A helyszín egy bentlakásos iskola lányoknak (ami azért kicsit jobb, mint az én középiskolai kollégiumom), ahol az egyik szobába új lakó érkezik Mary személyében. A másik két lány, Tori és Paulie kedvesen fogadják. Tori életét az anyja keseríti meg, aki saját magát akarja látni a lányában, míg Paulie nem is ismeri a szülőanyját, csak kutakodik utána. Elég ellentétes személyiségek, Tori egy életvidám tini, míg Paulie igazi lázadó, az ágya fölött Che Guevara poszterrel, folyton cigizik és összetűzésekbe keveredik a tanárokkal. Ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy szerelmesek legyenek egymásba. Mary a történet elmesélője, éjszakánként néha hallja a szobatársait, miközben azok szeretkeznek, de ahogy mondja, ezt hamarosan már természetesnek érzi. Minden a megszokott medrében halad, mígnem egy reggel Tori húga és annak barátnői be nem rohannak Paulie-ék szobájába és meglátják, hogy a két lány közös ágyban éjszakázott, méghozzá meztelenül. Tori szülei régimódi felfogásúak, és vallásosak is, így Tori kitagadástól való félelmében Paulie-ra fogja az egészet. Paulie összeomlik, egyetlen vigasza marad, egy sebesült ragadozómadarat ápol az erdőben és tanítgatja újra repülni. Mary is mellette áll, de Paulie az egész világot Tori szemeiben látja, próbálja visszaszerezni szerelmét. Viszont eközben Victoria randizni kezd egy fiúval, hogy ezzel is bizonyítsa, ő nem leszbikus. Paulie a testét okolja, ha férfinak született volna, nem kellene szenvednie. Nagyon érdekes, hogy Paulie nem tartja magát leszbikusnak, egyszerűen csak szerelmes Toriba. Egy iskolai rendezvényen, ahová a szülőket is meghívták, férfi ruhába bújik, a haját is hátrafésüli, és táncra kéri Torit. Természetesen Tori továbbra is tagadja, hogy lett volna köztük bármi is, de belül ő is szenved, hiszen viszonozza Paulie érzelmeit, de a rá nehezedő nyomás miatt nem vállalhatja fel azokat. Paulie párbajra hívja ki Tori fiúját és le is győzi, de ezzel semmi nem változik. Elkeseredettségében felmászik az iskola tetőjére és öngyilkos lesz. A film azzal ér véget, hogy Paulie karjáról ugrás előtt elszáll a madár, akiben végig a szabadságot látta.
Tudom, túl utópisztikusan hangzik, de szeretnék egyszer olyan világban élni, ahol nem kellenek ilyen filmek ahhoz, hogy elgondolkoztassanak bárkit is, vajon van-e joga két nő vagy két férfi szerelmét betegségnek tartani és megbélyegezni őket emiatt. Azért tetszett annyira a film, mert sajnos a valóságban is mindennapi jelenség, amikor egy meleg férfi / nő nem meri bevallani érzéseit, mert a környezete, a barátai, sőt még a saját családja is kitaszítaná. Emiatt inkább elfojtja magában a gondolatait, és eleget tesz az elvárásoknak, de milyen érzés lehet minden nap szinte keresztre feszíteni önmagunkat mások miatt és lemondani a saját boldogságunkról?
A színészi alakításokról annyit, hogy nekem Piper Perabo nagyon tetszett Paulie szerepében, abszolút hitelesen hozta a karaktert, a Torit alakító Jessica Paré megjelenése elbűvölő, és abszolút pozitív csalódást jelentett Misha Barton Maryt alakítva.
Jessica Paré, Piper Perabo, Mischa Barton |
Pár kocka a filmből |
3 hozzászólás:
56 éves férfiként néztem ma meg, és egyszerre éreztem szenvedélyesnek, gyünyörűnek, meghatónak, és még számtalan érzelmet váltott ki bennem.
Egyszóval, kihagyhatatlan.
Martes
Örülök, hogy tetszett, nekem is nagy kedvencem. :)
S hol tudom megnézni
Megjegyzés küldése