Könyv(ek): Jane Austen

Ha valaki szereti a romantikus irodalmat, akkor biztos ismerős számára Jane Austen neve (és remélem azért másoknak is). Én minden regényét imádtam. Ezért nem is tudok csak egyet kiválasztani és ajánlani Nektek, szerintem mind megéri az olvasására szánt időt, de mivel azért nekem is megvan a két abszolút kedvencem tőle, ezekről írok pár sort. Magáról az írónőről nem igazán beszélnék, hiszen akár ITT is megtaláljátok róla a legfontosabb információkat.

Büszkeség és balítélet:
Nem a tartalmát szeretném leírni, hanem hogy én miért szeretem annyira. Adott egy értelmes, intelligens, szókimondó, büszke és szép lány, Elizabeth, aki népes és nem igazán jólneveltségéről ismert családjával él együtt. Már eleve egy-egy családi étkezés alkalmával olyan jót tudtam nevetni rajtuk, és bosszankodni az édesanyán, hogy csak ezért is megérte volna elolvasni. :) De nem lenne romantikus regény, ha nem jelenne meg egy férfi is, aki kicsit magának való és gőgös, Mr. Darcy. Érdekes, milyen ellenérzéseket táplálnak egymás iránt eleinte, a férfi lenézi Elizabethet származása és családja miatt, aki pedig büszkeségétől hajtva érez ellenszenvet a férfi iránt. Tetszett, ahogy megváltoznak az érzelmeik, és nem árulok el nagy titkot, egymásba szeretnek. A könyv mellett külön megemlíteném a filmet is, amiből én a Joe Wright változatot szeretem (a másikat nem is láttam), és muszáj beillesztenem két képet is, mert bár nem szívelem Keira Knightley-t, ez a szerep illett hozzá.

A Bennet lányok: Lydia - Jena Malone , Kitty - Carey Mulligan, Elizabeth - Keira Knightley, Jane - Rosamund Pike, Mary - Talulah Riley 

Mr. Darcy -  Matthew MacFadyen

Értelem és érzelem:
Két személyiségében teljesen más nővér, Elinor és Marianne története. Marianne túlfűtött érzelmei néha már idegesítettek, ahogy Elinor nyugodtsága is, de pont ezért szerettem meg őket, mert indulatokat váltottak ki belőlem, és mindkettejükkel olyan szívesen elbeszélgetnék. Természetesen egy-két viszontagság után ők is boldogok lesznek, de ezt sem ecsetelném. Itt is megemlítem, hogy létezik film adaptáció, bár ezt még szégyenszemre nem láttam. A kedvencem pedig Brandon ezredes karaktere, nálam ő az igazi férfi. :)

Ti szeretitek Jane Austent? Melyik a kedvenc regényetek tőle?

