Életem apró pillanatai # 8.

Egy kis beszámolóval kezdem ezt a bejegyzést, biztos észrevettétek, hogy az utóbbi egy hónapban megcsappant a bejegyzések száma. Akik több fórumon is követnek, vagy olvassák a kommenteket, azok már tudják ennek az okát: Németországba, pontosabban Frechenbe (Köln mellé) költöztem és au-pairként dolgozom október első hetétől. Elég nagy változás volt ez nekem, de ideje volt elindulnom egy olyan úton, amire mindig is vágytam rálépni, régóta foglalkoztat a külföldön való munkavállalás és letelepedés gondolata. Mivel májusban államvizsgáztam, így aktuálissá vált a munkakeresés, és bár otthoni álláshirdetéseket is bújtam és csak úgy ontottam magamból az önéletrajzokat, nem volt eredménye, aztán szembe találtam magam ezzel a lehetőséggel és össze is jött. A szerencsének nagy része van ebben az egészben, mert nagyon jó helyre kerültem, magyar családnál vagyok, ami szintén nem hátrány, már csak a nyelv miatt is, bár januártól erősen koncentrálni fogok a német minél magasabb szintű elsajátítására is, mert hosszú távra tervezek mindenképpen. Többen kérdezték tőlem, van-e honvágyam, azt kell mondanom, hogy nincs. Persze hiányzik az öcsém és a macskám, a legjobb barátnőm és még pár személy (hát persze, hogy javarészt a lányok :) ), illetve tárgy (na meg a piaci lángos :D), de még úgy is szeretek itt lenni, hogy egyelőre nincs társaságom és csak a felét értem annak, amit mondanak nekem. Talán ennyi felvezető elég is, ezek a képek már itt készültek, muszáj megemlítenem, hogy nem szeretem az egyházi intézményeket, de a Dóm levett a lábamról, nappal és éjszaka, kivilágítva is gyönyörű látványt nyújt.

A folytatásért kattintsatok tovább:

Smarties-muffin, nagyon szeretem a német péksüteményeket, de igyekszem távol tartani magam a pékségektől, és eddig csak kétszer merészkedtem be, ennyi igazán belefér. Köln sétálóutcáján eleinte elveszettnek éreztem magam, rengeteg üzlet (5 H&M-et számoltam, de lehet több is van, és nem mellesleg voltam 5 emeletes C&A-ban is / ez lehet csak nekem ilyen furcsa), még több ember, és a pénztárcám legnagyobb bánatára van MAC, Kiko, Yves Rocher, Lush, TheBodyShop, Douglas, külön plus size C&A üzlet és találtam olyan H&M-et is, ahol kapható a Plus kollekció... Gondolom mondanom se kell, mennyire várom a fizetésemet, és már azon töröm az agyam, mennyit tegyek félre, mennyit költsek, kinek mit vegyek karácsonyra és miből megyek haza. Hoppá, már mínuszban is vagyok. :D A nyuszik a szomszéd kertjében élnek, nagyon hiányzik a macskám és úgy amblokk az állatok társasága, valamelyik hétvégén meg is látogatom az itteni állatkertet, még ha nem is értek egyet a fogságban való állattartással. A Dóm mellett van Köln főpályaudvara, ami egyfajta plázaként is funkcionál, mert itt vasárnap szinte semmi nincs nyitva, csak a pályaudvarakon engedélyezett a nyitvatartás, szóval van itt is számtalan üzlet.

A Puszta Hütte-t ki fogom próbálni, kíváncsi vagyok, felfedezek-e majd magyaros ízeket. Amikor csak tehetem, hétköznap is, illetve hétvégén bemegyek Kölnbe és van, hogy csak úgy villamosozok a városban. Ezt a buborékkészítést legszívesebben kipróbáltam volna, de csak gyerekek álltak a sorban. :D A felhők játéka egyszerűen lenyűgöző, közel sem sikerül visszaadnom a szépségüket. Az ott pedig az új csizmám / bakancsom, szinte szerelem, amit érzek iránta.

A gyerekekről nem fogtok túl sok képet látni nálam, innen hiányzik is a harmadik gyerkőc, de mivel az ő iskolai rendezvényén voltunk, ő az osztályával volt. Amúgy St. Martin nap volt, ilyenkor Martinszug (lampionos, világítós, éneklős menet) indul, szerintem jópofa hagyomány, főleg mivel az adakozásra buzdít.

Hogy telnek a napjaitok mostanában? Élvezitek az őszi időt? Várjátok már a decembert?