnos akár egy családtag, barátnő, vagy a párunk is lehet. Lehet nem rosszindulatból teszik ők ezt, de ha az anyukáddal való találkozásokkor mindig megkérdezi tőled, hogy nem szedtél-e fel pár kg-ot, vagy mitől vagy folyton sápadt, az frusztráló lehet. Vagy igyekezzetek figyelmen kívül hagyni ezeket a megállapításokat, vagy beszéljétek meg az illetővel, hogy szeretnétek, ha nem tenne folyamatosan ilyen megjegyzéseket rátok.

Vannak olyan férfiak is, akik úgy próbálják maguk mellett tartani a barátnőjüket, hogy elhitetik velük, semmit sem érnek. Nem, ez sajnos nem vicc, a közvetlen környezetemben is tapasztaltam ilyet. Ha elhangzik egy ilyen vagy ehhez hasonló mondat, akkor nyíljon ki a szemed, ez a férfi a saját félelmeit és problémáit vetíti ki rád: Ugyan kinek kellenél rajtam kívül, mikor így nézel ki? Nem kevés lelki erő kell a túllépéshez, de meneküljetek az ilyen emberektől!

Azt hinné az ember, tinédzserkori probléma az utcán való beszólogatás, nos egyesek felnőttként sem tudnak ebből kinőni. Ezekben az esetekben, ha egy vadidegen kritizál minket, azt kell feltétlen megnéznetek, vajon mennyire érdemes odafigyelni a kéretlen kritikus szavaira. Az esetek többségében semennyire. Én nem nézek le senkit és igazán toleráns embernek tartom magam, mégis azt kellett megállapítanom, hogy ezek a nagyszájú megmondó emberek többnyire a saját háztájuk helyett másoknál próbálnak rendet tenni. Egy bizonyos intelligencia fölött pedig az emberek képesek felmérni és belátni, hogy egy kissé összecsúszott fogsortól még nem lesz senki kevésbé értékes, szóval a mi bátor beszólónk sem egy IQ betyár többnyire, azaz a véleménye pont annyit ér, mint egy kupac kakesz (már bocsánat). Nem érdemes leállni velük vitázni, a leghatásosabb fegyver egy mosoly, ők ugyanis valószínű nincsenek hozzászokva a kedvesebb emberi reakciókhoz. Ha rosszabb passzban vagyok, akkor a másik fegyverem ellenük a szemmel verés. :)

7. lépés: Fenntartás:

Ha igazán eredményes volt az öntuningolásunk, akkor jöhet akármi, semmi nem tud kizökkenteni Titeket ebből az állapotból. Persze mindenkinek lehetnek rosszabb napjai, de én ezeken a napokon is igyekszem azzal a tudattal lefeküdni, hogy holnap már jobb lesz. Ha meginogtok, lépjetek vissza nyugodtan a lépcsőfokokban.

Ezt a bejegyzést a külsőségekre éleztem ki, viszont gyakran megesik, hogy valaki a belső tulajdonságaival, képességeivel nincs kellőképpen tisztában, sőt, olyan is előfordul, hogy se kívül, se belül nem találunk magunkban jót. Szerintem ezt a lépéssorozatot minden esetben lehet használni.

Szeretném, ha ez a sorozat interaktív lenne, és leírnátok, Ti mit nem szerettek / szerettetek magatokban és hogyan sikerült elfogadni és megszeretni magatokat!

Milyen téma érdekelne Titeket a sorozat következő részében?

22 hozzászólás:

Galatea

én az alkatommal nem tudok kibékülni.
duci vagyok ugyebár sajnos, és fogynom kéne.
ami érdekelne : változtassak, de hogyan.
tudom fogyókúrával, de annyi fogyókúra van hogy képtelenség kiválasztani..

Melantha

Jajj,ez nagyon kedves, jó poszt lett.:)

Én magamban leginkább azt szeretem,és utálom is egyszerre, hogy nagyon karcos, markáns humorom van. :) Egyébként 2 hónapja volt egy nagyon durva beborulásom, akkor legjobb barátnőm párja javasolta ezt a listázós dolgot. Meglepődtem,mennyire sok jó tulajdonságom van. Persze, ott a sok rossz is, de valahogy máshogy látja ezek után az ember önmagát.

