Könyv: Fejős Éva: Hotel Bali

A legjobb barátnőm többször említette már nekem, hogy szereti Fejős Éva könyveit, így felébresztette a kíváncsiságomat, szóval mikor Rukkolán elérhetővé vált ez a példány, nem sokat gondolkoztam azon, happoljam-e. Amúgy is jellemző rám, hogy egy érzelmileg mélyebben érintő könyv után szívesen veszek a kezem közé valami limonádé-szerűséget (vagy ifjúsági művet).

A folytatásért kattintsatok tovább:

A szerzőről:

Fejős Éva neve biztos sokak számára ismerős, hiszen több könyve is jelent már meg, amik meglehetősen népszerűek, illetve 2001 óta a Nők Lapja munkatársaként dolgozik. Hiába van saját honlapja, az élete részleteiről nem sokat tudtam meg. Ami talán fontos lehet, hogy a könyvei utazós regények, és a műveiben szereplő összes helyszínen megfordult már az írónő is. A magánéletéről pedig annyi derült ki, hogy tartós kapcsolatban él, és külön szimpatikussá teszi számomra az a felfogás, hogy nem erőlteti és nem tartja kötelezőnek sem a házasságot, sem a gyermekvállalást.

A kezdetek:

"-Azért gyűltünk ma össze, hogy tanúi legyünk Giancarlo Costa és Sylvia Szabo házasságkötésének- hallotta valahonnan a távolból, és lehunyta a szemét. Így, csukott szemmel is látta, amint ott áll a főtéren, fehér selyemruhát visel, feltűnőbbet, mint amit itt, Venzonéban megszoktak, más a stílus, nem suhog az anyag, mint a műselyem, hanem puhán öleli körbe karcsú, nőies testét. Ha kinyitná a szemét, látná a városka körül húzódó régi városfal egy részletét, és azon túl a végtelen Alpokat. Erről a képről álmodott tizenvalahány éves korától. Erről álmodott?"

A történet:

Adott négy gimnazista barátnő, akik egy félresikerült buli után megfogadják, mindannyian elhagyják az országot és új életet kezdenek ott, ahol nem emlékezteti minden őket a bekövetkezett tragédiára. Dóra még Európát is elhagyja, Bali szigetén köt ki, mint szállodaigazgató, Gabi Spanyolországba megy nagybátyja családjához, ahol a gyerekekre vigyáz, majd teniszező unokaöccse menedzsere lesz, Szilvi Olaszországba kerül egy érdekházasság révén és újságírással foglalkozik. Egyedül Judit marad itthon, alapít családot és éli a mindennapi háztartásbeli feleségek életét. Az ominózus este történéseit pedig mindannyian igyekeznek elfelejteni, de hiába, mert az akkor történtek mindegyikük életére rányomta a bélyegét. Egy ártatlannak induló buli során kipróbálnak egy drogot, aminek súlyos következményei lesznek, Szilvi a barátját veszíti el, ami miatt lelkiismerete gyötri évek múlva is, Dóra élete szerelmétől szakad el, és a szívében tátongó űrt 17 év alatt sem sikerül befoltoznia, Gabi és Judit pedig a barátnőitől kénytelen búcsút venni. A történet felénél azonban érdekes fordulat következik be, kiderül, hogy hiábavaló volt a menekülésük. Ennél többet nem szeretnék elárulni, mert azzal a sztori izgalmát rontanám el. A kérdés már csak az, vajon sikerül-e négyüknek megbirkózni a múlt démonjaival?

Kedvenc idézet:

"Úgy beszéltek vele, olyan óvatosan, mint egy dilissel. Hogy érzi magát, mi a szülei lakcíme, hová járt gimnáziumba? - efféle idióta kérdéseket tettek fel neki. Még azt is kérdezték: mikor aludt utoljára? Aludni? Mi értelme alvásra pazarolni az értékes időt, akkor, amikor a valóság, az ébrenlét ilyen szép? Nem is emlékezett rá, mikor volt álmos utoljára. ...Meghallgatta a kérdéseket, mert nem akart vitatkozni Szilviékkel, de közben lassan befészkelte magát a fejébe egy sötét gondolat: "Ezek itt nem normálisak. Egyetlen normális ember sincs körülöttem. Mindenki bolond, csak én vagyok normális. Egyes-egyedül én."
Amint ez átfutott az agyán, hirtelen vészjelzést érzékelt a fejében, sőt az egész testében, és úgy érezte, mindjárt elájul. Mert valahonnan a távolból, mégis önmagából, egy másik hangot hallott. Mintha valaki, egy ismerős idegen hűvös hangon megszólalt volna a fejében: "Ha ezt gondolod, bediliztél. Nézz szembe vele: ha ezt hiszed, akkor egyértelmű, hogy te nem vagy normális." Beleborzongott ebbe a felismerésbe."

Vélemény:

Az elején nagyon nehezen hangolódtam rá, még panaszkodtam is a barátnőmnek, hogy csak azért szenvedek az olvasásával, hogy ne maradjon bennem a befejezetlenség érzése. A könyv nagyjából feléig erőt kellett vennem magamon az olvasáshoz, és bár utána azért csak elkezdett érdekelni a sztori, nem lett a kedvencem. Olvastam, hogy ez a legnépszerűbb Fejős Éva regény és erre a műre lehet azt mondani a könyvei közül, hogy tipikus szerelmi történet, lehet ezért nem tetszett igazán. A barátnők egymással való viszonya melengette a szívemet, viszont vannak olyan alapvető kérdések bennem, amire nem elég az a válasz, amit a könyv nyújt, mint például miért menekültek a lányok külföldre anélkül, hogy megbizonyosodtak volna az ominózus estén történtek következményeiről, vagy miért nem tartották egymással a kapcsolatot annyi éven keresztül? A nyelvezetet eleinte túl mesterségesen egyszerűnek éreztem, bár egy ilyen könyvtől azért nem is szabad túl nagy dolgokat várni. Az viszont tetszett, hogy az összes szereplő ugyanannyi szerepet kapott, mindenki életét felépítette az írónő, még ha számomra kissé irreálisra is sikeredett mindez.

Értékelés:

10 / 6 Azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik a csajos, nem túl mélyen szántó történeteket, nem tudom, megpróbálkozom-e még más Fejős Éva művel ezek után, de semmiképpen sem szeretném leírni a szerzőt csak azért, mert tőlem távol áll ez a műfaj.

Ti szeretitek Fejős Évát illetve a szerelmes regényeket? Mi a kedvencetek ezen a témán belül?