Keress rá:

Páginas

Könyv: Lakatos Menyhért: Akik élni akartak

Ha jól emlékszem, ezt a könyvet még a főiskolán ajánlotta az egyik tanárunk ciganológia előadáson, azóta fent volt a kívánságlistámon. Sikerült megszereznem, és tudtam, hogy muszáj lesz írnom róla, hiszen egy nagyon elgondolkodtató műről van szó.

A folytatásért kattintsatok tovább:

A szerzőről:


Lakatos Menyhért cigány származású író volt, 1926-2007 között élt. Érdekes, hogy Vésztőn született, ami nincs messze a lakhelyemtől, mégsem hallottam róla sosem, pedig minden térség büszkélkedni szokott általában a híres szülötteivel. A nagykőrösi kollégiumban végezte mérnöki tanulmányait, majd később üzemmérnökként helyezkedett el, 1964-1969 között pedig a cigány téglagyár igazgatója volt. Az MTA szociológiai kutatócsoportjának ciganológiai munkatársaként is dolgozott pár évig. 1988-tól ő volt a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségének elnöke. 1970-ben jelentek meg első írásai, műveivel több díjat is elnyert. Saját elmondása szerint nem szeretett általános iskolába járni, helyette inkább a barátaival múlatta az időt, ám egy baleset folytán a helyi vadásztársaság elnöke, aki egyben az iskolaigazgató is volt, meglőtte. Hogy visszavonják ellene a feljelentést, az igazgató felajánlotta, hogy biztosítja számára az ösztöndíjat, aminek segítségével tanult tovább. Akik élni akartak című regénye igaz történeten alapszik, saját pénzéből ő állította fel azt a téglagyárat, melynek elnöke volt, és amiről a könyv is szól.

A kezdetek:

"A putrik árnyéke borzas szegélyeket húzott a keskeny nádereszek alá, fülledt, apró foltjaikban hangos dölyfösséggel lakmároztak a legyek. A régi cigány állítások szerint maga az úristen sem akart ilyen utálatos férget, csak szemtelen módon odatolakodott a teremtéshez, aztán az úr jóságos kedvében azt mondta: ha már itt vagy, akkor légy."

A történet:

Nem tudom, mennyire mondhatom azt, hogy képzeljetek el egy tipikus cigánytelepet, hiszen egyet se láttam még közelről. A könyv egy cigánytelep életéről szól, a lakók kilátástalan helyzetéről, arról, milyen is úgy élni, hogy attól a holnaptól várják, töltse meg üres gyomraikat, amire még szavuk sincs. Naftalinak, a tanárnak sikerült kitörnie a putrik világából, de vissza-visszajár barátaihoz. Neki születik meg az ötlet a fejében, hogy a telep melletti sárgödör kiutat jelenthet számukra helyzetükből, ahogy nagyapáik, ők is vethetnének téglát. Tele kétséggel és bizonytalansággal, de belevág a terv megvalósításába, saját megdöbbenésére azt tapasztalja, hogy igen is kitartóan tudnak dolgozni a cigányok. Önerőből, saját verítékes munkájukkal építik fel a téglagyárat, és szinte az egész országot ellátják téglával. De az idilli történetbe mások érdekei szólnak közbe, a helyi termelőszövetkezet ellehetetleníti boldogulásukat. Mégis van előrelépés is, sikerül megszabadulniuk régi, rossz szokásoktól és vonásoktól.

Kedvenc idézet:

"Miért ne akarnának élni? kérdeztem magamtól. És miért ne úgy, ahogy ők akarnak? De hát mikor éltek úgy? A korok mindig behatárolták az életüket, hol szaladniuk, hol bújniuk kellett. Vagy már minden a múlté? Ez az új világ más, mint a többi? Mi változott meg, ők vagy a világ? Nem tudtam a gondolataimra választ adni, a látszat, ami következtetni sem engedett az újra, valamit rejtegetett a századok rongyai alatt. És talán ez volt az új. Csak ki tudta volna eldönteni, mennyire igaz? Hányszor tettek már hitet az új istenekre, aztán imádták tovább a régit, mert az új isteneknek mindig megvoltak a maguk kiválasztottjai, és ezek között soha nem voltak cigányok. Hát akkor miért akarnának éppen most mást, mint ami eddig volt?"

"Soha nem vettük komolyan az életet, pedig mennyi nyomornak, mennyi nélkülözésnek adott helyet ez a valagnyi senkiföldje, ahol a ma behatárol mindent. Nem tudom, miért, de azon kezdtem gondolkodni, hogy mondják cigányul a holnapot? Tahára? Nem, ez reggelt jelent. Agyesz? Az a mát. Úristen, döbbentem rá a valóságra, hisz ez a nép ezredek óta nem ismeri azt a szót, hogy holnap."

Vélemény:

Először is: a nyelvezet. Hozzá kellett szoknom bizonyos cigány szavakhoz és nyelvjáráshoz, ami először kissé furcsa volt, mégsem éreztem úgy, hogy idegen számomra az, amit olvasok. Az pedig egyenesen lenyűgözött, hogy egy-egy párbeszéd mellett milyen szépen megfogalmazott mondatok vannak, itt-ott éles a kontraszt, de pont ez adja a szépségét az egésznek. Szükséges némi nyitottság ahhoz, hogy egy ilyen könyvet valaki a kezébe vegyen, de szerintem csak nyerni lehet azzal, hogy igyekszünk megérteni másokat.

Értékelés:

10 / 10 Ha rajtam múlna, milyen kötelező olvasmányok legyenek a tananyagban, valószínű ezt is hozzávenném a listához, szívből ajánlom bárkinek.

Ti olvastatok már ehhez hasonló, cigányságról szóló könyvet?

2 hozzászólás:

Unknown

Én is imádtam. L.Menyhért egyébként is nagyon különleges figura!

Eni

Örülök ennek a könyvajánlásnak, nagyon felkeltette az érdeklődésem - el fogom olvasni :)

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...