Könyv: Lakatos Levente: Barbibébi

Nagyon régen, még augusztusban volt utoljára könyves poszt, és sokáig gondolkoztam, írjak-e erről a regényről Nektek. De miért is ne?

A folytatásért kattintsatok tovább:

Először röviden a cselekményről:

Adott egy gyönyörű, elkényeztetett, gazdag lány, Barbibébi, aki kicsiny országunk legsikeresebb popénekesével járt egy évig, majd miután megcsalta, a fiú szakított vele. Az eddigre a celebvilágban szárnyait bontogató szőkeség megretten attól, hogy a süllyesztőbe kerül, ezért botrányaival igyekszik a figyelem középpontjában maradni. A cél szentesíti az eszközt alapon volt szerelmén és a barátain is keresztül gázol, nem csoda hogy rengeteg utálót gyűjt maga köré. Egy mámorító, billiárd asztalon nyilvánosan szexelős buli után épp az egyik megalázottjával igyekszik hazatipegni, amikor elgázolja őket egy autó. Barbibébi megússza egy vágással az arcán és egy kis emlékezetkieséssel, a másik lány viszont kómába zuhan és később meg is hal. Barbi anyja, az alkoholt és fiatal szeretőket kedvelő Erika, Barbi volt legjobb barátját, Kriszt kéri meg, hogy utazzon el Barbihoz Siófokra, és segítsen a lánynak visszanyerni emlékeit. Ehhez nyújt segítséget az a videónapló, amit Barbi készített az utóbbi időben életéről. A felvételek során jópár titokra fény derül, a merénylő kiléte is körvonalazódni látszik. Viszont Barbi és Krisz szinte folyamatosan megharagszik vagy megsértődik egymásra, így olyan részleteket titkolnak el a másik elől vagy hagynak figyelmen kívül, ami segíthetné a rejtély megoldását. Barbi közben hallucinál is, rohamai közben pedig ön- és közveszélyessé válik. Mindezt tetézi, hogy Barbi és Krisz is megtalálja Siófokon azt a fiút, aki segít még inkább elterelni a figyelmüket. A sztori végét nem lövöm le, a könyv közepétől már úgyis sejteni lehet, ki az elkövető.

És akkor a véleményem. Tetszett, hogy váltogatva olvashattam Krisz és Barbi gondolatait, amik itt-ott ötletesen összefonódtak (például a lány álmában meghallva Krisz hangját, beleszövi a fiút a történésekbe). Viszont itt ki is fulladt a tetszik-lista. Gyorsan végeztem a könyvvel, de inkább azért, mert szerettem volna túl lenni rajta. Azt a világot, amiben a 16-17 éves fiatalok úgy buliznak és isznak, hogy azt már-már egy kiöregedett rockzenész is megirigyelhetné, még el tudom fogadni, hiszen magam is azt látom, hogy a szórakozóhelyek túlnyomó részében 13-14 éves fiúk és lányok "smárolnak" vagy akár szexelnek nyilvánosan két hányás között. Viszont az elit partikat és Barbi ruhatárának leírását már erőltetettnek éreztem. Persze elhiszem, hogy van olyan réteg, aki így él, de ez számomra teljesen ismeretlen és érdektelen. A másik, ami zavart, az volt, hogy Krisz szerint már akkor megromlott valami a Barbival való barátságában, amikor a lány összejött Ervinnel, a popsztárral, mert a barátját teljesen mellőzte a lány. Viszont Barbi memóriája a balesetet megelőző 1,5 hónapot felidézve mondott csődöt, ezért az ekkor felvett videónaplókat nézték végig, amelyek nagy részén együtt buliztak vagy gonoszkodtak. Na most akkor milyen barátság is az, amiben a problémákat nem lehet megbeszélni? A legnagyobb gondom viszont az volt, hogy egyszerűen túl sok a sztori. Olyan, mintha minden klisét egybe akartak volna sűríteni, hogy végül minél nagyobbat robbanjon a végeredmény. Vegyük sorra: ott van Barbi, a szőke szilikoncica, akinek már 16 évesen meg kellett operáltatnia a melleit, mert a barátja a nagyobb ciciket szereti, 17 évesen pedig már ledéren öltözve egy férfimagazin címlapján díszeleg, és erre még az anyja is áldását adta... A lánynak nem mellesleg tipikus cicababa jellemvonásai is vannak, első sztereotípia kipipálva. Krisz, a legjobb barát, aki meleg és majd megveszik az expasijáért, Patrikért, aki lábtörlőnek használja a fiút. Erika, a rekedt hangúra cigizett-ivott, agyonplasztikázott anya keserű élete is megérne egy külön történetet. És jönnek sorban a barátok, Kata, a punk énekesnőként szárnyait bontogató lázadó, Rita az alkoholista (?) kártyajós és szellemlátó, Linda, a szigorú neveltetésben részesülő, bulikba hazugságokkal elszökő barátnő. És ha nem lenne elég, akkor Siófokon is érdekes szereplőkbe ütközünk: Milán, a gazdag családja elől menekülő srác, akibe Barbi habarodik bele, Simon, a melegségére nemrég rádöbbent, nyári szünetét falatozóban ledolgozó srác, aki Krisz szívéért indul harcba és Simon húga, Viola, aki a melegséget gyógyítható betegségnek tekinti. És akkor még jön a sztori is: a pszichopata üldöző. Hát mit ne mondjak, szép kis csapat, külön-külön, vagy legalábbis kisebb dózisokba csoportosítva őket még élvezhető és hiteles sztorit is el lehetne adni velük, viszont így egyben túl sok, ettől válik számomra hiteltelenné az egész. Örültem volna, ha inkább elmerül kicsit bizonyos jeleneteknél a lelki indíttatásokon, de minden ilyesmit csak éppen felületesen súrolt a regény. Nem szeretném lehúzni a könyvet, mert a fogalmazási stílus és a botrányszagú alapkoncepció jó lenne, de a szereplőkben nincs idő elmerülni, nem körvonalazódnak a gondolataik, mit miért tesznek, lesz-e jellemfejlődés, legyen az bármilyen is. Engem ez a könyv kicsit a Gossip Girl-re emlékeztet, amit bár megnéztem (vagyis csak az első 2 évadot), de inkább csak a ruhák miatt, mert egyszerűen idegesítő, hogy legszívesebb odamenne az ember és ordítva megrázná őket: Ébredjetek már fel, másodperceken és a saját büszkeségeteken, hibáitokon múlik a boldogságotok és a megoldás!

Mindezek ellenére meg tudom érteni, hogy van, akiknek tetszik a regény, főleg azoknak a fiataloknak tudom ajánlani, akik szeretik a csillogás és a celebek felszínes világát. Én más könyvet is tervbe vettem olvasni Leventétől, remélem az jobban fog tetszeni.

10 /4