Film: Gyűlölt másság

Nemrég láttam ezt a filmet és engem annyira szíven ütött, hogy biztos voltam benne, írok róla Nektek. A film igaz történeten alapul. Született egyszer egy kisfiú, Eddie, aki mindig is furán érezte magát a testében, inkább a szép ruhák és a smink vonzotta, mint a baseball. Eddie nőnek érezte magát. A családja (édesanyja és két testvére), hol jobban, hol kevésbé tudták ezt elfogadni és feldolgozni, de minden nehézség ellenére támogatták, így lett Eddieből Gwen, aki nőként jelent meg mindenhol. Nem tudtam eldönteni, milyen etnikumú a család, és ez nem is igazán fontos, viszont sokkal lényegesebb az, hogy vallásosak. A nagymama békül ki a legnehezebben a helyzettel, de igazán megindító volt, hogy még egy vallásos, idős néniben is van annyi szeretet, hogy addig keresett a Bibliájában bármi magyarázatot, amíg nem talált. Eddie / Gwen olyan, mint az angyalok, Isten nem fiúnak, vagy lánynak teremtette őket, mert ők így is különlegesek. Gwent nagyon sok bántás és gúnyolódás éri, iskolát is kell váltania emiatt, de mikor már teljesen nőként éli mindennapjait, barátai lesznek, szórakozni jár és szerelembe esik. Az egyetlen dolog, amivel nem értettem egyet, hogy miért nem mondja el Gwen a barátjának, hogy ő valójában férfi testbe született. Aztán ahogy gondolkoztam ezen a kérdésen, eszembe jutott, hogy én sem mondom el, hogy eredetileg fekete a hajam. Ilyen érzés lehet ez neki is, mikor kezd picit is lenőni a hajfesték, lehet látni az eredeti hajszínt, és a nem elrejthető férfi nemi jegyeket is észre lehet venni, feltéve ha meg akarjuk látni őket. De ha én úgy érzem, hogy bizony már vörös a hajam, akkor miért lennék köteles bevallani, vagy egyáltalán foglalkozni azzal, hogy Isten nem így teremtett? Elég nevetséges hasonlat, de remélem értitek a gondolatmenetemet. Gwen sem akart semmi rosszat a "titkolózással", egyszerűen csak annak mutatkozott, aminek érezte magát. Voltak, akik ezt mégsem tudták elfogadni. A lányt három fiú halálra verte. Szomorú történet, de sajnos igaz. A film egyszerre több síkon játszódik, a múlt eseményei is több szálon futnak, miközben a tárgyalásra is betekintést kapunk, ahol Gwen gyilkosait vonják felelősségre. A legnagyobb igazságot Gwen öccse mondja ki, és ez szerintem egy nagyon fontos jelenete a filmnek. Szerinte azért bántják annyian testvérét, mert ha valaki vele mutatkozik, az nem egyértelmű, viszont ha bántják, az az. Tulajdonképpen a homofóbokat sem értettem sosem, miért fáj az nekik, ha valaki a saját neme iránt érdeklődik, de minden idegentől és szokatlantól inkább tartanak az emberek, mint hogy megpróbálják megérteni és elfogadni azt. Mindenesetre ez a film sok kérdést fogalmazott meg bennem, és attól igazán jó egy film, ha utána gondolkozik rajta az ember. A téma és a sztori mellett a színészek játéka, az esemény vezetése is nagyon tetszett. Ezt az alkotást gimnáziumban kötelezővé tenném.

10/10