Bloggerina Bellala

Köszi ezt a posztot :) Krónikus önbizalomhiányban szenvedek sokszor én is. Odáig már-már sikerül néhanapján eljutnom, hogy elfogadom magam így, ahogy vagyok. Azt, amit a gének adtak, mert ugyan sokminden van, amin lehet változtatni (súly, ciciméret,hajszín...etc), azért valljuk be, kis hazánkban nem az a rutin, hogy nem tetszik valami, akkor hopp, megcsináltatom. Nincs mese, reálisan kell nézni magunkat, elfogadni amink van, és kihozni belőle a legjobbat. És elsőként, a kis lelkivilágunkat tenni rendbe. Ha boldog, kiegyensúlyozott egy nő, az sugárzik róla, és ez bárkit megszépít. Ez az, amit semmilyen ruhával, sminkkel nem fogunk tudni megvalósítani. (Ez olyan szépen hangzik így leírva, kicsit úgy is érzem magam, mint aki bort iszik de vizet prédikál.) Ezt próbálom megvalósítani én is. És bocsi a kisregény kommentért:)

Gabbancs

Galatea: www.lifetilt.blog.hu
Nem a fogyókúra a megoldás, hanem az étrend jobbá tétele.

A bejegyzéshez:
Igazad van! Nagyon jól összeszedted, teljesen egyetértek. És jó ezt tőled olvasni, annyi lányt látok, akinek nem tökéletes az alakja (na de kié az...?) de gyönyörű arca van, kedves és csinos, de egyszerűen kéztördelve befordul a sarokba, ha hozzászólnak. Egy pozitív példa vagy, és szükség van az ilyen példákra! :)

Marcsi

Nagyon jó kis post volt :))
Nemrégiben én is foglalkoztam hasonló témával a blogomon.

Divatbolond

szuper bejegyzés :)

Igazából nekem ez mostanában nagy gondot okoz. Meghíztam és nem tudok lefogyni sehogy sem. mindenki azt kérdezgeti minek zabálok annyit, terhes vagyok? stb. De már belefáradtam, hogy mindenkinek magyarázkodjak, hogy jajj nem dehogyis csak épp beteg lettem és híztam 30 kilót pár hét alatt.
Nagyképűség nélkül, előtte sem voltam elszállva magamtól, sok minden nem tetszett magamon, de jól éreztem magam a bőrömben és boldog voltam a testemben. Aztán azóta semminek nem tudom (a külsőségeimre gondolok) a jó oldalát nézni, mert hájasan senkinek sem kellek felfogásom van.
Annyira szeretném, ha én is elfogadhatnám magam végre. Hiába sportolok meg sem mozdul a mérleg. Minden tiszteletem azoké a ducibb nőké, akik képesek elfogadni magukat, túllépni a beszólogatáson és boldogok a bőrükben.

De nagyon jól rávilágítottál, hogy kihez képest vagyok olyan amilyen.. :) És itt jön be a média és a beszólogató iq harcosok és még sorolhatnám.

Én most úgy próbáltam az utóbbi időben, hogy nem igazán foglalkoztam vele, csak nehéz nagyon nehéz, nem érzem magam egy csöppet sem vonzónak ami bizony kihat az élet más területeire is. Utálom hogy állandóan azzal jönnek hogy terhes vagyok. Legutóbb kihasználva a helyzetet volt ülőhelyem a buszon :D :D Persze most mosolygok rajta.de nem vicces sajnos, hanem szánalmas. Amúgy ez mindig attól függ milyen napom van. amikor jó, akkor nem foglalkozok ezekkel, de sajnos sok olyan is akad amikor befordulok emiatt. érdekes, mert minden területen erős vagyok,de a súlyom és a kinézetem miatt borzasztóan kényes pont, ahol elbukok mindig.

Bocsi a hosszú kommentért :)

CRaPTRaSH

Annyira nagyon örülök, hogy ezt megírtad! Hetek óta érlelődik bennem is egy ilyen témájú bejegyzés, ha nem is ugyanez, nem pontokra szedve, de már nagyon érik.
Egyébként ez sajna nagyon igaz, hogy rengetegszer a minket "szerető" (????) emberek kritizálnak leginkább, akár külső akár belső értékek tekintetében, de ez sok esetben nem pont minket, hanem a minket kritizáló egyént írja le...

Rami

szuper bejegyzés...sokáig utáltam magam, 17éves koromban drasztikus fogyókúrával sikerült lefogynom, de boldog az nem voltam...mióta jóban vagyok magammal,minden sokkal könnyebb:)

h_valentina

Én meg túl vékony vagyok...Annyira, hogy (pont anya is) a nyári időszakban mindig megjegyzi, "Neked milyen vékony a lábad!" Tök rosszul esik, hízni viszont nagyon-nagyon nehezen hízok, így nagy nehézséggel jár minden nyár elején áthúzni a hosszúnadrágot, rövidre.

