Életem apró pillanatai # 16.

Tudom, nem jó kifogás, de a fényképezési kedvem visszaesett, a szürkeség nem a barátom, arról nem is beszélve, hogy reggel későn világosodik, este korán sötétedik. Szeretem a fényképezőgépemet, de szeretnék idén egy komolyabb darabba befektetni, persze a mostanival sincs még semmi baj, és ne is legyen, bár a külsején sajnos meglátszik, hogy nem épp kíméletesen bánok vele, mindenféle tok nélkül bedobom a táskámba, de szerencsére a lencsevédő teszi a dolgát. Lényeg a lényeg, egy pár képet azért kattintottam az utóbbi hónapokban is, nagyon hiányzik az instagram, ha lesz majd telefonom, akkor mindenképp olyat szeretnék, amivel újra beindul az instagramozás is.

A folytatásért kattintsatok tovább:

A barátnőmnek, Erikának november elején van a születésnapja, ennek örömére megnéztük a csoki múzeumot, hiszen ha valaki a születésnapján szeretne bemenni, annak nem kell belépőt fizetnie. Nekem sajnos kellett, és ezt azért is bánom, mert ennél sokkal érdekesebbre számítottam, nagyon unalmas volt, persze lehetett volna csokikészítő órára jelentkezni és saját csokit is készíttetni (mi válogathatjuk össze, milyen finomságok (drazsék, magvak stb.) legyenek a tábla csokinkon), de szerintem mindkettő jóval drágább volt, mint amennyit megért volna, így csak körbementünk, egy helyen csokit kóstoltunk, és sopánkodtunk az árakon a shopban. Tudom, hogy Köln nevezetességei közé tartozik ez a múzeum, de hacsak nem a szülinapotokon akarjátok megnézni ingyen, akkor szerintem abszolút kihagyható. Minden évben megrendezik itt is a múzeumok éjszakáját, ami szerintem szuper ötlet, viszont randiötletnek nem bizonyult jó választásnak, nem is jutottam el azokra a helyekre, amiket meg akartam nézni, és a randi is életem legrosszabb randija volt. De tanultam a hibámból, jövőre vagy egyedül, vagy barátokkal megyek. :) Ezt a kis téli falut egy családnál fényképeztem le, annyira aranyos, sajnos igazi hóhoz nem volt még ezen a télen szerencsém, és lassan már ne is legyen inkább... A tájkép pedig Bergisch Gladbach-ban készült.

Ha december, akkor karácsonyi vásárok, talán 3-szor voltam nézelődni idén csak, bánom is, hogy nem volt többre időm. Viszont egyszer a barátaimmal voltam, forralt boroztunk, szuper kis este volt, egyszer pedig az apukámmal, aki karácsony előtt meglátogatott. Ez a kis makett a Hauptbahnhofon van felállítva, és tök jó, mert pénzérme ellenében lehet irányítani a vonatokat, majdnem kipróbáltam én is, csak nem volt türelmem megvárni a sorban várakozó gyerekeket. :D Ezt az ünnepi villamost csak egyszer láttam, és akkor sem utaztam vele. Hinnétek, hogy ezt a maci és mikulás figurát találtam? Ahogy sétáltam hazafelé, egy ház elé voltak kitéve egy Elvihető! tábla mellé, én pedig hazahoztam őket, úgysincs túl sok dekorációm. A DM haj- és multivitaminját a Krémmánia egyik posztja után vásároltam meg, és nagyon szuperek.

Még mindig nem adtam be a derekam a Yankee Candle gyertyáknak, ezért csak illóolajokkal illatosítom a szobámat. Itt a gyerekek mellett a felnőttek is gyakran kapnak adventi kalendáriumot, idén én is kaptam, minden nap örömmel nyitogattam a kis ablakokat. :) Véget ért decemberben a nyelvtanfolyam is, remélem a következőre még be tudok iratkozni, beférek a létszámba, mert nagyon szerettem járni, és a tanár is az eddigi legjobb, akihez szerencsém volt. Kivételesen én főztem a december 24-i menüt, ami a nálunk szokásos vacsorától eltérően most ebéd volt. Narancsleves, Boeuf bourguignon hercegnőburgonyával és oreós csokitorta volt terítéken, sajnálom, hogy a marharaguról nincs szebb képem, de mire lett volna időm rendesen fényképezgetni, elfogyott. :D Amit tulajdonképpen nem is bánok, mert ez bizonyítja, hogy megérte végig izgulnom azt a jó pár órát, amíg készült. Karácsonyra sok DIY ajándékot készítettem, ezekből a poharakból mécsestartó lett, valószínű megmutatom majd a blogon is rendesen egy bejegyzésben, mert magamnak is szeretném elkészíteni.

Decemberben voltunk Vandával az Ikeában, mióta itt vagyok, azóta el akartam menni, és több mint egy év után végre sikerült is. Ott vettem magamnak egy parafatáblát, amire személyes fényképeket tűztem ki, szívet melengető érzés ránézni. Az órát Vandának csináltam karácsonyra, olyan, mintha egy gyerek készítette volna, de örült neki, és csak ez számít. :) Nyomtattam ki olyan fényképeket is, amikre szeretek ránézni, ez is egy DIY projekt része amúgy, majd megmutatom rendesen is, amikor teljesen elkészül. Szerencse, hogy itt az összes drogériában lehet fényképeket nyomtatni, bár karácsony előtt sokat kellett várnom, hogy végre felszabaduljon egy automata, de fillérekért lehet elég jó minőségű fényképeket nyomtatni. Kaptam otthonról egy csomagot, továbbra is rukkolázok, ezeket a könyveket küldte ki nekem a barátnőm, akihez a csomagjaim érkeznek, alig várom, hogy nekikezdjek az olvasásuknak. Anyáék november végén voltak otthon, és mikulásra hoztak nekem egy bögre túró rudit, ez az egyik kedvenc édességem, és nagyon hiányzik, és bár csak karácsonykor kaptam meg, még épp jó volt a szavatossága, a bögrét pedig használom is. Nem szeretek vágott virágot kapni, ezért előre jeleztem anyáéknak, hogy a névnapomon mellőzzék, ha lehet, helyette kaptam ezt a bon-bon csokrot, ami anyukám keze munkája, nagyon örültem ennek az apró figyelmességnek. Az egyik barátnőm lakótársától vettem ezt a szabóbabát, régóta szerettem volna, és van is már ötletem, hogyan dobjam fel, a kérdés csak az, mikor fogom ezt meg is valósítani, addig pedig ennek a nyakláncnak, illetve olykor ruhák tárolására használom. Anyukámékat egy kávéfőzőgéppel leptük meg karácsonyra az öcsémmel, és bár nem kávézom, egy finom latte macchiato-nak nem tudtam ellen állni.

Ti szeretitek a DIY projekteket? Miket szoktatok készíteni?