Film: Gyűlölt másság

Nemrég láttam ezt a filmet és engem annyira szíven ütött, hogy biztos voltam benne, írok róla Nektek. A film igaz történeten alapul. Született egyszer egy kisfiú, Eddie, aki mindig is furán érezte magát a testében, inkább a szép ruhák és a smink vonzotta, mint a baseball. Eddie nőnek érezte magát. A családja (édesanyja és két testvére), hol jobban, hol kevésbé tudták ezt elfogadni és feldolgozni, de minden nehézség ellenére támogatták, így lett Eddieből Gwen, aki nőként jelent meg mindenhol. Nem tudtam eldönteni, milyen etnikumú a család, és ez nem is igazán fontos, viszont sokkal lényegesebb az, hogy vallásosak. A nagymama békül ki a legnehezebben a helyzettel, de igazán megindító volt, hogy még egy vallásos, idős néniben is van annyi szeretet, hogy addig keresett a Bibliájában bármi magyarázatot, amíg nem talált. Eddie / Gwen olyan, mint az angyalok, Isten nem fiúnak, vagy lánynak teremtette őket, mert ők így is különlegesek. Gwent nagyon sok bántás és gúnyolódás éri, iskolát is kell váltania emiatt, de mikor már teljesen nőként éli mindennapjait, barátai lesznek, szórakozni jár és szerelembe esik. Az egyetlen dolog, amivel nem értettem egyet, hogy miért nem mondja el Gwen a barátjának, hogy ő valójában férfi testbe született. Aztán ahogy gondolkoztam ezen a kérdésen, eszembe jutott, hogy én sem mondom el, hogy eredetileg fekete a hajam. Ilyen érzés lehet ez neki is, mikor kezd picit is lenőni a hajfesték, lehet látni az eredeti hajszínt, és a nem elrejthető férfi nemi jegyeket is észre lehet venni, feltéve ha meg akarjuk látni őket. De ha én úgy érzem, hogy bizony már vörös a hajam, akkor miért lennék köteles bevallani, vagy egyáltalán foglalkozni azzal, hogy Isten nem így teremtett? Elég nevetséges hasonlat, de remélem értitek a gondolatmenetemet. Gwen sem akart semmi rosszat a "titkolózással", egyszerűen csak annak mutatkozott, aminek érezte magát. Voltak, akik ezt mégsem tudták elfogadni. A lányt három fiú halálra verte. Szomorú történet, de sajnos igaz. A film egyszerre több síkon játszódik, a múlt eseményei is több szálon futnak, miközben a tárgyalásra is betekintést kapunk, ahol Gwen gyilkosait vonják felelősségre. A legnagyobb igazságot Gwen öccse mondja ki, és ez szerintem egy nagyon fontos jelenete a filmnek. Szerinte azért bántják annyian testvérét, mert ha valaki vele mutatkozik, az nem egyértelmű, viszont ha bántják, az az. Tulajdonképpen a homofóbokat sem értettem sosem, miért fáj az nekik, ha valaki a saját neme iránt érdeklődik, de minden idegentől és szokatlantól inkább tartanak az emberek, mint hogy megpróbálják megérteni és elfogadni azt. Mindenesetre ez a film sok kérdést fogalmazott meg bennem, és attól igazán jó egy film, ha utána gondolkozik rajta az ember. A téma és a sztori mellett a színészek játéka, az esemény vezetése is nagyon tetszett. Ezt az alkotást gimnáziumban kötelezővé tenném.

10/10

Film: Változó szerelem

Egy különleges filmről szeretnék most ízelítőt adni Nektek. Azért különleges, mert bár romantikus film, mégis mentes az ebben a témában megszokott sablonoktól. A főszereplő két gyerek, Bryce (Callan McAuliffe) és Juli (Madeline Carrol). A kislány akkor lesz szerelmes a fiúba, amikor az a családjával együtt a szemközti szomszédba költözik és meglátja azokat a gyönyörű baba kék szemeket. Bryce-nak ez inkább kínos, mintsem örülne neki, de melyik az a kisfiú, aki eleinte ne ódzkodna a lányoktól? :) Nagyon szimpatikus volt a kislány karaktere, igazi egyéniség, aki képes lecövekelni egy hatalmas platánfa tetején, csak hogy megmentse azt a kivágástól. A kisfiú furcsának tartja Julit és a szokásait, a csirketartást és a fán való üldögélést, ezért is tartózkodik tőle. Ahogy cseperednek, Bryce azon kapja magát, hogy egyre többször felejti a tekintetét rajongóján, és nem bírja kiverni a fejéből. Viszont a sok visszautasítás és közömbösség hatására Juli kezdi kétségbe vonni abbéli meggyőződését, hogy tényleg Bryce a legkülönlegesebb fiú az egész világon.Vajon túl késő van már az érzelmek viszonzásához? Nézzétek meg a filmet, tényleg megéri. Nagyon aranyos történet, és a romantikus szál mellett érdemes megfigyelni a két családot is, tanulságos lehet. Nem is írok róla többet, mert nincs túlbonyolítva a történet, és én sem akarok elárulni semmit. :)

