Biztos vannak köztetek, akiknek ismerős ez a könyv, 1999-ben jelent meg és elég hamar bestseller lett. Elég gyakran hasonlítják William Golding: A legyek ura című művéhez, amit én szintén nagyon szeretek, de ez a történet még durvább, legalábbis számomra.
A sztori lényege, hogy egy diktatórikus ázsiai országban időnként kisorsolnak egy osztályt, akik abban a "megtiszteltetésben" részesülnek, hogy egy szigetre szállítják őket, fegyvereket sorsolnak ki köztük és élet-halál játékba kezdenek egymással, a végén pedig csak egyikőjük szabadulhat meg élve a szigetről. Jól hangzik, ugye? 738 oldalon keresztül izgulhatunk, szörnyülködhetünk és ámulhatunk, hogyan válnak egyesek kegyetlen gyilkossá, és milyen sokat számít ilyen helyzetben akár egy rossz szó, vagy mozdulat is. Persze a gyerekek többsége nem szeretne megölni senkit, van aki inkább az öngyilkosságot választja, és vannak, akik szövetkeznek a menekülés reményében. Nagyon bele tudom élni magam az olvasmányaimba, és elgondolkoztam, hogy vajon én mit tennék. A szökés lehetetlen, katonák őrzik a menekülési útvonalakat, és az időhúzást megelőzve minden diák nyakára robbanószerkezettel ellátott nyakörv kerül, ami aktiválódik, ha valaki rossz zónában tartózkodik (folyamatosan szűkítik a játék helyszínének területét), vagy ha nem csak egy túlélő marad a játék végéig. A fegyverek kiosztása is érdekes, van aki lőfegyvert, más pedig fazékfedőt kap. A szövetségek felbomlását sorra követhetjük nyomon, barátok ölik meg egymást, saját életüket féltve. Végül már csak hárman maradnak, Noriko (lány), Súja (fiú) és Kavada (fiú), aki már részt vett egy ilyen megpróbáltatáson és meg is nyerte azt. Összefognak és cselhez folyamodnak, de nem árulom el a történet kimenetelét, olvassátok el és megtudhatjátok, mennyit ér egy ilyen szövetség akkor, ha a szabály szerint csak egy győztes lehet, és a szabályok alól nincs kibúvó.
Maga a cím (Battle Royal) ismerős lehet a pankrációban jártasaknak, ugyanis ez a kifejezés azt jelenti, amikor a ringben több pankrátor van egyszerre és mindannyian egymás ellenségei. Persze szövetkezhetnek egy 3. ellen, de végül úgyis csak egy nyertes lehet.
Társadalomkritikaként szokták emlegetni ezt a művet, amivel egyet is értek, hiszen a való életben is küzdünk és harcolunk egymás ellen akár egy jobb állásért, akár egy közelebbi parkolóhelyért. Valamint a gyerekek életébe is bepillantást nyerhetünk, mindenkinek megvan a személyes története, és így már kicsit érthetőbbé is válik, ahogy egyesek reagálnak a programra.
Ha szeretitek az elgondolkodtató könyveket, és jól tűritek az erőszakot, ajánlom Nektek ezt a művet, egy olvasást mindenképp megér, és ha végeztetek vele, a film adaptációt is nézzétek meg.
10/9
Olvastátok már ezt a könyvet? Ha igen, hogy tetszett Nektek?
12 hozzászólás:
úúúú én olvastam, de imádtam.
Legyek ura ehhez képest tündér mese....
most gyűröm át magam rajta másodszorra, ledöbbentő. imádom :) képregényben is olvastam, ott meg a képi világ volt elég durva.
Olvastam, egyik nagy kedvencem. :)
Ezt de szerettem. *.*
Nagyon szerettem, azt hiszem el is olvasom újra:)
a film viszont nem lett olyan jó, mint a könyv... az éhezők viadala meg kb ennek az amcsi koppintása :D
Alapvetően nem vagyok oda a japán cuccokért. De ez a könyvekre nem igaz, különösképp erre nem. Imádom.
(amit még imádok: Nyakig a miszóban és a Kín.)
a filmes adaptációk meg általában gagyik.
Óóó egyik kedvencem!!:D Elég sokat bőgtem rajta,de isteni egy könyv!:) A Truancy szintén hasonló mű,ha érdekel.
Lolly - igen, a filmben nincsenek azok a háttérinfók, amiket a könyvből meg lehet tudni, ezért is kell szerintem előbb olvasni ezt a történetet, mint látni. Az eredetiek meg mindig jobbak az amcsi koppintásoknál. :)
Ayesha és Evinde - köszönöm a tippeket, rájuk keresek. :)
Murakami Haruki: Norvég erdő.
Én is imádom ezt a könyvet, meg a Truancy is tetszett, bár ez jobb volt.
Ezt imádom!!! Egyik nagy kedvencem, de a filmet csak elkezdtem nézi, mert nem tetszett és nem akartam hogy elrotsa a köny élméynét a film <3 És igen, az éhezők viadala egy amcsi rip-off szerintem :/
Megjegyzés küldése