Réka

Köszi azt a posztot, nagyon hasznos volt. :) Szeretem az ilyeneket, mert ilyenkor mindig rájövök, hogy na azért bennem is van valami értékes. Sajnos kevés önbizalmam van ezért olyan emberekkel nem igazán tudok beszélni, akiket nem ismerek annyira. Emellett meg én olyan vagyok, hogy ha beszélek valakivel, hajlamos vagyok fejben továbbgondolni a dolgokat és ezért nem mindenki érti a humoromat. Ja és a fiúkkal sem tudok beszélni, mert ha tetszik valaki és épp beszélek vele fülig pirulok. :S És ezek csak a legrosszabbak :D

Roni

én most vagyok harmadikos gimnazista, és az egész eddigi gimit végigszenvedtem, mert csak a gonosz, felszínes lányok véleményére hallgattam, nem szerettem magam. mostanra sikerült elfogadnom önmagam, letojom a mások véleményét, igaz barátokat szereztem akik nem felszínesen szemlélnek, és mindig tudatosítom magamban, hogy nem bennem van a hiba. sikerült pár kilót is ledobnom, bár azt nem direkt csináltam, de jobban érzem így magam. persze van még, amivel nem vagyok elégedett (pattanások, stb) de a belsőmben már minden rendben és ez nagyban kihat a külsőmre.:) köszi a posztot!!:)

Névtelen

Sziasztok, akik fogyóznának ne tegyék! Ahogyan fentebb is írták, életmódváltásra van szükség. Akit mélyebben érdekelne a téma: www.proyouth.eu regisztrálni kell és egy rövid kérdőívet kitölteni, ezután cikkeket olvashatunk az egészséges életmódról és a lelki egészségről, önértékelésről is, aki szükségét érzi ingyenesen vehet igénybe szakember segítségét cseten vagy fórumon keresztül! (Semmelweis Orvosi Egyetem működteti.)

Zenzen
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Bia

Örülök, hogy ezt megírtad, nagyon jó lett! Én kövér vagyok, és apránként merítek erőt az énképem változtatásához és amikor végre elhatározom magam, hogy elfogadom magamat úgy ahogy vagyok, jön egy keserű, gúnyos megjegyzés és mindaz amit addig felépítettem összeomlik egy pillanat alatt. Ilyenkor általában azt gondolom, hogy ez az első benyomás vagy ami lejön rólam és a kisugárzás semmit sem ér. Én igyekszem, de ez lassú folyamat lesz azt hiszem, de nagyon tetszett a bejegyzés és ez is erőt ad, hogy folytassam a "harcot".

Sophie

Nagyon tetszik a poszt, remélem még lesz sok ilyen :) nekem talán a tanulmányi hátterem is segít abban, hogy jobban érdekel mindig más, mint saját magam, így nem töltök sok időt azzal, hogy húú egy két kiló lemehetne rólam, vagy azzal, h mennyire ramaty állapotban is van a bőröm. Az hogy nem foglalkozom vele nem azt jelenti, hogy nem ismerem be, vagy hogy nem teszek ellene, csak azt hogy fölöslegesen nem zokogok emiatt a tükör előtt. A legfontosabb az, hogy képesek legyünk megbékélni a helyzetünkkel, javítani mindig lehet, de az én 160 pár centimből akármennyire igyekszem, sosem lesz 170 :D Nőként szerintem minden szempontból nehezebb kicsit a dolgunk, tehát kell az mindennap, hogy gigaerősek és magabiztosak legyünk:)

Kat
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Kat

Jajj, véletlenül töröltem... Na, akkor még egyszer:

Nagyon jó poszt lett. Én sem vagyok kibékülve magammal, a következőket állapítottam meg:

-nagy a seggem, de legalább a melleim is :D
-lusta vagyok az edzéshez, de legalább olvasok helyette és nem a tv-t bámulom

citromhab

Galatea - nem hiszek egy diétában sem, én anno orvosi diétát csináltam végig, mentek is le a kg-ok, de utána olyan sebesen jött vissza a kétszerese, hogy hihetetlen. Ha elhatározom magam, én az életmódváltás mellett fogok dönteni, hosszútávon szerintem ez az egyetlen hatásos megoldás.