10/10

Könyv: Charlotte Roche: Nedves tájak

Ezt a könyvet már régebben olvastam, és azóta is tervezem, hogy megveszem, mert egyértelműen a gyűjteményemben a helye, és többször olvasandó műről van szó. Elég nagy port kavart a regény, én is szinte csak azt olvastam róla, hogy inkább pornográfia, mint irodalom és mennyire provokatív. Mivel szeretem a nem szokványos könyveket, ezért vágtam bele az olvasásába, és nagyot csalódtam, természetesen pozitívan. Persze a híreknek megfelelően van benne jócskán szexuális utalás és leírás, meghökkentő gondolatsor, a sztori lényege mégis egy fiatal lány magánya és lelki problémái. Az ezekre vonatkozó információkat csak úgy másodlagosnak feltüntetve tárja elénk az írónő, de ahogy mindennek megvan az oka, a lány viselkedését is ez váltja ki. Nem tudom, hogy tudnám feldolgozni, ha arra érnék haza, hogy az anyám meg akarja ölni magát és a testvéremet, és vajon mi fájna jobban: a tudat, hogy meg akarta ölni magukat, vagy a belül visszhangzó kérdés, hogy engem miért akart itt hagyni? A főszereplő Helen, akivel egy kórházban ismerkedünk meg, aranyerét kellett megműteni. Az ágyhoz kötöttségből adódó unalmában kezd el mesélni érdekes eszmefuttatásairól, miszerint szereti elcsócsálni a körme alól kiszedett száradt spermát, vagy hüvelyváladékát használja parfümnek, nyíltan és szabad szájúan beszél olyasmikről, ami sokakat megbotránkoztat, pedig ha máshol nem is, önnön gondolatainkban mi sem pongyolázzuk be a dolgokat. Helen próbálja összehozni elvált szüleit, sikertelenül. Egyetlen szenvedélye van a szexen kívül, avokádó magokat nevelget, hüvelyébe is feldugva őket, mintha tényleg ő lenne az édesanyjuk, innen jön a borító képe is. Ez az anyai viselkedésminta azért is fura, mert Helen 18. születésnapja után rögtön sterilizáltatta magát. A kórházban a lány megismerkedik egy ápolóval, Robinnal, és miután kiengedik, a fiúhoz költözik. Innen már csak remélhetjük, hogy minden jól alakul és hősnőnket végre szereti majd valaki.
Egy kis ízelítő:
"Ha jól meggondolom, még üzletelhetnék is a váladékommal. Tégelybe gyűjteném és eladnám olyan száraz nőknek, akiknek alig-alig képződik ilyesmi. Eredményesebbek lennének, ha eredeti női nedvet használnának, mintha valami mesterséges, sikamlóssá tevő szert vásárolnának."
Döntse el mindenki, hogy a saját értékrendjébe mennyire fér bele egy ilyen alkotás, a szókimondás mellett mennyire képes meglátni egy magányos lány vívódását. Ha prűdnek tartjátok magatokat, akkor nem ez a legjobb választás számotokra, én mégis ajánlom a könyvet mindenkinek, aki képes túllátni a köntörfalakon.

10/9

Film: The Runaways - A rocker csajok

A film a The Runaways együttes rövid életéről szól, de nem kap minden bandatag ugyanannyi figyelmet, Joan Jett (Kristen Stewart) és Cherie Currie (Dakota Fanning) áll a film középpontjában. Magáról a zenekarról talán annyit megemlítenék, hogy csak lányokból állt, rock and rollt játszottak, és nagyon fiatalon futottak be. Jelentős sikereket értek el, de ahogy az lenni szokott, nem bírták együtt túl sokáig és mindössze 4 év után fel is oszlottak. A híres Kim Fowley (Michael Shannon) menedzselte őket, ő látta meg a nagy lehetőséget az első női rockbandában. Ha őszinte akarok lenni, bevallom, hogy nagyon érdekelt, Kristen Stewart mit tud kihozni ebből a szerepből, ugyanis Bella karaktere eléggé illik hozzá, de ezenkívül csak két másik filmben láttam (Kalandpark, Kegyetlen faj), és egyikben sem győzött meg. Itt is nagyjából ugyanazokat az arckifejezéseket használja, mégis érezhetően törekedett Joan Jett hiteles megformálására, és nekem tetszett is ebben a szerepben. Szóval az én szememben abszolút túlteljesítette önmagát. Dakota Fanninget nem lehet egy lapon említeni Kristennel, sokkal tehetségesebb színésznő, és ebben a filmben új oldalát csillogtatta meg. Nyomon követhetjük a banda megalakulását, próbákat, turnékat, a növekvő siker miatti nyomást, a zenekaron belüli ellentéteket és azt is, hogy egy ilyen felpörgetett világban milyen könnyű az alkohol és a drogok kábulatába menekülni. A két főszereplő között szexuális kapcsolat is kialakul, és bár nem ez a sztori lényege, izgalmat hozott a történetbe. Nem is tudom, mit írhatnék még erről a filmről, akit érdekel a 70'es évekbeli rock and roll világa, illetve az, hogyan próbáltak boldogulni nőkként ebben a szférában, az mindenképpen nézze meg. Tanulságos lehet, hogy a zene vagy Cherie provokatív nőiessége kap-e nagyobb hangsúlyt, vagy mennyire könnyű rossz utat választani, ha gyerekfejjel ekkora szabadságot kapunk, minden erkölcsi és lelki támasz nélkül. A zenekar története is hitelesen visszajön, ha megnéztek egy-két eredeti koncertfelvételt, szembetűnhet hogy a koreográfia és a fellépő ruhák is megegyeznek. A színészi alakítások is jók, és főleg Dakota brillíroz. Muszáj még beillesztenem ide az egyik leghíresebb slágerüket, illetve Joan Jett későbbi sikerszámát is.

 Íme az eredeti The Runaways:

És a színészek:

Ha visszagondolok az 5 évvel ezelőtti önmagamra, biztos szerettem volna az ő korukban élni és a helyükben lenni.

10/7

A képek forrása a google volt.

Könyv: Astrid Lindgren: A rabló lánya

Az egyik legkedvesebb gyerekkori olvasmányomnak szentelem ezt a posztot, amit még manapság is előveszek olykor. Nem történt ez másként most sem, és a történet ismét elfeledtette velem az összes gondomat. Mire jó egy könyv, ha nem erre?

A rabló lányát Ronjának hívják, aki egy viharvert éjszaka jött a világra a Mattis várban, apja rablóbandájának székhelyén. A kislány elég különös világban cseperedik fel, marcona rablók olvadnak el bájától, az erdőt járja nap min nap, mint a természet lánya, ismeri és szereti az összes élőlényt, kivéve a szürketörpéket és a vérlidérceket. Igen, mesebeli környezet, ami neki maga a paradicsom mindaddig, amíg bele nem rondít az idillbe Birk, a Borka rablónemzetség legifjabb tagja. Beköltözött az ellenséges család a vár északi részébe (amit egy villám vágott ketté) és nem tudják kiebrudalni őket onnan. Ez talán nem is olyan nagy baj, mert miután Ronja és Birk kölcsönösen megmentik egymás életét, megkedvelik egymást, és testvérüknek fogadják a másikat. (Ha ez nem gyerekkönyv lenne, akkor jöhetne a szerelmi szál, ami azért így is sejthető.) A lány csak hogy láthassa "bátyját" hosszú, keserves napokon keresztül ás rést a két oldalt elválasztó nyílásban, kőtörmelékek mázsáit cipelve. Barátságukat sikerült eltitkolniuk családjuk elől, ám ez nem maradhat így örökké. Mattisék elfogják Birket, és zsarolással akarják rávenni a Borka bandát, hogy hagyják el a várat. A tárgyalás kellős közepén Ronja átugrik a vár északi felére, elárulva apját, önként adja a nagyszerű lehetőséget Borka kezébe, aki él is ezzel, és így gyerekcserét tartanak. Mattis megtagadja lányát, aki ezután az erdőbe vonul Birkkel együtt. A medvebarlangban rendezkednek be, és elkezdik közös életüket, ami tele van csupa kalanddal, vadlovak befogásával és megszelídítésével, és veszéllyel, vérlidércek elöli meneküléssel. De ez sem tarthat örökké, közeledik a tél, a hideg, és ezt a zord időjárást egy barlangban nem lehet túlélni. Ronja viszont csak akkor hajlandó visszatérni az otthonába, ha apja kéri erre. Vajon mi erősebb? A szeretet vagy a büszkeség? Nem árulom el. :)

Minden tizenévesnek ajánlom ezt a könyvet, és olyan felnőtteknek is szórakoztató lehet, akik szeretnek néha visszacsöppeni gyermeki éveikbe, a képzelet világába.

10/8