Melantha - a lista nekem is sokszor segít. :)

Bloggerina Bellala - igen, a plasztikai műtéteket nem sokan engedhetik meg maguknak, de nem is azért írtam, mert úgy gondolom, mindenkinek plasztikáztatni kéne. A belső összhang és béke a legfontosabb, de tényleg van olyan, aki nem képes elfogadni egyes adottságait, és ha ezen változtatni lehet, utána pedig jobban érzi magát, hát tegye meg magáért. Szeretem a hosszú kommenteket. :)

Divatbolond - Szerintem az már jó, ha utólag meglátod a humort is abban, amit akkor szánalmasnak éltél meg. Ha legközelebb ilyesmi történik, akkor pedig erre gondolj, hogy utólag már nevettél, és már nem is lesz olyan kellemetlen a szituáció. Fel a fejjel. :)

h-valentina - sokan nem is gondolnák, hogy a vékonyság is probléma lehet valaki szerint, pedig ahogy a kövérséget, úgy a "túlzott" vékonyságot is elég gyakran kritizálják, pedig biztos vagyok benne, hogy ilyen alkattal hízni nehezebb, mint másoknak fogyni, a 'Beteg vagy?' és a 'Szívesen átdobnék rád pár kg-t.' típusú megjegyzések nagyon idegesítőek lehetnek, de cseréld le bátran a hosszúnacit rövidre, mert igenis csinos vagy, a kedves jóakaróknak meg egy széles mosoly és kész, többet nem érdemes foglalkozni velük.

Réka - építsd fel az önbecslésedet, utána jöhet az önbizalom és már nem fogsz elpirulni, ha fiúkkal beszélgetsz. ;)

Roni - Te vagy az élő példa, hogy nem kell mások véleményére hallgatnunk ahhoz, hogy boldogok legyünk. :)

Névtelen - köszönjük az információt. :)

Zenzen - persze, azoknak, akiknek érdemes adni a véleményükre, vagy esetleg mégse, de szorosabb kapcsolatban állunk velük, el kell tudni fogadni a véleményüket. de az se mindegy, hogy csak ezt közvetítik-e feléd, vagy akad jó szavuk is.

Bia - az első benyomásban mindenki a külső alapján ítél. De lehet kövéren is jó benyomást kelteni, ha sugárzik rólad, hogy rendben vagy önmagaddal. Aki meg csak a kövérséget vagy a "hibát" látja, azt tudom sajnálni. Kitartást. :)

Sophie - persze, az hogy én elfogadtam ezt a jelenlegi állapotomat, nem jelenti, hogy nem vagyok tisztában azzal, hogy is nézek ki és milyen negatív oldala van a kövérségnek és hogy ne akarnék majd változtatni ezen. Ez csak annyit jelent, hogy ettől elvonatkoztatva, az adott állapotomhoz viszonyítva értékelem magamat. És igazad van, nőként szerintem is nehezebb, mert nem csak a másik nemnek akarunk megfelelni, hanem a nőtársainkkal is "rivalizálunk".

Kat - A bűvös 'de' sokat segít. :)

Galatea

sajnos nekem az a problémám, hogy amíg itthon fogok lakni addig lehetetlen :S
nincs keresetem egyelőre, azt eszem amit anyu főz, és ezek bizony elég nehéz kaják sokszor..és nem várhatom el ugye hogy zöldségeket és ilyen dolgokat vegyen nekem..csak akkor fogok tudni lefogyni azt hiszem ha lesz saját keresetem , és külön főzök..

Satine

Ez egy nagyon korrekt bejegyzés, sokat lehet belőle tanulni - még akkor is, ha már hallottam, olvastam, sőt írtam sok hasonlót az évek folyamán. De nagyon jó, hogy összeszedted és az is, hogy más is hasonlóan látja, mint én :)

Satine

@Galatea: akkor bizony koncentrálj a mozgásra, sportra! :) Szurkolok neked, hogy sikerüljön!

Boglárka

Köszönöm, hogy ezeket leírtad! Komolyan, akár hiszed akár nem, sokat segítettél. Jó olvasni, hogy más hogyan látja ezeket a kérdéseket :) Sajnos én is a mai napig találkozom az utcán beszólogatókkal, de eddig mindig "semmibe vettem őket" tehát nem reagáltam, de ezentúl fogok, a mosolyt ki fogom próbálni. Hehe, tuti megdöbbennek :D
Szóval köszi :))))

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...